座石雲生衲 – Egy szirten ülök, köpenyem felhők
座石雲生衲 Ishi ni zasureba kumo nō ni jōzu Ez a sor Kanzan „Hideg hegy” verseinek egyikéből származik. Ülök magányosan egy szirten és letekintek a körülöttem kavargó felhőkre. A felhők minden irányba eltakarják a kilátást, azonban a tudat belül nyitott, fényes, tiszta és a tér mind a tíz irányába áthatol rajtuk. Itt vagyok, az élet bölcsességét […]
Read More »