A teljes zen mondás, amiből ez az idézet származik így szól:
A semmiségben ott van a kimeríthetetlenség.
Nézd, van virág, van hold, van pagoda.
Talán nem túlzás azt feltételezni, hogy mindannyiunk számára könnyű megérteni – még egyszerű gondolkodásunk által is – ennek a mondásnak a második sorát, de mi a helyzet az első sorral, miszerint „A semmiségben ott van a kimeríthetetlenség”?
A zen tanítások szerint, mivel alapvetően nincs semmi, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy minden üresség természetű, a kimeríthetetlen dolgok mégis feltárulhatnak. A zen tanítások természetüknél fogva elutasítják a gondolkodásunk által elérhető értelmezést. Ha ezt a sort megpróbáljuk értelmi szinten, a gondolkodásunk által megérteni, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a semmiség és a kimeríthetetlenség összeegyeztethetetlenek, és egy paradoxonba ütközünk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a zen logika zavarba ejtő: „létezik, mégsem létezik; nem létezik, mégis létezik.” Ami a felszínen értelmesnek tűnik, valójában nem értelmes. Ami pedig a felszínen értelmetlennek tűnik, az az, ami valóban értelmes. Ahogy a Szív szútra is tanítja: „a forma üresség, az üresség forma”. Bele kell merülnünk ezekbe a paradoxonokba, gyakorolni velük, gondolkodni rajtuk, hogy végül a gondolkodás és elmélkedés végére érjünk. Ott a dolgok azok, amik: „Nézd, van virág, van hold, van pagoda”.
無尽蔵
- 無 (mu) = nincs, hiány, üresség
- 尽 (jin) = kimeríteni, elfogyasztani
- 蔵 (zō) = raktár, tárház, kincsestár
Együtt a jelentése – szó szerint értelmezve: kimeríthetetlen tárház / végtelen kincsestár