A kalligráfiákat elkészítésük után még egy igen összetett folyamat alkalmával „keretezik”. Igaz, a „keretezést” itt nagyon másképpen kell értelmezzük, mint ahogy megszoktuk a nyugati művészetek kapcsán.
A kalligráfiákat első lépésben egy „hordozó anyagra” ragasztják fel (az angol nyelvű leírásokban background paper-nek nevezik), amelyet urauchinak (裏打ち) neveznek. Azzal, hogy a kalligráfia felkerül erre a „hordozóra” kisimul, a tus által okozott hullámok eltűnnek belőle. Ezzel együtt pedig határozottabb tartást is kap. Ezt követi a valódi „keretezés”, amely során maguk a tekercsképek elkészülhetnek.
Íme néhány értékes link a témában:
Az első egy összetett oldal, amely képekkel illusztrálva végigkíséri a keretezést, a Wanogakko honlapja. Érdemes végiglapozni az összes oldalt, mert egy-egy oldal, egy-egy fázist mutat be. (Összesen 8 fázis van, majd a következő oldalakon a szükséges eszközöket nézhetjük meg, és újabb technikákat, keret-szabványokat.) A második honlap lényegesen egyszerűbb és rövidebb. A harmadik egy blog, és a képek nem olyan jó minőségűek, de tanulságos lehet. A negyedik az urauchi használatával kevesebbet, viszont a tekercskép elkészítésével többet foglalkozik.