Ejtettem már szót az eszközökről korábban, azonban nem csupán a „négy kincs”-re van szükségünk, ha kalligráfia gyakorlásról van szó, és bár szó esett a négy alapvető kellék mellett másról is előző cikkemben, most kitérnék az „ínyencségekre” is.
De elsőként elevenítsük fel az a képet magunkban, hogyan is néz ki egy alapfelszereltség:
Tehát van itt papíralátét (shitajiki, 下敷き), papír (kami, 紙) és papírnehezék (bunchin, 文鎮), ecsettámaszték (fudeoki, 筆置き) ecsettel (fude, 筆), dörzskő (suzuri, 硯) tusrúddal (sumi vagy boku, 墨), sőt még egy kis víztároló is, amely nem mellesleg ecsettámasztékként is funkcionálhat. De mi van még?
Az imént említettek közül már tudjuk, hogy mi az, ami semmiképpen sem hiányozhat a készletünkből. Viszont talán már szóba került az is, hogy az ecsetünk tárolására legalkalmasabb módszer a lógatás – a legtöbb ecseten van is erre a célra kis akasztó kialakítva. Ha pedig akad a készletünkben jó pár ecset, hát egy komolyabb ecsettartó sem árt hozzá (amelyet japánul fudekakénak (筆掛け) neveznek), mint például a következő:
A fenti képen látható kis műanyag víztartó nagyon hasznos társunk lehet, viszont van neki egy régebbi „testvére” a csepegtetőnek nevezett, többnyire porcelánból készült tárgy, amelyet szintén arra használtak, hogy vizet adhassanak a kikevert tushoz. Ezeket japánul suitekinek (水滴), vagyis egy csepp víznek nevezik:
vagy ennek vizesedényke változata: 
Nem elhanyagolható az úgynevezett ecsetszőnyeg sem, amely az ecseteink szállítását teszi lehetővé úgy, hogy azok ne sérüljenek meg közben. Ennek a neve a fudemaki (筆巻き):
Ne felejtsük el a szintén tárgyalt pecséteket sem, amelyeket inkanként (印鑑) ismerhetünk a japán nyelvben:
Végül említsünk meg pár olyan eszközt, amelyet a műanyag víztartóval együtt a modern kor adott a kalligráfia gyakorlóinak. Ilyen például a vizes papír, vagyis az olyan papír szerű anyag, amelyen vízzel gyakorolhatunk és így egyrészt kevesebb papírt, másrészt kevesebb tust használunk el, mégis rengeteget gyakorolhatunk:
Éppen ilyen klassz találmánynak nevezhetjük a különféle ecsettollakat is, amelyek gyűjtőneve a fudepen (筆ペン), de annyiféle van belőlük, hogy felsorolni is nehéz (nézzetek körül a webshopban és láthatjátok saját szemetekkel is). Azt érdemes megnézni a fudepenek esetében, hogy egyrészt mire és mekkora méretben szeretnénk használni (ez mondjuk az ecsetekre is igaz, szóval az eljárás ugyanaz), valamint másrészt azt, hogy milyen minőségűek. Akadnak ugyanis műanyagból készültek, amelyeknek a „szőr” része rugalmas műanyag, és esetenként nagyon jó minőségűek is (a Kuretake tényleg jókat is gyárt), de akad köztük kalligráfiára használhatatlan is, ezért is inkább ecsetfilcek ezek és nem tollak. Viszont készítenek szintetikus vagy eredeti állati szőrből is ecsettollakat, amelyek már ugyanazt az élményt képesek visszaadni, és nem mellesleg eredményt is, mint eredeti „mártogatós” társaik. (Erről bővebben olvashattok még itt is.) És mielőtt elfelejteném, ecsettollban akad színes is, olyan, amely vizes alapú, így a színes festményekhez is használhatjuk őket. Nem sokára megjelenik két kiadvány is a gondozásunkban, amelyek éppen ezen csodálatos eszközöket és használati lehetőségeiket mutatja be. Lessétek a webshopot. Addig is íme néhány ecsettoll:
Ezeken felül is akad még jó pár eszköz, amelyet nem feltétlenül közvetlenül a kalligráfia elkészítéséhez,hanem mondjuk keretezéséhez használunk. Így hát talán később még előkerül ez a téma ismét.