座石雲生衲
Ishi ni zasureba kumo nō ni jōzu
Ez a sor Kanzan „Hideg hegy” verseinek egyikéből származik. Ülök magányosan egy szirten és letekintek a körülöttem kavargó felhőkre. A felhők minden irányba eltakarják a kilátást, azonban a tudat belül nyitott, fényes, tiszta és a tér mind a tíz irányába áthatol rajtuk. Itt vagyok, az élet bölcsességét választottam. A mennybolt és a föld és én egyek vagyunk, egy a gyökerünk mind a tízezer dologgal. Semmi sem létezik ezek közül az én szubjektív érzékelésemen kívül. Egységet alkotok az egész univerzummal. Az univerzum végtelen és én is az vagyok. Itt nincs születés és nincs halál sem. Ha felismerjük az „én”-nek ezt a végtelen forrását, akkor a felhők testünkön ruhává válnak. A völgy legmélyebb mélységeiből felszálló pára burkolja a testemet, mint egy ruha. A fenyőről csepegő harmat nedvesíti ruhám ujjait. Délben a nap sugarai díszítik a testemet, éjjel a hold díszíti fejemet. A mennybolt, a föld, az univerzum mind együtt, ez én vagyok.
Azért születtünk, hogy megtapasztaljuk ezt a tágas, hatalmas világot. Nem azért élünk, hogy közönséges földi kincsekre vagy hírnévre tegyünk szert, mert ezek mind olyan dolgok, amelyek csak addig tartanak, amíg élünk. Nem azért születtünk-e, hogy minden érző lény felébredését keressük, hogy megtapasztaljuk a tudatunkban lévő legmélyebb forrást, eredetet?
Harada Rōshi kommentárjából (lásd: Moon by the window)
Running sports | Nike hulk nike dunks for sale on ebay shoes 2017 UV – Grailify