A múlt péntekre kaptam meghívást egy könyvbemutatóra, amelyre örömmel mentem el. Villányi G. András Saigyō szerzetes verseit fordította magyarra, és az eredeti szövegek mellett, saját verseivel és írásaival összekomponálva a Scolar Kiadó gondozásában Tükröződések címmel jelentette meg kötetét. A versek mellett Nagy Mónika 4-5 kalligráfiája is helyet kapott, amelyek a mellettük lévő verseket jelenítik meg. Mi tagadás örömmel forgatom a kötetet, a szerzetes versei és azok eredeti, japán, még fordítás előtti változatai miatt is. Megihletett a dolog. Papírt és ecsetet ragadtam hát, hogy a kellemes kalligráfiázás mellett, egy korábbi tervem is valóra váltva, bemutassam a formai sokszínűségét a kana írásnak, amelyről korábban már szóltam.
Saigyō szerzetes wakákat írt. Ez a versforma megelőzte a haiku formát. A waka 5-7-5-7-7 szótagból álló 5 soros vers. Azonban kalligráfiaként 3-4-5 vagy akár több sorban is megjelenhet. Emellett pedig szabadon változtathatjuk, hogy egy szót kanjival vagy kanával írunk le. Így aztán a variációk széles tárháza tárul fel az író előtt. Ezt a formai sokszínűséget, a teljesség igénye nélkül, most 3 kalligráfián mutatnám be.
A forma mellett természetesen más dolgok is fontosak lehetnek, amelyekre most nem tértem ki, mint a tus árnyalatbéli változatássága vagy a sötés és világos, telített és száraz részek váltakozása. Innen folytatom majd…
Végül álljon itt a vers, ahogy azt Villányi G. András könyvében elhelyezte:
ねがはくは花のもとにて春死なんその如月の望月のころ
Óhajom egy van:
cseresznyeszirmok röptével
tavaszon halni.
Az Ő (Buddha) álma haván,
telihold világánál.