紅炉一点雪 Kōro jō itten no yuki – A vörös kemencén egy pötty a hó
Ahogy a forró kemencére hullva a hópehely azonnal elolvad, éppen olyan múlandó minden a világban. Ez a múlandóság teszi olyan csodálatossá az életet. Ez a mono no aware 物の哀れ, a dolgok, a szépség múlandósága felett érzett szelíd szomorúság, és éppen ezért értékük megbecsülése.
Read More »