A tanulás értéke

Természetesen nem csak a kalligráfiára igaz, hogy örökké érdemes tanulni. Amikor egy alkalommal megkérdezték Deshimaru zen mestert, hogy meddig “kell” gyakorolni a zazent, így felelt: “amíg élsz”. Talán nem túlzás azt mondani, hogy mindennel így van ez, vagy így érdemes csinálni, ha komoly magasságokba szeretnék jutni.

Évekig tanulhattam japán mesterektől, de sajnos jelenleg egyedül gyakorlok, és ilyenkor egy kritika a megfelelő embertől aranyat ér, vagy ha még szebben szeretnék fogalmazni azt mondhatnám: olyan akár egy csepp víz a szomjazónak.
Ma kaptam levelet Iwanami Yuishin mestertől Japánból és már az előző kalligráfiámról is írt, amelyet küldtem neki, de a mostani kritikája még értékesebb abból a szempontból, hogy az ilyesmiből tanul az ember. Előző esetben azt tanácsolta, hogy ne használjak túl nagy pecsétet a kalligráfia írásakor, mert akkor maga a kalligráfia veszít az erejéből, és nem tud igazán hatni az ember intuíciójára. Most figyelmeztetett arra, hogy a pecsétek elhelyezése is fontos. A név kerüljön a kalligráfia bal oldalára, és amennyiben más pecsétet is használunk az kerülhet jobbra is. Valamint felhívta a figyelmem arra, hogy az írottabb stílusú kalligráfiák esetében figyeljek oda, hogy egy adott kanji valóban felveheti-e azt a formát, amit adtam neki. Utóbbi azért is érdekes, mert sok esetben mások alkotásaiból dolgozok, vagyis most is mesterek műveit követem első sorban (már ha tehetem és van mintám egy adott témára), viszont nem árt körültekintőnek lenni. Ezért is van értelme a kalligráfia szótáraknak, amelyek az ilyesmiket megmutatják. És éppen ezért fogok én is olyat vásárolni.

Van miért hálás legyek levelező partnereimnek!