Harcművészet és kalligráfia

(English version is here)

Magyarországon évtizedekkel korábban vetett lábat a keleti harcművészet és azóta sokak váltak szerelmesévé. És bizony ezzel együtt a japán kultúra, történelem és művészetek szerelmeseivé is. Ennek köszönhetően számtalan alkalommal van szerencsém mesterekkel, gyakorlókkal, igazán lelkes és elhivatott emberekkel találkozni. Tulajdonképpen nekik köszönhető, hogy beleástam magam a zen kalligráfia művészet mellett a harcművészethez köthető gondolatokba is.
Először talán nézzünk is meg pár ilyen gondolatot!

 A következő a 道場で泣き、戦場で笑う, vagyis a „sírni az edzőteremben, nevetni a csatatéren”. Az igazi harcos ugyanis úgy küzd az edzőteremben, hogy amikor a harc hevébe kerül, akkor már nem lephetik meg, nem győzhetik le oly’ egyszerűen. Koncentrációja, tudatának egysége nem törik meg, jelen van a pillanatban.

 Nem is csoda, ha a 精神統一, vagyis a „koncentráció” a következő kalligráfia. Még pontosabban a „tudat koncentráltsága” vagy a „valamire való koncentrációt jelenti ez a szöveg, és ezzel azt a harcművészethez köthető kifejezést ábrázolja, amely tulajdonképpen a tudat, a spiritualitás egy pontba való gyűjtését fedi.

剣者心也 , vagyis „a tudatod mutatja kardod” mondja ez a kendō kifejezés, amelyet előszeretettel használnak a harcművészeti bemutatókon és versenyeken, akár hatalmas méretben is. Jelentése igen árnyalt lehet. Alapvetően egy azonosságot fejez ki: „a kard a tudat” vagy „a kard a szív”. Azonban azon gondoltat kifejezése mindez, hogy: „a kendō lényege a szívben rejlik”.

正勝吾勝, tehát: „a legnagyobb győzelem az önmagunkon aratott győzelem” talán az egyik legismertebb harcművészethez köthető mondás.

Nem kevésbé ismeretlen talán a 不動心, a „mozdulatlan elme” sem. Úgy foghatjuk meg ezt a gondolatot, hogy a fontos az, hogy ne ragadjon le a tudat, ne ragaszkodjon semmihez, hanem szabadon áramoljon. Takuan Sōhō (沢庵宗彭, 1573-1645), zen mester azt az elmét hívja „mozdulatlan elmének” vagy „korlátaitól megszabadított elmének”, azaz fudōshinnek, amely nem ragad le semminél. Mindent visszatükröz, ami elé kerül, ami felbukkan. Nem időzik el sehol. Takuan ebben foglalja össze a zazen lényegét is, és ezzel tanítja, hogy a kardvívónak milyen tudatállapotot kell elérjen ahhoz, hogy ellenfele fölé kerekedhessen. A „mozdulatlan elme” olyan, aminek „nincsen formája, tehát tulajdonképpen nem elme”.

Talán nem túlzás ehhez a gondolathoz kötni az 一期一会, vagyis „egy pillant, egy találkozás” mondását. Japánul úgy mondják mindezt, hogy „ichi go, ichi e”. Röviden úgy lehet összefoglalni az értelmét, hogy: „ez a pillanat már nem lesz újra. Ha valamit most nem tettünk meg, azt ugyanígy már nem tehetjük meg. Ez a pillanat, a most, csak ez van. Ilyen körülmények, vagy ha úgy tetszik, az éppen most fennálló körülmények nem megismételhetőek.” Ha lefordítjuk a harcművészetre, akkor tovább is vihetjük: „ha most nem véded ki a támadást, akkor többet nem lesz rá alkalmad”. Így a harcművészetek kapcsán domborodík ki talán a legerőteljesebben ennek a gondolatnak a jelentése, hiszen ez a pillanat vagy élet, vagy halál.

A következő az „életet adó kard”, a 活人剣. Ez a terminológia Yamaoka Tesshū nevéhez köthető, és ahhoz a gondolathoz, hogy az igazán nagy mesternek nem szükséges ahhoz mégcsak kirántania sem kardját, hogy győzelmet arasson.

拳禅一如, vagyis a „test és tudat egy”. A szöveg japánul így hangzik: ken zen ichi nyo. Valójában a ken jelentése: „ököl”, a zen jelentése: „bölcsesség”, és ezzel a kanjival írják a zen buddhizmust is, azonban ebben a harcművészetben is jól ismert szövegben az „ököl” szimbolizálja a „testet” és a „bölcsesség” a „tudatot”. 

Ide tartoznak még olyan kanjiösszetételek is, mint a 残心, „tudatosság”, amely japánul a zanshin, és egy kyūdō – vagyis zen íjászati – terminológia. Azonban abban az értelemben, hogy „megmaradó-” vagy „fennmaradó tudat”.

Éppen így a 初心, a „kezdő szellem” is, vagyis a shoshin, ami a harcművészetben és a zen buddhizmusban is megjelenő terminológia. Felmerülhet a kérdés, hogy miért fontos ez? Az életünk során lassan megtanulunk mindent, és rutinból cselekszünk. Oda sem figyelünk a járásunkra, arra, ahogy leülünk, vagy bármiféle más mindennapos cselekedetünkre. A kezdő szellem kicsit hasonlít a gyermeki tudatra, amely még arra is koncentrál, hogy sétál, vagyis tudatosan emeli lábait. Ehhez a tudathoz kell visszatérjünk, hogy mozdulatink, gondolataink tudatában legyünk és ezzel tökéletes tudatosságba kerüljünk. 

Minden nap kezdő szellem
日日初心
Az aikidōhoz is kötődő gondolat Osensei egyik fontos tanítása volt.

Végül a 勇強, a „bátor erő” vagyis yūkyō, ami akár „bátorság és erő”-ként is fordítható, és szintén egy harcművészeti terminológia.

Ugyanígy ide tartozhat a Miyamoto Musashi nevéhez köthető „Öt elem könyve” (五輪の書), a kyūdō kifejezés: a „hibátlan lövés, hibátlan találat” (正射正中), vagy a „meghalni a szégyen előtt” (不名誉より死), a „maximális hatékonyság, minimális erőfeszítés” (精力善用), a „harci hírnév” (武名), a „győzni egyetlen ütéssel” vagy még pontosabban „egy ütés, egy halál” (一拳必殺 vagy 一撃必殺) és akár a „kamikaze” vagyis „isteni szél” (神風) is.

***

Ezek után következhetnek az egyes harcművészetek japán elnevezései, mint az 合気道 (aikidō), a 空手道 (karatedō), a 剣道 (kendō), az 居合道 (iaidō) és végül a „harcos útja”, a 武士道 (bushidō).
aikido karate-do kendo iaido bushido

Samurai

Vagy a „szamuráj csatazászló” felirata, a 風林火山 , vagyis a „szél, liget, tűz, hegy”, ami annyit jelent, hogy: „légy olyan gyors, mint a szél; olyan csendes, mint a fa; harcolj olyan lángolóan, akár a tűz; légy olyan nyugodt, akár a hegy.”

Yamaoka Tesshū híres gondolata a megvilágosodásról: Villám fénye hasítja szét a tavaszi szellőt (Denkō eiri ni shunpū wo kiru ・電光影裏斬春風).
A kitartó törekvés megerősít (Keizoku wa chikara nari ・継続は力なり)

***

Végül, de nem utolsó sorban következzenek a különféle harcművészeti termek neveit és a hozzájuk kapcsolódó gondolatokat ábrázoló kalligráfiák. Elsőként a SAS Aikido, vagyis a Shurenkan Aikido Sportegyesület számára készített táblát szereném bemutatni, amely a dōjō bejárata mellett látható. 
A „Sas” vezetője, a 3. danos Hochstrasser Norbert mester keresett meg azzal a kéréssel, hogy a dōjō bejárata mellé szeretné elhelyezni az Aikidō Shurenkan Dōjō feliratú táblát, ezzel is tisztelegve a japán hagyományoknak (erről bővebben itt lehet olvasni). A felkérés több volt, mint megtiszteltetés, kihívás is volt egyben. Ez a tábla lett nem „csupán” az első, de igen komoly méretű (30 cm széles és 180 cm magas) kültéri tábla, amit készítettem.

Első lépésként elkészítettem az 1:1-es méretű kalligráfiát, majd digitális feldolgozás után felkerült a fa táblákra, konkrétan 3 darabra. A különlegessége az volt a feladatnak, hogy nem beltérbe került, így mindent úgy kellett elkészíteni, hogy bírja az időjárás viszontagságait, és nagy reményeket is fűztem a válalkozáshoz.

A következő szintén egy tábla, a Shinkendō dōjō számára, ez azonban beltérbe készült, így a festéshez használhattam az eredti japán kalligráfiában használt tust is. Előszőr elkészítettem egy stílus tervezetet, majd annak segítségével a kiválasztott módon ismét 1:1-es méretű kalligráfia után elkészült a tábla, amelynek mérete 15×59 cm lett.

Ehhez a fajta alkotás sorozathoz köthető a Wadōryū Karatedō felirat is, amelyet ezen harcművészet szorgalmas és lelkes követőjének készítettem.

Éppen így a Kempo Bujutsu Tanrendo(pontosabban Kenpō Bujutsu Tanrendō) nevének leírása is egy elképesztő erejű feladat volt. 
Tulajdonképpen egy-egy dōjō vagy harcművészeti irányzat nevének leírása egyáltalán nem egyszerű feladat. Természetesen bármilyen kalligráfia elkészítése előkészületeket, gyakorlást és koncentrációt igényel. Türelmes felkészülést és a lehető legnagyobb összpontosítást a végleges kalligráfia elkészítésekor. Bár nincsen vége sosem a japán kalligráfia gyakorlásának – ahogy a harcművészet vagy a teaszertartás gyakorlásának, az ikeba művészetének tökéletesítésének, tulajdonképpen a japán művészetek egyikének sem – azonban egy dolgot mindig megtehetünk: teljesen és tökéletesen átadjuk magunkat a feladatnak. Jelen vagyunk abban, amit csinálunk. Ez a jelenlét pedig meg is jelenik tetteinkben, akár sikert érünk el, akár nem. A japán kalligráfia esetében: akár szép kalligráfiát készítünk, akár nem.

 Shobukai (尚武会) felirat, vagyis a „harcosok szellemének találkozása”.

Karate-dō Shobukai(空手道尚武会) látható ezen a kalligráfián, amelyet úgy fordíthatnánk, ha szeretnénk hűek maradni az írásjegyekhez, hogy „az üres kéz útja harcosainak spiritualitásának találkozója”

És jobbra a Karatedō Shōbukai (空手道尚武会) szintén csak egy táblán, amelynek alapját egy kakizome méretű papírra készített kalligráfia adta.

Shinkendō dōjō„filozófiájának” átfogó képét adja a Gorin Goho Gogyo öt részre osztott köre, illetve a még összetettebb Kuyo Junikun ábrája, amely azt a „nyolc utat” is felvázolja, amit a harcművésznek követnie kell. Obata sensei, aki atyja ennek a tanításnak és harcművészeti irányzatnak, egy igazi géniusz, amelyet ezen tanításokon keresztül is érzékelhetünk.
Ezt a két nagyméretű kalligráfiát először az „összekötő” vonalak nélkül készítettem el, majd egésszé tettem az eredeti forma mintájára.

Igazán hálás voltam ezért a felkérésért is mivel egy bonyolult és összetett feladat elé állított, amely kihívásnak öröm volt megfelelni. Egy ilyen bonyolult, és minden részletében fontos „ábra” elkészítése igénybe vette minden figyelmem és hosszú türelmet igényelt. Egy ilyen esetben csak remélheti az ember, hogy ezek után örömet okoz annak, aki a falára kérte az elkészítését.  

Global Kyokushin Budōkai diplomákkaisho stílusban danvizsgákhoz és dojo vezetőknek.

Feltétlenül érdemes a linkekre kattintani és megnézni a harcművészeti termek oldalait és elmélyülni művészetükben!