„A fény és a sötétség ugyanazon érme két oldala” egy zen kifejezés, amely a Kék Szikla Gyűjteményben (Hekiganroku 碧巌録), az 51. eset versében olvasható, és úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a megvilágosodás világa (a fény, myō 明) és a téveszmék és szenvedés világa (sötétség, an 暗) elválaszthatatlanok egymástól, és hogy két ellentétes fogalom (például megkülönböztetés és egyenlőség, teremtés és pusztítás) eggyé válik. Ez a mondat egy mély igazságot tár fel: a fény megtalálható a szenvedésben, és az igazság látszólag ellentmondó dolgokban is létezik.
A fényben a tárgyak láthatók; ezért minden jelenség – mint a nagy és a kicsi, a fekete és a fehér, a fiatal és az idős – megkülönböztethető. Ezt nevezhetjük a viszonylagosság vagy a dualitások birodalmának. A sötétségben viszont a tárgyak a szem számára láthatatlanok, így aztán semmiféle megkülönböztetés nem lehetséges. Ezt nevezhetjük, nevezhetnénk az azonosság, vagy a megkülönböztetések nélküli birodalmának.
A sōsō 双双 kifejezés szó szerint azt jelenti: „összekeveredett”, „összefonódott”, így a teljes jelentés az, hogy van viszonylagosság az azonosságban és azonosság a viszonylagosságban, vagy a dualitásban ott az egység és az egységben ott a dualitás.
A buddha-természet szempontjából mindannyian azonosak vagyunk. A személyiség szempontjából viszont mindannyian különbözőek. A modern korban az egyenlőség, illetve az azonosság vált népszerűvé, ám a hagyományos mondás így szól:
Az egyenlőség világos megkülönböztetés nélkül
nem a Buddha Dharmájának tanítása.
A megkülönböztetés abszolút egyenlőség nélkül
szintén nem a Buddha Dharmájának tanítása.
Becsüljük meg ezt a mondást.