Japán kalligráfia

Bizonyára mindenki látott már képet a japánok kedves kis állatkájáról, a mannekoról vagy manekinekoról (招き猫)*, aki ott ül számtalan üzlet bejárata mellett és szívélyes mosolyával csalogatja be a vásárlókat. Azért hozom szóba ezt a kedves macskát, mert az ő hasán is gyakran a fuku (福), a jó szerencse kanjija látható. Ezt a kanjit nézzük meg […]

A kalligráfiákat elkészítésük után még egy igen összetett folyamat alkalmával „keretezik”. Igaz, a „keretezést” itt nagyon másképpen kell értelmezzük, mint ahogy megszoktuk a nyugati művészetek kapcsán. A kalligráfiákat első lépésben egy „hordozó anyagra” ragasztják fel (az angol nyelvű leírásokban background paper-nek nevezik), amelyet urauchinak (裏打ち) neveznek. Azzal, hogy a kalligráfia felkerül erre a „hordozóra” kisimul, […]

For english version please click here Ejtettem szót arról, hogy amikor kalligráfiát készítünk, akkor egy vonást egyetlen mozdulatból húzunk meg, nem térünk többet vissza rá. Felmerülhet a kérdés, hogy ez mindig így van-e? A válasz összetett, most ezzel fogunk foglalkozni. Amennyiben megnézünk néhány videót az interneten arról, ahogy mesterek kalligráfiákat készítenek, találkozhatunk olyan stílusú írással, […]

Az előző hónapban a „tigris” (虎) volt a hónap-kanjija, a „tigris” párja pedig igen sok ábrázolásban a „sárkány”*. Éppen ezért ebben a hónapban a „sárkány” (龍) kanjiját (kandzsiját) fogjuk megnézni. De először is, hogyan is párja egymásnak ez a két állat? Kettejük kapcsolatát – Kínából eredeztetve – a jin-jang (yin-yang, japán nyelven inyō, injó: 陰陽) […]

Az alapvonásokat követően minden iskolában és minden esetben vannak olyan alapvető kanjik (kandzsik) is, amelyeket gyakorolni szoktak. Ezek egyrészt a függőleges és vízszintes vonásokat gyakoroltató „folyó” (kawa, 川) és a „három” (san, szan, 三) írásjegyek. Másrészt az „örökké” (ei, 永) kanjija, amely azért olyan különleges, mert minden alapvonást tartalmaz. (Lásd a képen) Első látásra érdekes […]

Ha ceruzával vagy golyóstollal leírunk egy japán írásjegyet, nem sok különbséget veszünk észre a saját jól megszokott írásunk és a japán írás között. Legalábbis, ami a technikai részét érinti. Azonban ecsettel írni, kalligráfiát készíteni teljesen más. A pont is vonal, egy-egy vonásnak pedig van kezdete és vége, és sosem csupán azt történik, hogy lerakjuk az […]

Írtam arról a japán szokásról, hogy minden év decemberében megválasztják az előző év kanjiját (kandzsiját), amely arra az évre a legjellemzőbb volt. Most elindul a Szaku új rovata is, a hónap-kanjija. Az első kanji a „tigris”. Azt hiszem mindenki előtt ismeretes a kínai eredetű horoszkóp, amely éves felbontással, egy-egy állattal jelzi születésünk és életünk ritmusát. […]

Minden évben december 12-én tartják Japánban, Kiotóban (京都市), a Kiyomizuderaban (Kijomizudera, 清水寺) a Kanji Napját (Kanji no Hi, Kandzsi no hi, 漢字の日), amelynek alkalmával a templom vezetője, Mori Seihan (Mori Szejhan, 森清範) leírja „Az év kanji”-ját. „Az év kanji”-ja azon írásjegy, amelyet – vagyis amelynek jelentését – az előző évre a legjellemzőbbnek tartanak, és amelyet […]

Általában, amikor elkezdjük a kalligráfia gyakorlást egy iskolában, az első néhány alkalommal csak az általam „bemelegítésnek” nevezett gyakorlatokat végezzük, vagyis vonalakat írunk le, szokjuk az ecsetkezelést. Így kezdjük el szoktatni magunkat az addig ismeretlen tartáshoz és mozgáshoz. Kalligráfia közben sosem használjuk a csuklónkat az ecset irányításához. Nem feszítjük meg, de nem is mozgatjuk. Sőt igazából […]

Beszéltem már az eszközökről, stílusokról, el tudjuk készíteni a tust is, és képesek vagyunk a helyes testtartásban leülni. Itt az idő, hogy – a későbbiekben kifejtett – „bemelegítés” után, megtanuljuk azokat az alapvonásokat, amelyekből minden kanji (kandzsi) felépül. Mielőtt azonban nekifognánk nézzük meg azt is, hogyan kell tartani az ecsetet magát, amely szintén lényeges, hogy […]