(For the english version please click here)
A teaszertartás annyira szorosan kötődik a zen buddhizmushoz, hogy egyenesen belőle fakad.
Konkrétabban a zen teaáldozatból fejlődött ki. Eredetének a szerzetesek közös teázásait tekintik Japánban, sőt később az első teamesterek is zen szerzetesek voltak. A 15-16. századtól lehet teaszertartásról beszélni, amikor japán mesterek – mint Murata Shukō (村田珠光, 1423-1502) vagy Sen no Rikyū (千利休, 1522-1591. április 21.)* – tökéletesítették és esztétikai élménnyé emelték a teázás művészetét.
A teamester is több szeretne lenni a puszta művésznél, szeretne eggyé válni a művészettel. Cél a teljes azonosulás. A teamester úgy azonosul saját művészetével a teával, ahogyan a zen íjász is azonosul a céllal. Nincs éles határ szellem és kéz, cselekvés és nem-cselekvés között.
Annál tökéletesebben le sem írható ez a különleges művészet, ahogy azt Okakura Kakuzō (岡倉覚三, 1862. február 14.-1913. szeptember 2.; vagy másik nevén: Okakura Tenshin, 岡倉 天心) tette Teáskönyvében (茶の本). Érdemes forgatni ezt a szöveget, hogy megérthessük a tea és művelője életfilozófiáját. Hiszen a teaszertartás a mai napig őrzi azt a csodálatos harmóniát és művészetet, amelyet évszázadokkal korábban kialakítottak mesterei.
Ahhoz a csodához, amit a japán teaszertartás jelent, szorosan kötődik a kalligráfia is. Elsősorban azért, mert a teaszobában puritán egyszerűség uralkodik, és csupán a kalligráfia – és alkalmanként az ikebana (生け花) – a dísz, amely megjelenhet ebben a letisztult térben.
A zen mesterek kalligráfiái mindig a „nem elme” állapotából kelnek életre, amely állapot teljes koncentrációt hoz létre. Ezért vannak tele ezek a munkák vitalitással, a formáik frissek és eredetiek. Sen no Rikyū mester – aki, mint fentebb írtam a teaszertartás alapjainak kidolgozója – úgy tartotta, hogy nem lehet semmi más, csak egy kalligráfia, amely tárgyként bemutatásra kerülhet a teaszobában. Nem fért kétsége ahhoz, hogy csak olyan művészet tudja az elmét a megvilágosodás felé irányítani, amely képes kifejezni a zen vitalitását. Felismerte, hogy a kalligráfia szükségszerűen követi a magas szintű spiritualitást. Egy tisztán manifesztálódó vonás nem alakítható ki másképpen, mint tiszta szívvel és igaz együttérzéssel. Egy ilyen vonást nem lehet meghúzni megbolydult tudattal. Egy olyan kalligráfia, amely mélységet sugall, létrehozhatatlan megmunkálatlan tudattal és sekélyes tapasztalatokkal. Ahhoz, hogy egy kanji sugározza és felmutassa a mély jelentést, az ember tudatának el kell érje az egység állapotát, és az egységet a szó jelentésével. Erre csak az képes, aki elérte a „nem elme” állapotát a meditáción és megértésen keresztül.
Íme egy kalligráfia, amelyet egy kedves ismerősöm kért tőlem teaszobájába. Ez egy jól ismert téma, invitálás a teázáshoz:
*Sen no Rikyū életéről, a teázással kapcsolatos tanításairól, kapcsolatáról a kalligráfiával olvashatsz könyvemben is.