A szépséges hópelyhek nem hullanak különböző helyre.
A kalligráfián megjelenő idézet a Hekiganroku 42. esetének tanítása 『碧巌録』第四二則 .
Dobosy Antal Mahákásjapa mosolya című könyvében található (104. oldal) fordítása így hangzik (42 Gyönyörű hópelyhek):
Engo előszava: Függetlenül beszél, függetlenül cselekszik, és mások kedvéért a pocsolyán keresztül cammog. Beszél másokkal, együtt cselekszik másokkal, mégis olyan egyedül áll, mint az ezüst hegység vagy mint a vas szikla. Ha kételkedsz és habozol, kíséretté válsz, aki koponyákra vadászik. Ha megállítod a gondolkodást, a pokolba zuhansz. Látod-e, ahogy a fényes nap ragyog az égen, és érzed-e a hűvös szellőt, ahogy végig fúj a föld felszínén? Volt-e valaki ilyen a régi idők nagyjai között? Lásd a következőket!
Főtéma: Hó Kodzsi távozóban volt Jakuszantól Jakuszan meghagyta tíz tanítványának, hogy kísérjék el a templom kapujához, és búcsúztassák el Kodzsi a hulló hópelyhekre mutatott, és így szólt: – Egytől-egyig gyönyörű hópelyhek ezek, mégis sehol máshol nem esnek Akkor az egyik tanítvány, akit Zen Tanítványnak hívtak, azt kérdezte: – Akkor hol esnek ezek? Kodzsi adott neki egy pofont – Kodzsi! – szólt Zen – Nem kellene ilyen hirtelennek lenned! – Ha te ilyen vagy, és zen tanítványnak nevezed magad, sose fog téged a pokol királya meneszteni – És rólad mit lehetne mondani? – kérdezte Zen Kodzsi megint adott neki egy pofont, majd így szólt: – Nézel, de olyan vagy mint a vak, beszélsz, de olyan vagy mint a süketnéma
Szecsó verse:
Dobd meg hógolyóval!
Dobd meg egy golyóval!
Még a legjobb is adós marad a válasszal.
Sem ég sem föld nem tudja, mit kell tenni,
ha szem és fül be van tömve hóval.
Hétköznapin túli tisztaság és egyszerűség!
Még az öreg kékszemű szerzetes
sem tudja megmagyarázni!
Milyen csodálatos a hó, minden hópehely a helyére esik. Egyetlen hópehely sem hullik különböző helyre, azonban nem hullik azonos helyre sem. Minden egyes hópehely pontosan oda hull, ahova hullania kell, a maga helyére, még akkor is, ha közben szélvihar tombol. A hó nem fog máshova esni. Éppen pont oda esik, ahova kell, egy-egy pehely, mintha tökéletesen időzítették volna aláhull. Nincs olyan, hogy itt túl sok a hó, ott meg kevés. Egyformán és különbség nélkül halmozódik.
A dolgok úgy vannak, ahogy vannak, és a maguk természete szerint léteznek. Nem szakadva el ettől az egységtől, mi magunk is egyek lehetünk az egész rendjével. Amíg az ember egybeolvad a világegyetemmel, csak egy én létezik, amely egy az éggel és a földdel.