A Kore nan zo zen kifejezés gyakran jelenik meg kalligráfiákon zen körök, ensō-k mellett.
Bassui Tokushō 抜隊 得勝) mester (1327–1387) egy Dharma-beszédben ezt mondta:
„Ha meg akarod szabadítani magad a hat létbirodalom szenvedéseitől, meg kell tanulnod a Buddha-válás közvetlen útját. Ez az út nem más, mint a saját Tudatod felismerése.” Majd a következőképpen folytatta: „Ha meg akarod valósítani a saját Tudatodat, mindenekelőtt bele kell tekintened abba a forrásba, ahonnan a gondolatok áramlanak. Alvás és munka közben, állva és ülve, mélységesen kérdezd meg magadtól: »Mi ez?«”
A „Mi ez?” egy másik módja annak, hogy azt kérdezzük: „Ki vagyok én?”. Ez az emberi élet legnagyobb kérdése! Sokan közülünk még csak fel sem ismerik, mennyire fontos ez a kérdés. A zen buddhizmusban azonban ez a kérdés a saját Igaz Való önmagunk megismerésének lényegi kérdése, és a végső önkérdést jelenti: „Mi ez az egész?” vagy „Mi ennek az énnek a lényege?”. Ez nem csupán egy jól feltett kérdés, hanem egy mélyen jelentőségteljes kifejezés, amely a „semmi” vagy „üresség” állapotát és az „én” igazságát kérdőjelezi meg, olyan dolgokat, amelyekre csak a tapasztalat adhat választ.
Bassui Tokushō mester azonban óva intett bennünket, mondván:
„E felismerés után is még intenzívebben kérdezd önmagad ily módon: A testem olyan, mint egy kísértet, mint buborékok egy patak felszínén. A tudatom, önmagába tekintve, olyan formátlan, mint az üres tér, mégis valahol belül hangok észlelhetők. Ki az, aki hall?”
Mi ez?