Már nagyon régóta tervezem, hogy a japán kalligráfia eszközeiről kicsit bővebben is írok – és nem feltétlenül csak a kalligráfusok Négy Kincsére (bunbōshihō, 文房四宝) szorítkozva . Azokon belül is első sorban az ecsetekre esett a választásom, mivel ezek azok az egyedi eszközök, amelyekkel talán mindenki elsőként találkozik, ha japán kalligráfiával kezd el foglalkozni, azonban olyan sokféle akad belőlük, hogy igen nehéz a jó választás!
A Kuretake, egy japán ecseteket és különféle japán kalligráfia és más eszközöket gyártó hatalmas cég, valamint a Maido Kft. jóvoltából több olyan ecsethez is hozzájuthattam, amelyeket korábban még nem ismertem, azonban kedvezőbb áruk miatt talán kicsiny hazánkban is kedveltekké válhatnának majd. Ezekről az ecsetekről és a már régóta kapható Kuretake ecsetekről szeretnék most kicsit beszélni ebben a bejegyzésben!
Elsőként nézzünk meg pár olyan ecsetet, amelyek már kaphatóak és könnyen elérhetőek számunkra is!
Fontos tudnunk, hogy az olcsóság a legtöbb ecsetben nem válik hasznunkra, azonban az azonos árban lévő ecsetek közt sem künnyű a választás. Éppen ezért a gyakorláshoz leginkább alkalmas néhány ecsettel foglalkozzunk elsőként, legelőször is a Genkai (玄海) nevet viselővel. Jómagam mindig ezt szoktam elsőként ajánlani, mivel megbízható a minősége és az ecsetkezelés szempontjából tökéletesen alkalmas a kezdők számára is. A szőr mérete nem túl hosszú, és a kaisho, a mintaírás tökéletesen elsajátítható vele. Az ő kicsit nagyobb egyik testvére a Yōshin (養心), amely némileg hosszabb szőrrel rendelkezik, ezért a rugalmassága kicsit nagyobb és valamivel nagyobb írásjegyeket is tudunk vele készíteni. Még ugyanezen kategória tagja a Fūchiku (風竹) nevet viselő ecset is, amellyel magam is kezdtem első japán mesteremnél a kalligráfia tanulását. Ezek mindegyike tökéletesen alkalmas a mintaírás gyakorlásához, és erősen ajánlottak is hozzá, mivel az egyes vonások elkészítéséhez nagyon fontos tulajdonsága ezeknek az ecseteknek a szőr merevsége, rugalmassága. Mindegyik egyébként kecske- és ló farokszőréből készül és barna színű.
Még szintén a kaisho gyakorláshoz tökéletes társ, mégha mérete némileg a kívánatosnál kisebb is, a Seimei (清明) nevű ecset. Első használatkor bele tudtam szeretni, olyan könnyedén kezelhető. Szintén kecske- és a ló farokszőrének vegyítéséből készül.
Egy kategóriával komolyabb és már korántsem a kezdőknek ajánlott ecset a Tenraku (天楽), amely hosszú szörével és vaskos testével nem a legkönnyebben kezelhető, azonban nagyon jól lehet használni nem csak kaisho, de reisho, a hivatalnok írás gyakorlásához is. Szintén kecske- és ló farokszőrből készül, barna színű.
A kaishohoz is igen alkalmas ecsetek még az impozáns fekete nyéllel rendelkező Kakizome ecsetek (書き初め筆), a Chage család (茶毛), amelyben találunk négy különböző méretet is. Ezeket az ecseteket mind a kaisho, mind a gyōsho kalligráfiák készítéséhez bátran merem ajánlani. Ló és kecskeszőrből készülő, erőteljes, tömör ecsetek. Igen nagy szeretettel használom őket nagy mérethez és a kalligráfia bemutatók során is. A legkisebb méretű, amelyet az ötös számmal jelez a gyártó, a hanshin való gyakorláshoz is alkalmas lehet, azonban hosszú szőre miatt kezdőknek nem igen ajánlom.
Természetesen az egyébként kaishohoz tökéletesen alkalmas ecsetek nagy többségét bátran használhatjuk a folyóírás, a gyōsho gyakorlásakor is, -ez azonban jellemzően nem igaz visszafelé. Azonban a vegyes szőrből készülő ecsetek – legalább is, ami a rugalmasságukat illeti -, szintén alkalmasak lehetnek a kezdők számára is. Ilyen például a Shūgaku (修学) nevet viselő, a gyakorláshoz tökéletes méretű, kecskéből és a ló farkának tövéből nyert vegyes szőrből készült ecset. Kellemes rugalmassággal bír, de még nem túl „lágy” ahhoz, hogy a kaisho gyakorlásához és az ilyen kalligráfiák készítéséhez alkalmatlan legyen, vagy leginkábbis rendkívüli gyakorlottságot igényeljen a használata.
Ide tartozhat még a Hōsui (芳水), szintén kecske szőrből és a ló farkának tövéből nyert szőrből készülő ecset is. Ezutóbbi számomra szimpatikusabb, mivel vaskosabb szára (vagy nyele, kinek hogyan tetszik) sokkal stabilabb és kényelmesebb tartást enged, amely nem mellékes szempont abban esetben, ha hosszú órákon át gyakorolunk vagy éppen mondjuk egy bemutatón a földön készítjük el kalligráfiáinkat.
Éppen ilyen kellemesen rugalmas és jól kezelhető, a gyōsho íráshoz tökéletes partner a Kōshū (高秋), amely kecskeszőrből és fehér lószőrből készül, amelyet a ló farkának tövéből nyernek. Könnyen használható ecset, azonban inkább a korábban említett típusokat ajánlanám a kezdő kaisho gyakorláshoz.
Szintén nagyon szép gyōsho érhető el a kicsit vékonyabb Saifū (彩風) ecsettel. Az előzőhöz hasonlóan kecskeszőrből és fehér lószőrből készül, amelyet a ló farkának tövéből nyernek ki. Kicsit vékonyabbnak kialakított szára az ilyen formát kedvelők számára is jól használhatóvá teszi.
Ezek az imént említett ecsetek alapvetően mind a középméretű ecsettípusok, azonban ezeket szokták esetenként a futofude vagy taihitsu névvel illetni, mivel a szőrük átmérője nagyjából 10 mm körül van vagy annál nagyobb. (Valójában a nagy ecsetek szőrének méretei esetenként akár a 100 mm átmérőt is meghaladhatják.)
A kis méretű ecsetek, a hosofudék vagy éppen a saihitsuk szőrátmérőjére inkább az 5 mm vagy akár az annál kisebb méret a jellemző. Nyugodt szívvel ide sorolhatjuk a sumi-e ecsetek nagy részét is, mint a mensō ecsetek (面相筆) például, amelyek közül az egyik nagy kedvencem a 21-es méretű, amely a kana íráshoz is tökéletes társ. Egyébként pedig elsősorban a tusképek apróbb részleteihez használhatjuk.
A kisméretű ecsetek közt feltétlenül meg kell említeni a minőséget kedvelők számára a szútra másoláshoz kitalált Shakyō ecsetet (写経筆), amely a menyét apró farokszőréből és kecskeszőrből készül. Viszonylag röviden kialakított és tömött szőre rendkívül aprólékos munkához teszi alkalmassá.
Lényegesen egyszerűbb ecsetek a Tsukinowa (つきのわ), a Shūgetsu (秋月) vagy a Harukaze (はるかぜ), amelyek szintén a menyét és a kecskeszőr keverékei. Belül láthatjuk a sötétebb barna szőrt és kívül a fehér takaró réteget a Harukaze és a barna takaró réteget a Tsukinowa vagy a Shūgetsu esetében, amely egyben két különböző rugalmasságot is jelent. Érdemes is ezzel vigyázni, mivel a belülről kifelé törő hosszabb szőrök másfajta dinamikát adnak az írásnak, mint a gyakorló ecseteknél megszokott felépítés.
Szintén kisméretű ecset a Wakakusa (わかくさ), amely ugyanúgy menyét- és kecskeszőrből készül, azonban ehhez még nyúl szőre is kerül.
Ezek a kisebb méretű ecsetek nyilván a kisebb méretű kalligráfiákhoz, esetenként az aláíráshoz alkalmasak. Érdemes kevésbé rugalmasat választani, ha kaishoban gyakorlunk, mint a Tsukinowa vagy a Shūgetsu, és „hajlékonyabbat”, ha folyóírásban készítjük el a kalligráfiákat! Nem mellesleg pedig ezek az ecsetek kiválóan alkalmasak tusképek festéséhez is.
Nem esett szó még a sōshohoz igazán passzoló ecsetekről, de ami késik, nem múlik! Egy későbbi alkalommal még tovább folytatjuk az ecsetekről és más eszközökről szóló értekezésünket!
