Az emberi beszélgetés, sőt még a gondolataink is, a beszélt nyelvünkön alapul. Érdekes megfigyelni egy hosszú beszélgetés során, hogy egy bizonyos idő után vagy belefáradunk, vagy a beszélgetés tárgya merül ki. De amikor egy virágra nézünk, és „beszélgetünk” vele, a kommunikáció végtelenül hosszú és rendkívül finom lehet. Különösen vadvirágokkal beszélgetve fedezhetjük fel újra és újra, milyen jelentős lehet egy látszólag apró virág. Amikor kapcsolatba lépünk a hatalmas és megmozdíthatatlan hegyekkel, a tova úszó felhőkkel, a hatalmas és végtelennek tetsző tengerrel, vagy éppen a gyönyörű őszi holddal, mindezek a tudatot természetes módon a nyugalom felé terelik. Míg a beszéd éppen ellenkezőleg. A zen buddhizmus gyakorlatában a szemlélődés a tudat lecsendesítésének egy tökéletes módja. Hegyek, felhők, tenger, hold. Mind ott vannak, csak mi kellünk hozzá.
