(Rövid összefoglaló jegyzet a tizenegyedik Szombat esti beszélgetésekhez, mely témáját a tudatos álom,
az álomjóga adta. A témában a dzogchen mester, Csögyal Namkhai Norbu Rinpocse könyvét
az Álomjóga és a természetes fény gyakorlata című művet tanulmányoztuk közös erővel.)
Az álomjóga, a tudatos álmodás a tibeti buddhizmus, azon belül is elsősorban a dzogchen részét képezi. (A dzogchen tanításokról bővebben itt érdemes tájékozódni.)
„A Dzogcsen tudása olyan,
mint a legmagasabb csúcson állni.
Egyetlen hegy sem marad rejtve,
és aki e legmagasabb ponton találja magát,
azt senki és semmi nem kötheti meg.”
– Részlet egy Dzogcsen upadésa tantrából
(Forrás: www.dzogchen.hu/)
A tudatos álmok, a világosság álmok és azok tapasztalatai pozitívan hatnak az önbecsülésre, a személyiség integrációjára, a félelmen való felülkerekedésre, a kreativitásra és az intuícióra. Habár a tudatos álmok számtalan előnnyel bírhatnak, a kreatív álmok megannyi lejegyzett esetben tudományos felfedezéseknek, problémák megoldásának, művészeti alkotásoknak az alapját képezték, mégsem szabad elfelejteni, hogy a buddhista gyakorlás szempontjából az éberség gyakorlása a legfontosabb. Az álomban fenntartott tudatosság ereje az, ami miatt a dzogchen irányzat gyakorlásai között megjelenik a tudatos álmodás, az álomjóga gyakorlata. Úgy tartják, az álombéli tudatosság fenntartása egyben a megvilágosodáshoz vezető út is.
„Amikor az álom állapota felragyog,
Ne feküdj a tudatlanságban, mint egy halott.
Lépj be a rezdületlen éberség természetes szférájába.
Ismerd fel álmaidat, és alakítsd át az illúziót világossággá.
Ne aludj úgy, mint egy állat,
Végezd az alvás és valóság összekeverésének gyakorlatát.”
A Mahāyāna tantra szövege terjedelmesen tárgyalja az álombéli éberséget kifejlesztő gyakorlást.
Az álmokat két csoportra bontják: 1) a karmikus nyomokból, lenyomatokból eredő, nagyon általános álmok, illetve 2) a tudat tisztaságából fakadó álmok csoportja. Karmikus álmok táplálkozhatnak az előző életekből, a gyermekkorból, vagy a közelmúltból származó karmikus lenyomatokból. Egy súlyos esemény érzete akár életeken át is elkísérhet bennünket – tanítják. A tudat tisztaságából fakadó, világosság álmok általában hajnalban jelennek meg, amikor már súlytalanabb az alvás. A karmikus álmok a feszültséggel állnak összefüggésben, azonban folyamatos jelenléttel a feszültség és egyben a karmikus álmok eloszlanak. A test, az energiák és a tudat relaxáltsága által az elemek és az energiák kiegyensúlyozott állapotba kerülnek, és ez az állapot elvezet a világosság álmokhoz. Fontos tudnunk, hogy a világosság álmok természetes részünk.
Az álom éberségének növekedésével sok nappal végzett dharma gyakorlat alkalmazható álomban is. Sőt azt tanítják a mesterek, ha képesek vagyunk éberen álmodni, akkor a gyakorlásunk intenzitása is egyre nő, gyorsabban haladunk az elmélyedésünkben. Egyes szövegek szerint az álomban végzett gyakorlások kilencszer hatékonyabbak.
Az álomvilág valótlan. Amikor erre álmunkban ráébredünk, a hatalmas felismerés képes eloszlatni a hibás, korlátozott nézeteinket is, segít megszabadulni a szokásainktól. Az Élet egy nagy álom, az éjszaka kis álmaink vannak. Ráébredve, hogy nincs igazi különbség a kettő között, feltárul a megszabadulás lehetősége.
Az álomjóga tanítása szorosan összefügg a halálra való felkészüléssel is. Az alvás és álmodás tapasztalati eszerint összefüggnek a halál folyamatának tapasztalataival. A természetes fény gyakorlata, ami fontos részét képezi az álomjógának, felkészít a halálra is. A tantrikus rendszer speciális álomjóga gyakorlatának az a célja, hogy felkészítse a gyakorlót a halál utáni bardóra. A tanítások szerint a test halálát követően a tudat folytatódik és különféle, összesen hat köztes állapoton, bardón megy keresztül az újjászületésig. Segítségünkre szolgálhat, ha felismerjük, hogy az előttünk megjelenő karmikus hallucinációk csak a tudatunk kivetülései, valótlanok, puszta káprázat minden, és akkor nem reagálunk ösztönösen. Ez a felismerés ugyanis megszabaduláshoz vezethet.