Nem nehéz elképzelnünk, ahogyan egy késő őszi éjszakán a teliholdra nézünk. A hűvös szellő simogatja selymes érintéssel az arcunkat, kissé hűvös, mégis van benne valami megnyugtató, zajtalanul, sem nem melegen, sem nem hidegen.
Ez a kép a természeti szépségének és a nyugodt elme állapotának egyszerűsége.
Hakuin zen mester 白隠 慧鶴 (1686–1769) így ír Zazen dalában:
Milyen tágas a szamádhi
akadálytalan ege!
Milyen ragyogó és tiszta a Négyes Bölcsesség
tökéletes holdfénye!
Ebben a pillanatban mi többet kellene
még keresnünk?
Ahogy az Igazság örök nyugalma
megjeleníti magát nekünk,
ez a hely a Lótuszok földje és
ez a test a Buddha teste.