A cikk címe az is lehetne, hogy a hiragana írás, mert most nem fogunk foglalkozni a katakanákkal. Azt egy későbbi időpontban nézzük át. Viszont a hiraganákkal való írás fontos része a japán kalligráfiának és egy kicsit másfajta írásmód is, mint amit a kanjik esetében megszokunk, ezért ideje, hogy elővegyük és megnézzük, hogyan is működik mindez.
A következő hónapokban majd foglalkozunk azzal, hogyan kell – vagy lehet – elkészíteni egyes hiraganakapcsolódásokat, és meg is nézünk erre jó pár példát. Most áttekintjük az utat, ahogyan eljutunk ahhoz, hogy egy gördülékeny, egymáshoz kapcsolódó kanaírást is meg tudjunk csinálni. Bizonyára azoknak, akik szívesen nézegetnek kalligráfiákat, nem idegen az a mód, ahogyan Japánban a hiraganák is bekerülnek ebbe a művészetbe. Amikor tanulni kezdjük a kalligráfiát, bár elsőre úgy tűnne, hogy logikailag megelőzik a kanák a kanjikat, mégis azt vesszük észre, hogy nem így történik. A gyakorlásba már kicsit jobban elmélyült kalligráfia tanulók kerülnek szembe csak a hiragana írással, sőt előfordulhat, hogy egy-egy mester nem is tanítja. Hogy ennek mi az oka? Nagyon egyszerű. Két vonalon futhat a kalligráfia tanulási folyamata. Egyik a kanjik, másik a kanak. Külön vizsgák vannak belőlük, és külön mesteri fokozatok. Így aztán nem minden mester vállalja, hogy a kana írást is tanítja. Ennek az az oka, hogy amíg „szabályosabb formájában” vesszük a hiraganákat, addig tanítják is a mesterek, de amikor már az egymásba kapcsolódásokról, a versek leírásáról van szó, akkor már más a helyzet. De hogy ne csak a szavak legyenek, nézzük meg az alábbi két képet, amelyen láthatjuk, hogy mi is a különbség. Bal oldalt egy olyan kalligráfiát látunk, ahol „szabályosan” formált hiraganák vannak a kalligráfiában (Tsujikawa Yuka senseitől tanultam ezt a kalligráfiát, igen régi darab), jobb oldalt pedig egy verset láthatunk (a vers a híres Iroha dal, amelyről a következő alkalommal beszélünk majd):
A képeket látva – gondolom – egyértelművé vált, hogy mi is a különbség. A bal oldali kép mutatja azt, ahogy előbb-utóbb mindenki biztosan találkozik a hiraganákkal is a kalligráfia tanulmányai során, amíg a jobb oldali azt, ahogyan már nem feltétlenül. Sőt ehhez érdemes azt is megjegyezni, hogy Japánban sokszor előfordul, hogy egész kis korban, már az óvodában megismerkednek a gyerekek a kalligráfiával, és akkor éppen a hiraganákkal foglalkoznak. Ilyen korban – talán nem túlzás ezt mondani – nem is annyira a kalligráfia gyakorlása vagy tanulása az elsődleges, hanem az írással való megismerkedés és barátkozás. Ez számunkra is érdekes lehet abból a szempontból, hogy mi is éppen úgy tanuljuk a japán nyelvet, ahogy maguk a japánok, vagyis a szótagírással kezdünk. Bátorítanék is minden japánul tanulót, hogy a gyakorló füzetébe egy ecsettollal írogassa a hiraganákat. Így nem lesz annyira egysíkú a memorizálás, és még művészetté is formálhatja egy idő után a tanultakat. A következő alkalommal innen folytatjuk. Jó gyakorlást és ismerkedést a hiraganákkal!