For english version please click here
Ejtettem szót arról, hogy amikor kalligráfiát készítünk, akkor egy vonást egyetlen mozdulatból húzunk meg, nem térünk többet vissza rá. Felmerülhet a kérdés, hogy ez mindig így van-e? A válasz összetett, most ezzel fogunk foglalkozni.
Amennyiben megnézünk néhány videót az interneten arról, ahogy mesterek kalligráfiákat készítenek, találkozhatunk olyan stílusú írással, amikor azt látjuk, hogy a mester igenis visszatér egy-egy vonásra, és azt többször is megerősíti vagy alakítja. Ilyen stílus például a yose moji (josze modzsi, 寄席文字) is, ezért szeretnék kitérni rá.
A yose moji, az úgynevezett edo moji (江戸文字) írás-család részét képezi. Az Edo-korban (江戸時代, Edo jidai, Edo dzsidaj, 1603-1868) kialakult írásokat hívják ezen a néven, és felsorolásszerűen a következő írásstílusok tartoznak bele: Shibai moji (Sibaj modzsi, 芝居文字), Yose moji (寄席文字), Kago moji (籠文字), Hige moji (髭文字), Sumōji (Szumódzsi, 相撲字), Chōchin moji (Csócsin modzsi, 提灯文字), Kakuji (角字).
(Lásd a stílusokat ebben a sorrendben a képen is.)
Ezek a stílusok abban hasonlítanak, hogy mindben kevés a fehér a vaskos fekete tusvonások között. Ez egy szimbólum, amely azt jelképezi, hogy kevés az üres hely a nézőtéren, vagyis a sok a néző, akik sűrűn ülnek. Hogy miért? A yose moji eredetileg a rakugo (落語) színház posztereinek, feliratainak stílusa. A rakugo egy történetmesélő előadásokat bemutató színház. A jelenetek pedig leginkább olyanok, mint amit ma stand up comedy-ként emlegetnénk: humoros és komikus történetek. Egy-egy előadás valójában előadások órákon át tartó sorozata, amelyben több szereplő adja elő jeleneteit, többnyire 15 perces kis műsorokként. Mindenkinek saját felvezető zenéje van, saját stílusa, és ezáltal saját rajongói köre. Ami még érdekes a rakugóval kapcsolatban, hogy egy-egy színházat mindig egy család működtet, vezet.
A yose moji a programtáblák írásstílusa, amelyen mindig feketével szerepel maga a rakugo és pirossal az egyéb színesítő programok, mint például a párbeszédes kabaré vagy artistabemutató. (Ezt mutatja be a kissé lentebbi – Tokióban készült – kép.) Minden előadás alkalmával az adott előadó művészneve is fel van írva egy táblára, amely a színpadon látható, amíg a színész szerepel. A yose moji megjelenik a modern tipográfiában is, cégtáblákon, ruhákon, sőt a modern számítógépes design is előszeretettel használja.
Amit érdemes megfigyeljünk, az a stílus erőteljessége. Az ecset, amelyet használnak hozzá, mindig rövid szőrű és vastag. A vonások közti fehér rész mindig kevés. Végső soron a kalligráfia egyik stílusa, de nem egyetlen vonással íródik meg, hanem vissza-visszatér a mester egy-egy alkotóelemhez, hogy a jellegzetességeket figyelembe véve mindig harmóniába, egyensúlyba kerüljön az írásjegy, és végül szépséget is árasszon. Nincsenek benne elfogyó vonalak. Sőt előfordul, hogy az egyébként egy mozdulatból elkészített vonásokat több részletből rakja össze a yose mester. Az igazi nehézséget az egyszerű írásjegyek jelentik, mert azoknál nehezebb megoldani, hogy kevés fehér felület legyen, de az egyébként is minden esetben elmondható, hogy külön tervezést igényel egy-egy kanji megteremtése. Valójában ez a stílus inkább „betűtervezés”, tipográfia, mint kalligráfia, és a lényeg éppen a kinézet, ezért is lehet visszatérni egy-egy vonáshoz.
Ez a két alsó színes kép már ezt az alkalmazását mutatja ennek a stílusnak:
Nézzünk meg végül példát a yose írásra, az „otthon”, „család” jelentéseket hordozó ie (家) kanji segítségével (amely a yosemoji-tujihana.seesaa.net oldalról származik, és ahol érdemes tovább nézelődni, ha tetszik ez a stílus):
jordan Sneakers | Air Jordan XXX1 31 Colors, Release Dates, Photos , Gov