Néhány hónapja keresett meg egy müncheni aikidō mester, hogy az egyik tanítványa szeretne egy új dōjōt nyitni és megkért, hogy adjak név ötletet illetve érdekelné, hogyan nézne az ki kalligráfiaként. Aztán a felkérést egy újabb követte…
Nagy megtiszteltetésnek éreztem már a megkeresést is Münchenből, amikor egy új dōjō megnyitásához kértek segítséget tőlem. Megtudtam, hogy egy hölgy fog gyermekeknek dōjōt nyitni, így azonnal adódott az ötlet, hogy legyen a név a shoshin (初心), vagyis a „kezdő szellem”, amely egyszerre utal a gyerekekre, és arra a tudatállapotra is – az örök kezdő szellemre -, amellyel mindannyiunknak mindenhez hozzá kellene állnia a zen tanításai szerint nap, mint nap. Az ötlet kedvező fogadtatásra talált, és elkészült a kalligráfia is:
A kalligráfia szerencsésen meg is érkezett Münchenbe, az öröm kölcsönös volt!
Nagyon kellemes meglepetés volt ezek után, hogy nem sokkal később ismét egy újabb felkérés érkezett a Yoshinkan dōjōból, az aikidō mestertől, hogy egy másik tanítványa is saját termet nyit, ezútal egy férfi, akinek ismét szeretne egy nevet találni és arról kalligráfiát készíttetni. Ezúttal egy másik név adódott, amihez egy rövid történet is kötődik a régi Japánól. A történet szerint élt egy híres kardvívó mester, Tsukahara Bokuden. Tőle ered a „mutekatsu” (無手勝) kifejezés.
Egy alkalommal éppen egy folyón kelt át egy kis hajón, amikor egy másik kardvívó nagy hévvel ecsetelte saját kardvívó művészetének értékeit, azonban eközben Tsukahara Bokuden kissé elszundított. Erre a másik kardvívó rettenetes haragra gerjedt, és azonnal felébresztette Tsukahara Bokudent, és kérdőre vonta, hogy ugyan milyen iskola tagja ő. Tsukahara Bokuden csak annyit válaszolt, hogy a mutekatsu iskoláé, vagyis a kéz nélküli győzelem iskoláé. Erre a másik kardvívó rögvest kihívta egy párbajra, hogy mutassa meg neki, miként is győzhet kéz nélkül. Tsukahara Bokuden erre azt felelte, hogy ennek semmi akadálya, azonban nem szeretné, hogy bárki is megsérüljön a hajón, ezért kérjék meg a többieket, hogy kössenek ki egy kis szigeten. Ebbe beleegyzetett kihívója is. Majd amint megéreztek egy közeli szigethez, és a csónak partot ért, kiugrott, kirántotta kardját, hogy felkészüljön a harcra. Erre Tsukahara Bokuden megragadott egy lapátot és ellökte a parttól a csónakot, majd így kiáltott a meglepett harcos felé: íme az útja annak, ahogy legyőzheted az ellenfeled kéz nélkül.
Az aikidō éppen egy olyan harcművészeti irányzat, amely nem a támadásra alapozza erejét, és nem is arra irányul, hogy a másik féllel feltétlenül harcolni akarjon. Ez a név nem csak szerintünk passzolt, hanem Münchenben is örömmel fogadták, így ez lett a második dōjō neve: