(For english version please click here.)

Szóba került már a „zen vonal” és a „zen bot” is. A kalligráfiának ez a téma ismét egy olyan kis szeletkéje, amely inkább a zen buddhizmushoz köthető, mégis – lévén igen érdekes – lessünk be ebbe a történetbe.

Kezdjük az elején. A Hitsuzendō (筆禅道) iskoláról az előző alkalommal írtam. Ebben a zen kalligráfia iskolában két dolgot tekintenek alapként, amellyel mindenki foglalkozik, akár kezdő, akár mesteri szinten van már. Az egyik a „zen kör” – ahogy arról már szintén szó esett –, a másik pedig az ügynevezett „zen vonal”. Ez a két dolog mindennek az alapja, sőt ha akarjuk úgy is fogalmazhatunk, hogy ez a két dolog mindennek a kezdete és a vége, az alfája és omegája. Vagyis a vonal és a kör, ahonnan elkezdjük a gyakorlást, és ahova mindig újra és újra visszatérünk.

Bár a kör más iskolákban nem feltétlenül jelenik meg, a vonal mindenhol fontos szerepet játszik. Többször említettem már, hogy a gyakorlás kezdetén mindenki függőleges és vízszintes vonalakat húz. Azt gondolnánk, hogy ez egyszerű, azonban, ha megpróbáljuk rájövünk, hogy közel sem olyan nyilvánvaló az egyszerűsége. Először is az ecset minden finom mozdulatra érzékenyen reagál, tehát ha kicsit is elemeljük a papírtól, az már látszik a vonalon. A másik dolog pedig, hogy a vonal egyenessége sem feltétlenül azonnal kézre álló dolog. Mivel szokatlan eleinte a testünknek, hogy nem csak csuklóból vagy karból írunk, ezért nem feltétlenül mozdul meg. Azonban egyenes vonalat húzni a testünk használata nélkül valóban nagyon nehéz. Hogy a test mozgatását teljesen elsajátítsák, a Hitsuzendō (筆禅道) iskolában például keresztbe is húzzák a vonalat.

Íme egy zen vonal:

 

Tehát a „zen vonal” egy alap, azonban bármennyire is hasonlatosak egymáshoz, mégsem ugyanaz, mint a „zen bot”. A „zen vonal” neve mujibo (無字棒), vagyis szó szerint annyit tesz, hogy „nem írásjegy vonal”. Ez kicsit homályos ezért talán jobb fordítás, ha csak azt mondjuk, hogy „üres vonal”. Viszont a „zen bot” megnevezése kanabō (金棒), vagyis „vas bot” vagy „vas pálca”. Ez a „vas bot” azonban nem az a harci fegyver, amely egy láncnélküli buzogányhoz hasonlatos. Ez a bot azért „vas”, mert erejével az „ördögöt” távol tartja és segíti a buddhista szerzeteseket a gyakorlásban. Egy eszköz, a mester botja, amellyel a megfelelő pillanatban megsuhintja tanítványát, aki ezzel kizökken a hétköznapi gondolkodásból és céljához, hogy gyakorlását kiteljesítse, közelebb kerül. Anyagát tekintve valójában nádból van.

Ha most megtekintjük Hakuin zen mester (Hakuin Ekaku, 白 隠 慧鶴, 1685-1768), „zen bot”-jai közül néhányat, akkor megláthatjuk, hogy hol írásjeggyé alakul, hol sárkánnyá, és mindig egy felirattal is további tanításokat is kapunk:

 

Hogy még egy kicsit jobban megismerkedhessünk ezzel a „zen bottal” álljon itt még néhány alkotás: