A zen gyakorlás első hallásra sokak számára egy távoli világ dolgának tűnhet fel, de valójában sem határok, sem földrészek nem állhatnak az útjába. Ahogy a buddhizmus számtalan irányzata, úgy a zen is már több évtizede megérkezett nyugatra és kicsiny hazánkba is. Szeretnék – ha esetleg sokak számára túlzottan szubjektív módon is, de – a kolostori tapasztalatokkal, a több éves gyakorlásból és tanulásból merített élmények segítségével, betekintést engedni a zen gyakorlás világába, abba, hogyan is ötvözhetjük ezt a mindennapi életünkkel, vagy a harcművészetekhez, kalligráfiához, esetleg bármilyen más gyakorláshoz kötődő „tréningeinkkel”. És egyben szeretném megmutatni a zen világát magát is…

Hogy miért tartom mindezt fontosnak? A zen nem csupán egy dōjōba vagy egy zendōba zárt ülés. A zazen nem csupán annyi, hogy naponta, hetente, havonta, évente, bármiféle időközönként ülünk valahol csendesen. A zen az élet. Ez itt a zen. Minden az, és semmi sem, csak a gyakorlásunktól függ.
Ez nem valami újdonság, természetesen. Mindig is ezt tanították a mesterek, most is erről beszélnek számunkra…

Hogy könnyebben bele tudjunk helyezkedni mindebbe, először is nézzük meg együtt Harada Rōshi tanítását magáról a zazenről, a zazen megfelelő gyakorlásáról (magyar feliratra is kapcsolhatunk a video jobb alsó részénél látható piros négyzetben látható „cc” gombra kattintva és kiválasztva a magyar nyelvet): 

Harada Rōshi a Sōgenji zen kolostor főapátja, és számtalan közösség vezetője a világban. 2010-2011-ben, amikor Japánban jártam, vele gyakorolhattam.

A zen – ahogy a buddhizmus minden irányzata – alig több, mint 100 évvel ezelőtt még szinte kizárólag kolostori keretek közt létezett, azonban mára kilépett a falakon kívülre, rengeteg gyakorló a hétköznapi élete, munkája mellett különféle zendōkban gyakorolja azt, így a gyakorlás keretei is változtak, és változóban vannak. Ezeket a kereteket nehéz megértsük. A kolostori életet magát is. Könyveket olvashatunk a zenről, vagy éppen ragaszkodhatunk ahhoz, hogy felesleges bármit is olvasni, mert a gyakorlás fontos csak. Azonban azt mindannyian belátjuk, hogy hat ránk a környezetünk, impulzusok érnek nem csak a zenről vagy a buddhizmusról, hanem minden másról is. Sokszor elképzelésekkel, „elő-ítéletekkel” megyünk már el első alkalommal is egy közösségbe, egy mester előadására, vagy gyakorlunk. Elképzeléseink vannak arról milyennek kéne legyen a gyakorlás, egy zen – vagy más buddhista – közösség, egy zen mester, hogy ki hiteles, ki nem az, és aki hiteles, miért az, aki nem, az miért nem. A keleti, számunka sokszor paradox „filozófiák”, maga a gondolkodásmód, kételkedésre, értetlenkedésre ösztönöz minket, vagy vak hitet igénylőnek sejlenek fel a mesterek szavai.
Sok adalék van, amit érdemes megnézzünk, a gyakorlásban kifejtett erőfeszítés, odadás mellett is. Reményeim szerint ezt tudjuk együtt megtenni a későbbiekben…

 

(Folytatás következik…)