Lótusz

A kísérletezés, új témákkal való ismerkedés nem csak a japán kalligráfia, de a japán tusfestészet, a sumi-e területén egyaránt minket is folyamatosan tanulásra ösztönöz. Amikor megismerünk egy igényes, megkapó alkotást, a tanulmányozása napokig, hetekig, hónapokig magával tud ragadni mindannyiunkat. Erre példa a lótusz, amelynek mind levelei, mind virágai csodálatos szépséggel jelenhetnek meg egy-egy tusképen. Ráadásul az a szimbolika, amely hozzá kötődik, egyúttal a buddhizmus sokat emlegetett hasonlata is.

Nem ritka, hogy mind Buddhát, mind más buddhista “szenteket”, bodhisattvákat lótuszban ülve vagy állva jelenítenek meg szobrokon, festményeken. A lótusz már korábban is, és a buddhizmustól függetlenül, fontos szimbóluma volt a tisztaságnak és a szépségnek – a konfuciánus gondolkodásban a becsületességnek is -, és jellegzetességeinek köszönhetően a buddhista tanítások jelképé válhatott. A lótusz nem az egyetlen olyan vizi növény, amely a sáros, iszapos víz mélyéből nő ki és a víz tetején virágzik – ennyivel nem lenne olyan különleges. Erős szára miatt azonban akár 20-30 cm-re is a víz felszíne fölé magasodik, kiemelkedve a mocsárból. A mocsár, az iszap jelképezi az anyagi világot, a dualista gondolkodást, amelyben gyökerezve a kiemelkedő lótusz virága a megvilágosodást jeleníti meg.