Egy újabb év telt el, így éppen alkalmas az időpont, hogy egy olyan kanjit nézzünk meg, amely éppen ehhez kapcsolódik: vagyis a toshi (tosi), az év (年) kanjiját.
Ehhez az írásjegyhez is van egy érdekes történetem. Egy kínai mestertől tanultam kalligráfiát, amikor elmesélte ennek a kanjinak is, hogy mi az etimológiája, története, ahogy azt ő is tanulta. Az első megjelenése az írásjegynek a jósló csontokon volt, ahol is úgy tartják, hogy egy embert ábrázolt, ahogy a kalászt hordja. Ennek az lehet oka – már, hogy ilyesmit ábrázol –, hogy az év Kínában máskor fordul, vagyis máskor van az új év kezdete is, és ez sokban kapcsolódik a mezőgazdasági munkálatokhoz. Nézzük is meg, hogyan változott meg az évezredek folyamán ennek a kanjinak az írása:
Ezt a kanjit önmagában nem igen láthatjuk kalligráfiákon. Többnyire más írásjegyekkel együtt jelenik meg.
Nem ritka, hogy amikor kalligráfiákat készítünk, akkor valamilyen klasszikus versből, szövegből írunk részleteket. Éppen ezért sokszor nagyon nehéz megértsük, hogy pontosan mit is írunk le, vagy látunk egy-egy kalligráfián, hiszen ehhez a klasszikus nyelv ismeretére is szükségünk van.
Most minden kommentár nélkül két olyan kalligráfiát nézünk meg, amelyek szintén mintaként szolgálhatnak a gyakorláshoz. Mind a kettő esetében az oldal, ahol rábukkantam számtalan más mintát vagyis tehont (手本) is felsorol, érdemes böngészgetni őket. Az első:
A másik ilyen mintaként is szolgálható kalligráfia – a korábban már szóba került – Yayoi’s Japenese Calligraphy blogjából való csodás alkotás, amely azt meséli el, hogy a „kövek tízezer évig is megmaradnak” (「古万年」):
