Ismét egy haiku került terítékre a kalligráfia órámon. A haiku így szól:
A napon, amikor
A bambuszrügy bambusz lesz,
Szél is sokat fúj
A haikuk írásánál, a kana kalligráfiánál mindig az a legfontosabb, hogy jó üteme legyen az írásnak, hogy lehetőleg legyenek halványabb és erősebb, teltebb tussal írt részek, hogy néhol akár szárazon írjunk, hogy a kanjik és kanák ritmusa változkozzon méretben és formában, hogy az oszlopok ne kezdődjenek és végződjenek ugyanott. Valamint még valami nagyon érdekes dolog: az oszlopok ne legyenek teljesen függőlegesek, hanem inkább – mondjuk úgy – a lapunk belseje felé tartsanak.