Előző hosszabb írásomban megpróbáltam kicsit bemutatni a zen tanításokat. Most viszont nézzünk meg zen kalligráfiákat.
Olyan mestereket – és általuk a zen kalligráfiát – szeretnék bemutatni egy-egy alkotással, mint Ikkyū Sōjun (Ikkjú Szódzsun, 一休宗純, 1394-1481), Hakuin Ekaku (白隠 慧鶴, 1685-1769), Yamaoka Tesshū (Jamaoka Tessú, 山岡鉄舟, 1836-1888) és a most élő egyik legnagyobb zen mester, Harada rōshi (Harada rósi, 原田正道, 1940-).
A kalligráfia – ahogy gyakorlatilag minden „művészet” Japánban – szintén összefonódott a buddhizmussal, miközben attól úgymond függetlenül is működött. A hosszú évszázadok során számtalan kalligráfia iskola jött létre, és számos iskola tevékenykedik ma is. A tanítási stílusban, a haladás lépéseiben nincs olyan nagyon lényeges különbség az egyes iskolák között, ahogy mondjuk az egyes vonások elkészítésének mikéntjében sem. A különbségek sokkal inkább abban lelhetőek fel, ahogyan egy-egy kanji (vagy kana) megformálása történik. Mégis azt lehet mondani, hogy olyan jellegzetességekkel, amelyeket egy-egy kalligráfia iskola esetében láthatunk, zen kalligráfia nem rendelkezik. Sőt azt lehet mondani, hogy abban rejlik jellegzetessége, hogy nincs neki. Ha megnézzük a zen szerzetesek kalligráfiáit, vagy azokat a műveket, amelyeket egyértelműen a zen ihletett, akkor nem igazán a hasonlóságokra, sokkal inkább a különbségekre lehetünk figyelmesek. Persze vannak stílusok a zen szerzetesek kalligráfiáiban is, mint az Ikkyū Sōjun nevéhez köthető híres Daitoku-ji (大徳寺) stílus. Ikkyū volt a kolostor egyik apátja, amely kolostor a zen központi helyének számított. Ez a stílus sokáig uralkodó volt, majd az Edo-kor (江戸時代, 1603-1868) korai időszakában újra fel lett támasztva. Jellemzője, hogy a tompa és száraz az ecsetkezelése, különösen figyelemre méltó, ahogyan a „repülő fehérek” megszakítják a fekete tus felületét, és spontán nyitottsággal látják el az ecsetvonásokat.
De nem is szaporítanám a szót, inkább nézzünk meg egy művet a mestertől, amelyen a „Tégy jól és tartózkodj az ördögtől” tanács áll Ikkyūtól:
Mivel a zen és a kalligráfia elméleti kapcsolatáról a Hitsuzendō (筆禅道) kalligráfia iskola bemutatásakor még sokat beszélek, így most a gyakorlatával foglalkozzunk továbbra is, vagyis az alkotásokkal, ez esetben Hakuin Ekaku csodálatos Namu Amida Butsu (Namu Amida Bucu, 南無阿彌陀仏) kalligráfiájával. Maga a szöveg magyarul annyit tesz, hogy Tisztelet Amida Buddhának. Ez a Tiszta Föld buddhizmushoz kötődő „ima”, amelyben arra kérik Amida Buddhát, hogy legyen kegyes és a következő újjászületéskor a Tiszta Földre „vigye” a benne hívőket, ahol a megvilágosodás vár mindenkit.
A következő alkotás Yamaoka Tesshū kardvívó mester és zen követő alkotása. Ő a 19. század híres alakja, akiről számtalan legenda is kering, életéről pedig magyar nyelven is jelent meg könyv. A Tigris és Sárkány kalligráfiáját már láthattuk februárban, most hogy megmutassam erőteljes ecsetkezelését – bár ez igen nehéz választás, mert minden műve csodálatos, és a zen buddhizmus valamint a „tiszta tudat” tökéletes megjelenítője – egy ábrázolással vegyített kalligráfiáját választottam ki. Az mondható el Yamaoka Tesshūról, hogy igen sok tanító jellegű művet készített. Erre példa az itt látható Sárkány és a Csiga párosa is. A két kép szorosan összetartozik, ezt a szöveg is jól mutatja, amelyben így ír a mester: „Ha ez a csiga elhatározza, hogy eljut a Fuji hegy tetejére, akkor biztosan meg is fog oda érkezni”. Majd ehhez hozzáfűzte kedvenc mondatát: „Ha a szellem egységes, ugyan mi az, ami lehetetlen?”
Végezetül Harada rōshi zen mester lendületes alkotásával szeretném illusztrálni a zen kalligráfiák erejét és sokszínűségét.
És itt folytatjuk a következő írásokban, amelyekben még szó lesz a „zen körről”, a Hitsuzendō iskoláról, a „zen botról” és alkalmasint kimondottan zen témákban megjelenő kanjikról, mint az üresség vagy a semmi. Azonban ezek az írások már új környezetben várnak majd mindenkit augusztustól a MAIDO oldalán.