A mostani alkalommal végéhez érünk az alapvonásnak tekinthető vonások sorának. Hosszú utat jártunk be, és sok dologra felfigyeltünk. Nézzük meg hát az utolsó négy vonást, amelyek még hiányoznak ismereteinkből.
Az első ismét egy „töréssel” rendelkező vonás. A kaze (風), a szél kanjijával fogjuk megismerni. Egy vízszintes vonással kezdődik, egy sarok után függőleges ívet vesz, azonban az nem teljesen függőleges, hanem íves, majd egy „ugrás”-sal fejeződik be, amely szépen visszaível a vonás felé:
A második vonás egy újabb ív. Függőlegesen indul, egy ív van benne, amely ott végződik, ahol kezdődik, majd egy kis „megtorpanás” után egy vízszintes ívet vesz, majd egy „ugrás”-sal fejeződik be. Jól megvizsgálhatjuk a fény, a hikari (光) kanjiján:
A harmadik vonás sok „pont”, konkrétan négy „pont”. A mu (無), a nincs, nem, tagadást jelentő írásjegyének befejező négy vonása. Érdemest megfigyelni, hogy nem egyforma méretűek és nem is egy irányba néznek, vagyis nem párhuzamosak:
A negyedik, és egyben utolsó vonás, amelyet megnézhetünk a hegy, a yama (jama, 山) „alapját” képező, szintén töréssel rendelkező vonás. A legfontosabb részének azt tekinthetjük – annak ellenére, hogy vízszintes vonással végződik –, hogy a törés után a vízszintes vonáshoz képest igen meredekké változik. Fontos figyelnünk itt is a sarokra, és arra, hogy a vonás a kezdetétől nézve körülbelül azonosan vastag és erőteljes:
Ezzel teljesen áttekintettük a huszonnégy alapvonásnak tekinthető vonást. Ezek után nem fog már meglepetést okozni egyetlen új írásjegy sem, ha először kell is leírjuk. Hiszen mindez, amit most 6 részben megnéztünk, segítségünkre lehet kalligráfia gyakorlásunk közben.
Nincs is más hátra, mint mindenkinek ismét jó gyakorlást kívánjak!
nike dunk high black leather chair for sale | 『アディダス』に分類された記事一覧