For the english version please click here
A pecsét készítés már évszázadok óta olyan mesterek kezében van, akik egész életüket ennek a művészetnek a tökéletesítésére szánták. Azonban mindig akadtak olyan kalligráfusok is, akik pecséteiket is maguk faragták.
Mivel kicsiny hazánkban nem igen találkozhatunk pecsét faragó mesterekkel, így az ember előbb-utóbb kitalál különféle módokat, hogyan is készítheti el pecsétjét – vagy készíttetheti el -, amikor mesterétől megkapta nevét. Így jutottam el oda, hogy a saját pecséteim magam kezdtem el elkészíteni. (Az általam használt pecsétekről korábban már írtam is, itt olvasható.)
A pecsét kő anyaga többféle lehet. Éppen ebben a hónapban az ICCPS hírlevelében olvastam a kínai pecsétkövekről, így először is a kövek kapcsán most azokról írnék. Fontos megismerni azokat a kőfajtákat, amelyekből egyáltalán lehetséges a pecsét faragása. A korai időkben a pecsétek rézből vagy jádekőből készültek, amelyeket igen nehéz megmunkálni. Később puhább köveket használtak, amelyek közül a „Kína négy közismert pecsétköve” néven vált ismerté az a négyfajta, amelyekről olvashattam és most írni szeretnék. Az első a Balin kő （巴淋石）, amely különleges sárgás, vöröses színével nem túl puha és nem is túl kemény kő. Lelőhelye: Belső Mongólia, Balin. A második a Shoushan kő （寿山石), amely hol tejfehér, hol sárgásabb, hol a sárga és a vörös átmeneteivel büszkélkedhet, vagyis többféle színben látható, tiszta szerkezetű, és sok művész szemében ez Kína nemzeti köve. Ebből a fajtából a jó minőségűnek számító kövek gyöngyházszínűek, krémes vagy üvegszerű fényűek és zsíros tapintásúak. Lelőhelyük: a festői szépségű Shoushan falu, Fouzan tartományban. A harmadik a Qingtian kő （青田石）. Ez a kő sűrű szerkezetű, számtalan színben (sárga, vöröses, zöld, kék, barnás, vagy esetleg ezek vegyítése) ismeretes, és puhasága miatt könnyebben megmunkálható. Úgy tartják, hogy ebbe a fajtába tartozik Kína legrégebbi pecsétköve is. Lelőhelye: Qingtian megye a Zhejiang tartományban. Végül a negyedik a Changhua kő （鶏血石）, amely többek között vörös és szürke színben található meg, és amelyek gyakran cirmos mintázatban keverednek, de sokféle változata jelenhet meg ennek is. Ez a kő zsíros tapintású, többnyire lágy színű, fehér (esetleg éppen az imént említett szürke) pöttyökkel tarkított. A legtöbb darab áttetsző, vagy félig átlátszó, valamint az igazán ritka és értékes darabok pedig teljesen átlátszóak. Lelőhelye: Zhejiang tartomány Changhua városa.
Azt tudjuk, hogy Japánban az inkan （印鑑） vagy hanko (判子), vagyis a pecsét, nagyon fontos szerepet tölt be a hétköznapi életben is – nem csak a művészek körében -, mivel aláírásként azt használják minden dokumentumon. Készülhetnek elefántcsontból, fából és természetesen kőből. Mivel minden pecsét kézzel faragott, így a maga nemében egyedi és egyedülálló.
Amikor egy pecsétet készítünk, akkor hagyományosan belefaragjuk a kőbe a nevet. A szöveg megjelenítéséhez – a kalligráfiában látható pecséteken – leggyakrabban az ősi „pecsétírást” használják. (Az írásstílusokról bővebben itt olvashatunk. A pecsétkeről és pecsétírásról pedig itt.) A követ előkészítjük, ha szükséges lecsiszoljuk a faragásra szánt felületet, előrajzoljuk a kanjikat, majd bevéssük azokat. Így készült el az alábbi két pecsét:
Ezekhez puha zsírkövet használtam, amihez nálunk is könnyű hozzájutni és a megmunkálása is igen egyszerű.
Azonban a modern technika is segítségünkre lehet abban, hogy pecsétet készítsünk. Ebben az esetben előrajzoljuk a szöveget, digitalizáljuk, majd a digitálisan tökéletes vonalas rajzolat belekerülhet egy szabadon választott anyagba. Ez lehet műanyag, vagy éppen hagyományos pecsét gumi is, mint az alábbi képen látható pecsét esetében:
Ám az is előfordul, hogy más anyagokat használunk. Egy igen szép „pecsét testet” kaptam nem olyan régen, amelyre egy nevet kellett készítsek. A pecsét maga fából készült és bár először más anyaggal próbálkoztam, végül fába lett elkészítve a végső eredmény, ami így néz ki:
A fenti felsorolás is talán jól megmutatja, hogy a pecsétek igen sokféle alapanyagra és sokféle módon készülhetnek. Külön szótárak, könyvek részletezik témát mind az alapanyagokat, mind pedig a pecséteken lévő szövegeket illetően.