alayavijnana (ālaya-vijñāna / álajavidzsnyána): a yogācāra (jógácsára) buddhista iskola terminológiája, a nyolcadik tudatosság, amelyet magyarul: tárház-tudatnak, raktár-tudatnak, tárház-tudatosságnak neveznek. Ez lefedi az összes többi tudat tartományt, ebben van benne minden, ebben „helyezkednek” el a karmikus magvak is, minden tett és következménye is. A raktártudat egyfajta közös alap, a végtelen lehetségesség tartománya, ezen a szinten nincs semmiféle minősítés.

 阿頼耶識

Amida Butsuvagy Amida Nyorai: lásd Amitabha

阿弥陀仏 / 阿弥陀佛 

vagy

阿弥陀如来

Amitabha (Amitābha / Amitábha): a végtelen fény buddhája, a Tiszta Föld (Jōdo shū, 浄土宗) mahāyāna (mahájána) iskola legfontosabb Buddhája, magának a Tiszta Földnek „tulajdonosa”. A Tiszta Föld iskola hozzá „imádkozik”, hogy kegyelméből a Tiszta Földre kerülhessen. Az ima japán változata: Namu Amida Butsu (南無阿弥陀仏 / 南無阿弥陀佛), röviden nenbutsu (念佛).

Amida Butsu: 阿弥陀仏 / 阿弥陀佛

vagy

Amida Nyorai: 阿弥陀如来

araya-shiki: lásd alayavijnana

阿頼耶識

arhat: olyan ember, aki elérte a megvilágosodást. A korai buddhista iskolák terminológiája a megvilágosodottakra, a legmagasabb szintet elértekre, akik úgy érték el a megvilágosodást, hogy hallották Buddha tanításait. Ez első öt arhat Buddha azon öt aszkéta társa volt, akik sokáig vele gyakoroltak, és akik első tanítását hallották a Négy Nemes Igazságról és a Nemes Nyolcrétű Ösvényről.

arakan: 阿羅漢

röviden

rakan: 羅漢

arakanröviden rakan: lásd arhat

阿羅漢 / 羅漢

Avalokitesvara (Avalokiteśvara / Avalokitésvara): a nagy együttérzés bodhisattvaja

観世音

vagy

Kannon: 観音

avidya (avidyā / avidjá): nem-tudás, minden szenvedés oka

mumyō: 無明

bodhisattva: valaki, aki bár elérte a megvilágosodást (satori 悟り, kenshō 見性) mégsem lép a nirvanaba (nirvāṇa / nirvána, japánul: nehan, 涅槃), hanem a szenvedő lényeg megsegítése érdekében „dolgozik” a samsaraban (saṃsāra / szanszára, japánul: rinne, 輪廻)

bosatsu: 菩薩

bosatsu: lásd bodhisattva

菩薩

buddha: kis betűvel írva a magyar nyelvben a buddha nem a történelmi Buddhát, hanem a minden emberben benne lévő buddhát, a buddhaságot, a buddha-természetet fedi. (A történelmi Buddhát japánul: 釈迦 vagy 釋迦, Shakaként, a megfelelő tisztelettel: お釈迦さま, vagyis Oshaka samaként szokták emlegetni leggyakrabban.)

butsu: 仏

buppō: lásd hō

仏法

butsu: (ennek a kanjinak a japán olvasata a hotoke, amely szót szintén használják) lásd buddha

仏

 chōka: reggeli recitáció

 朝課

dharma (darma): japán megfelelőjének jelentése törvény. A buddhizmus esetében magát a Tant jelenti.

Jelenthet még a valóságelemet is, a valóság analitikus filozófiai elemzésével elérhető végső határát, amely valóságelemek sem nem egyediek, sem nem összetettek vagy kiterjedtek.

hō: 法

Dainichi Nyorai: Vairocana (Vairócsana) Buddha japán neve, aki a Nap Buddhája, a fehér Buddha, aki a nem-tudással áll kapcsolatban, a nem-tudás eloszlatását segíti. A Tiszta Föld iskolák közül néhány tanításában Amida Butsuval, a Fény Buddhájával is azonosítják azon az alapon, hogy a nap és a fény egy és ugyanaz.

大日如来

 enzu: kertész

 園頭

 fuzui: kolostori beosztás elnevezése. Olyan személy, aki a vendégekkel, a vendégek kiszolgálásával foglalkozik.

 副随

gassho (gasshō): az üdvözlet, tisztelet, kérés, ima kéztartásának elnevezése, amikor körülbelül a mellkas magasságába összetesszük a kezünk, tenyerünk ujjainkat egyenesen felfelé kinyújtva, mint meghajláskor. Ezzel a kéztartással jelezzük azt is zazen közben, amikor ütést kérünk a keisakuval.

合掌

Gate gate paragate parasam gate bodhi svaha: a Szív szútra (Maka Hannya Haramita Shingyo: 摩訶般波羅蜜多心経) utolsó „sora”.

Gyate Gyate Hara Gyate Hara So Gyate Boji Sowa Ka: 羯諦羯諦波羅羯諦波羅僧羯諦菩提薩婆訶

geta: fából készült papucs

下駄

han: „fadob”, amelyen többek között a zazen kezdetét jelezve „dobolnak”.

 巡照板

hanko: A hanko vagy személyi pecsétnyomó rendelkezik mindazzal a jogi felhatalmazással, amellyel más országban az aláírás, mi több az aláírás nem is elfogadott a japán törvények szerint. Minden vállalat vagy szervezet és minden állampolgár rendelkezik hankoval. Az állampolgároknak általában két-három hankojuk van, amelyből egy hivatalosan regisztrált és hitelesített a helyi önkormányzatnál. A hanko anyaga lehet kő vagy fa, bambusz, de lehet más értékes anyag is.

 

判子,

de még számtalan néven ismerik, mint például inshō (印章), ami pecsétet jelent, vagy inhan (印判), vagy inkei (印形)

Hannya Shingyo vagy Maka Hannya Haramita Shingyo: Szív szútra rövidebb és hosszabb elnevezése japánul

般若心経

vagy

仏説摩訶般若波羅蜜多心経、摩訶般若波羅蜜多心経、般若波羅蜜多心経

hō: lásd dharma

法

Hokekyō vagy Hokkekyō: Lótusz-szútra japán nyelven

法華経

hokku: nagy álló dob

 

法鼓

hondō: fő terem

本堂

hotoke: lásd buddha

仏

inkin: csészeharang, amely több méretben létezik, a közepes körülbelül 12 cm átmérőjű

引鏧

vagy 印鏧

inji: a mester személyes szolgálatát ellátó személy.

(Roshi fiatal szerzetesként együtt utazott Yamada Mumon Roshival egy hajóúton, – akkor a Roshi, mint fiatal szerzetes Yamada Mumon inji-je volt, azaz a Mumon Roshi szolgálatára rendelt személy). Lásd még: jisha

隠侍

jikijitsu: ő a fegyelem őrzője, pozícióját tekintve a vezető szerzetes. Irányítja a gyakorlókat, szerzeteseket, hogy időben ébredjenek, időben érkezzenek a zazenre, és többnyire ő kezeli a keisakut is. (Nálunk ő vezeti a zazent.)

直日

jikidō: ő az a személy, aki figyelemmel követi és megszervezi a zendō időbeosztását, és ezzel egyben munkáját is. Mindig körültekintőnek kell legyen, még zazen közben is, hogy mi folyik a zendōban, ezzel megkönnyítve életét.

直堂

jisha(rio): de sannōként (三應) vagy injiként (隠侍) is nevezik, a zendōban segítőként működik. Victor Sōgen Hori így fogalmaz a Zen Sand: The Book of Capping Phrases for Kōan Practice című könyvében: a jikijitsu a zendō „apja” a jisha az „anyja”, aki ellensúlyozza az előző szigorúságát. Ő fogadja a vendégeket, segíti a gyakorlókat, mindent figyelembe véve szervezi a közösség munkáját. (Nálunk a jikijitsu segítője a zazen idején és a zendōban zajló események folyamán. Figyeli, hogy mindenki a helyén legyen a gyakorlás megkezdésekor, ügyel arra, hogy szellőztetve legyen, végső soron mindenki zavartalan gyakorlását segíti.)

侍者

juzu (szanszkrit nyelven: mālā / málá): „japán buddhista olvasó”, 108 gyöngyszeme emlékeztet a 108 gonosz vágyra, s így segít legyőzni őket. Főleg szertartások alkalmával használják. A könnyebb kezelhetőség miatt készítenek rövidebb füzéreket is, melyek 54, 42, 36, 27, 21, 18 vagy 14 szemből állnak, bár néhol úgy tartják, hogy a rövidebb silányabb is egyben. A hosszabbakat többnyire nyakban, míg a rövidebbeket a csuklón viselik.

数珠

tiszteleti alakjában ojuzu: 御数珠

vagy ismerhető a következőként is: nenju: 念珠

Kanzeonvagy Kannon:lásd Avalokitesvara. Kannon érdekessége, hogy Kínából eredeztethetően, női alak, női bosatsu (菩薩)

観世音

vagy観音

kasa: bambuszkalap, nádkalap, amely körülbelül 40 cm átmérőjű

笠

kanshō: ütős harang, amelyet a sanzennél (参禅) is használunk

喚鐘

keisu: bronz gong

磬子

kenshō: japán terminológia a megvilágosodásra

見性

kesa: a buddhista szerzetesek öltözékének neve

袈裟

ki: életenergia. Kínai elnevezése chi (csi).

気

kinhin: sétáló meditáció, vagyis a járás közben végzett meditáció elnevezése, amelyet a zazenek közti „szünetben” végzünk.

経行

koan (kōan): régi mesterek rövid történetei, sajátos szavaiknak és tapasztalataiknak megjelenítői, amelyeket megérteni vagy megfejteni nem lehet racionális gondolkodással, csak egyfajta intuitív ráébredéssel. Ezen történetek mindig ahhoz visznek közelebb, hogy képesek legyünk tisztázni az igazságot, átvágva ezzel minden elképzelésünket és előítéletünket. Megvilágosodott tudatok szavai ezek, amelyek a megvilágosodást, a felébredést segítik.

公案

keisaku: „a felébredésbotja”, zazen közben használják, hogy elűzze a fáradtságot, álmosságot, és segítse a koncentrációt. A „bátorítás botjának” is nevezik.

警策

kyōten: vagyis sūtra (szútra). A sūtra szanszkrit eredetű szó, amely vezérfonalat jelent, és egyben a buddhista szent iratok neve is. Számtalan szútra létezik, mint például a zazen (座禅) gyakorlások alkalmával gyakran recitált Szív szútra

経典

Maitreya: bodhisattva,az eljövendő buddha, aki a Tuṣita (Tusita) mennyországban (tiszta földön) várja eljövetelének idejét. Ő az, akit igen gyakran nagydarab figuraként is ábrázolnak, főleg Kínában.

Miroku Nyorai: 弥勒如来

vagy

Miroku Bosatsu: 弥勒菩薩

Miroku Nyorai: vagy röviden Miroku lásd Maitreya

弥勒如来

mumyō:lásd avidya

無明

mokugyo: a recitáció alapütemét adó fa hangszer, amelyet „fahal”-ként is emlegetnek – mivel a kanjik jelentése ez, amellyel japánul leírják –, és ez némely esetben a faragáson is megjelenik.

木魚

nehan: lásd nirvana

涅槃

nirvana (nirvāṇa / nirvána):

nehan:涅槃

Nyorai: japán kifejezés a Tathagatára, amely szót Buddha is használja magára, és jelentése: aki megvilágosodott, aki elérte a megvilágosodást. Japánban a legfontosabb nyoraiok: Amida, Yakushi, Miroku, Dainichi

如来

okyō vagy röviden kyō: lásd sutra

お経 röviden 経

ōryōki: evőcsészék megnevezése

応量器

Oshaka sama: a történelmi Buddhát neve japánul a a megfelelő tisztelettel ez. Rövidebben Shakaként (釈迦 vagy 釋迦) szokták emlegetni.

お釈迦さま

oshō: magas rangú, erényes szerzetes tiszteleti megnevezése, amelyhez általában a san is hozzá járul. Mester, tanító értelmet is rejthet magában.

和尚

rakusu: fogadalmi „mellkendő”

絡子

rinne: lásd samsara

輪廻

roshi (rōshi): Harada roshi megfogalmazásában: ő az apa, aki nagyon közvetlen viszonyt ápol tanítványaival, és úgy figyel rájuk, úgy gondoskodik róluk, mint egy apa. A rōshi egy tiszteleti megnevezés, amely szó szerint „idős mestert”, „öreg tanítót” jelent. Ténylegesen azonban semmi köze a cím viselőjének korához, sokkal inkább az őt övező tisztelethez, hiszen ő az, aki vezeti a közösséget. Ezt a címet csak a tanban nagyon magas megvalósítást elért személyek kapják.

老師

sōgya: lásd sangha

僧伽

susokkan vagy susokukan: a susokan valódi lényege, hogy amikor világra jövünk, természetes módon samadhiban (samādhi vagyiselmélyült állapotban, japánul: 三昧, sanmai) vagyunk a légzésünkkel, és születésünk pillanatától halálunkig soha nem is szakadunk el teljesen ettől a lélegzetünktől. A légzés samadhijának megfelelően, amikor susokkant gyakorlunk, teljesen az életenergiánkra összpontosítunk, úgy, ahogy az van – elengedve mindazokat a tudáshoz, korábbi tapasztalatokhoz és más díszletekhez való ragaszkodásunkat, amelyek az életünket képezik, és amelyek eltakarják igazi természetünket. A susokkan azonban nem csak a lélegzet figyelése. Teljesen kilélegzünk, és az összes elterelő gondolatot elengedjük, elmélyülve addig a pontig, ahol megismerjük azt a tudatállapotunkat, amely túllépet a külső és belső megkülönböztetésén. Oda „megyünk”, ahol a légzés maga az egész univerzum lélegzete, és eggyé válunk minden élettel.

数息観

sutra (sūtra / szútra): A sūtra szanszkrit eredetű szó, amely vezérfonalat jelent, és egyben a buddhista szent iratok neve is.

okyō: お経

vagy

kyōten: 経典

tabi: két ujjas „zokni”, lábbeli

足袋

taku: két fa hasáb, amelyeket összeütve használnak

柝

takuhatsu: tradicionális és formális alamizsnagyűjtés.

托鉢

tanden: a test energia központja. Az alhasban található pont, amelyet a keleti orvoslás az ember fizikai, pszichikai és szellemi központjának tekinti. Japánul a „tan” elixírt vagy életenergiát, míg a „den” rizsföldet, dús termést jelent. Vagyis a tandennel bőséggel hozzuk létra az életenergiát. Onnan árad ki a ki, amely hatással van környezetünkre és mi felajánljuk azt számos ember gyógyítására

丹田

teishō: tanítás, „dharma-beszéd”

提唱

tenzo: a szakács

典座

Yakusi Nyorai:  az egészség és orvoslás buddhája, a Gyógyító Buddha (szanszkrit neve: Bhaiṣajyaguru / Baisadzsjaguru)

薬師如来