Ez a sor egy nagyon fontos, rövid zen szútrából való, amelyet a kolostorokban a nagy harang megkongatása idején is recitál a szerzetes. A teljes szöveg így hangzik (forrás: japankalligrafia.hu):
| 延命十句観音経 | Enmei jukku Kannon Gyo | A hosszú élet tíz mondatának Kannon szútrája |
| 観世音 南無佛 | Kanzeon Namu Butsu | Kanzeon, Tisztelet a Buddhának |
| 与佛 有因 | yobutsu u in | Buddhával mi is benne vagyunk az ok-okozatiságban |
| 与佛 有縁 | yobutsu u en | Buddhával kapcsolatban állunk |
| 佛 法僧縁 | Buppō sōen | Buddhával, a dharmával, a sanghával kapcsolatban állunk |
| 常楽我浄 | jō raku ga jō | Állandóság, Szenvedéstől való mentesség, Éntelenség, Tisztaság (Kanzeontól származó) erényét gyakoroljuk |
| 朝念観世音 | chō nen Kanzeon | A reggel (első) gondolata Kanzeon (Már reggel Kanzeon nevét mormoljuk, ismételgetjük) |
| 暮念観世音 | bo nen Kanzeon | Amikor besötétedik: a gondolat Kanzeon (Besötétedéskor is Kanzeon nevét mormoljuk, ismételgetjük) |
| 念念従心起 | nennen jū shin ki | Pillanatról-pillanatra a tudatból születik (Gondolatról-gondoltra tudatunkból ez ébred fel) |
| 念念不離心 | nennen fu ri shin | Pillanatról-pillanatra nem válik el a tudattól (Gondolatról-gondolatra nincs elválása ennek tudatunktól) |
Az „Állandóság, Szenvedéstől való mentesség, Éntelenség, Tisztaság” kifejezések valódi természetünk leírásai.
Bár a megvilágosodatlan emberek azt gondolják, hogy az élet véges, valójában nem az. Azt hiszik, hogy az élet fájdalmas, pedig nem az. Azt hiszik, hogy önzők vagyunk, pedig nem vagyunk azok. Azt hiszik, hogy az élet beszennyezett, pedig nem az.
Ez a szútra valódi természetünk lényegi valóságára mutat rá, míg a megvilágosodatlan emberek egy téves valóságról beszélnek és abban hisznek. Ennek a szútrának a recitálása elvezet bennünket az „örökkévalóság, az öröm, az önzetlenség és a tisztaság” felismeréséhez.