Bár nem holnap hagyom el Japánt, mégis úgy éreztem, hogy ideje elgondolkodjak azon, hogy a számomra kedves embereknek, vagy akik sokat segítettek nekem, milyen kis ajándékot adhatnék.
Mindenki tudja rólam, hogy kalligráfiával foglalkozom, így azt tűnt a legérdekesebbnek, ha kalligráfiákat készítek. Így aztán ecsetet ragadtam, és elkészítettem néhány képet.
A legtöbb – mint a képen is látható – az a bizonyos vers a békáról. (Vénséges tóba, egy béka ugrik bele, a víznek hangja).
Azonban nem csak leírtam a verset, hanem illusztráltam is.
Első látásra is feltűnő, hogy bár ugyanaz, mégsem ugyanaz. Mindenkinek igyekeztem ugyanis az egyéniségéhez alakítani a békát.
Színeket is használtam. A fotón nem annyira jönnek ki, és tulajdonképpen nem is erősek. A színeket eredeti japán színes tusképekhez használt festékek szolgáltatták, amelyek bár igen korosak, de ajándékba kaptam őket, és szerettem volna kicsit élni a színek adta lehetőségekkel is.
A színes tusképek mellett hagyományos kalligráfiák is helyet kaptak természtesen. Mivel nem régen vásároltam egy kana íráshoz való tusrudat, és most azt használtam, arra gondoltam, hogy a mesteremtől tanult szabadsággal élve elkészítek egy olyan kalligráfiát, amely bár nem kana, mégis azzal a tussal írom meg. Nyilván lényegesen halványabb lett, viszont nagyon érdekes felületek születtek. Ráadásul akinek szánom, az szerintem érdekesnek fogja találni ezt a megoldást.
Ami még érdekes lehet, hogy a már az új pecsétem is használtam rajtuk.
Íme egy „kiállítás” képei:
