Dōgen mester 道元禅師 (1200-1253) írt egy költeményt:
Tavasszal a virágok kibontakozása,
Nyáron a kakukk dala,
Ősszel a gyönyörű hold,
És télen hó hull, és a hűvösség megmutatkozik.
A vers kulcsszava nem a „virág”, nem a „hold” vagy a „hóesés”, hanem a „hűvösség”. Dógen a hűvös elmére, a hűvös életre mutat rá.
A hó, a hold és a virág mind az évszakok szimbólumai. A hóval, mondják a zen gyakorlók, a világegyetem „lehull”, a holddal a világegyetem „ragyog”, a virággal a világegyetem „kivirágzik”. Ez a „hűvösség”, amire Dōgen oly költői formában rámutat. Azonban ne engedjük, hogy félrevezessen! A tiszta tudat „hűvössége” nem önmagáért való, nem ridegség mindennel szemben. Ott van benne a mély együttérzés. Ott van benne a Forrás, az Egy-ség.