A híres zen mestert, Ikkyū Sōjun-t 一休宗純 (1394-1481) egy alkalommal felkérték, hogy készítsen egy kalligráfiát, amire néhány szerencsés szót ír. Ezt írta: „A szülő meghal, a gyermek meghal, az unoka meghal”. Amikor ezt az „ügyfél” meglátta feldühödött, és úgy hitte, hogy amit a mestert írt az balszerencsét hoz. Felháborodására Ikkyū mester így válaszolt: „Akkor az Ön számára kedvezőbb, ha meghal az unoka, a gyerek és a szülő?” Majd folytatta: „Meghal a szülő, meghal a gyerek, meghal az unoka. Lehet-e ennél szerencsésebb?” Az élet rendje, hogy meghalunk, azonban a „sorrend” nem mindig olyan egyszerű. Egy hosszú élet után, amit beteljesítettünk a halál a maga rendjében érkezik, ám eltemetni gyermekünket, unokánkat nagy szerencsétlenség. Amit nap, mint nap természetesnek veszünk, valójában hálánk tárgyának kellene legyen minden pillanatban.
