Azt gondolhatnánk, hogy a japán kalligráfia már csak japán kalligráfia, és inkább hagyomány, mint modernitás. No, ez aztán egyáltalán nem igaz. Valójában olyan a japán kalligráfia, mint számtalan más dolog Japánban: őrzi a tradíciót és közben frissül és újul, ahogy a kor szelleme igényli. Személy szerint én mindig is ezt csodáltam a Japán kultúrában, vagyis, hogy bármi az országba kerül, bármilyen kulturális elemet magukévá tesznek, akkor az ízig-vérig japán lesz, és ha változik a kor, minden képes vele változni.
Nem szeretnék túlzott kijelentésekbe bocsátkozni, amelyek nem túl megalapozottak a témában, de úgy érzem ehhez azért nagyban hozzájárul a „japán-lélek”, ahogy a mulandóságot mindig el kellett fogadja, és képes is volt elfogadni, alkalmazkodni hozzá. Hiszen egy országban, amelyet évente több földrengés mozgat, tűzhányók törnek ki a szárazföldön és a vizek alatt, tűzvész viszi el a városokat folytonosan, és a szökőár, tájfun és hasonló sem ritka, hát egy ilyen országban a változással és a mulandósággal való szembesülés mindennapos.
De visszakanyarodok a kalligráfiához. Szóval a japán kalligráfia folyamatosan alakul, nem merül feledésbe, nem történik vele az, hogy már csak az öregek ismerik. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a holnap (2010. május 15-én) a mozikba kerülő Shodō Girls (書道ガールズ！！わたしたちの甲子園) című film, amely történetében egy iskolai kalligráfia klub diákjainak felkészülése áll a középpontban, akik éppen a Shodō Művészeti Bajnokság (書道パフォーマンス甲子園, vagyis Shodō Performance Kōshien) döntőjére készülnek. Ez a verseny, vagyis a performance verseny, jól mutatja, hogy a modern japán kalligráfia képes a tradíciót megtartva is újulni, és egyik nagy újítása a nyilvános performance előadás. Ezek valami csodálatosak egyébként! Sajnos egyenlőre csak videón láthattam ilyesmit, de remélem ez még változik az életem folyamán.
Egy performance alkalmával általában többen, zenére elkészítenek egy hatalmas művet, esetleg több nagy méretű alkotást. Ilyenkor nyugodtan képzeljünk el akár fél kosárlabda pályányi papírt vagy anyagot is, amelyre alkotnak.
De álljon itt egy videó, amely ehhez a filmhez kötődik:
Ez valami zseniális! (Egyébként az NTV csatorna által készített riport, amolyan kedvcsináló a filmhez.)
Olyannyira közkedvelt egyébként ez a dolog, már a japán kalligráfia performance, hogy éppen a film okán május 9-én, vasárnap egy 16-18 éves lányokból álló japán kalligráfia csoport készített egy 6×4 méteres papírra egy alkotást a Narában (奈良市) lévő császári udvari palotában, amelyben most volt egy hatalmas ünnepség. Az ünnepség oka, hogy 1300 éve költözött a császári udvar Narába (「平城遷都１３００年祭」, lásd: http://www.1300.jp/). Az előadó-művészek a Ehime prefektúrai (愛媛県) Mishima Középiskola kalligráfia klubjának 11 diáklányai voltak, akik felújított trónterem (大極殿 – Daigokuden) előtt készítették el hatalmas méretű alkotásukat. (Ezt a hírt egyébként 2010. május 10-én az Ehime Shimbun japán regionális napilap közölte le: www.ehime-np.co.jp/news/local/20100509/news20100509252.html)
A japán kalligráfiai performance (書道パフォーマンス, Shodō Performance) szokása az elmúlt 10 évben, az ezredforduló után vált közkedvelt előadó-művészetté, és széles körben elterjedt alkotói tevékenységgé. Éppen ezért lehetséges, hogy ma már nálunk Magyarországon is találkozhatnak ilyennel az érdeklődők, mégha többnyire „csak” harcművészeti bemutatókhoz kötődően is. (Vagy ahogy a Shuhari Dojoban látható volt a kissako kalligráfia elkészítése, amelyre felkértek, igaz azért az nem volt akkora látványosság, mint az imént említettek.) A jellemző az, hogy amennyiben szólóban, egy kalligráfus alkot, akkor minden egyéb kiegészítés nélkül készíti el a kalligráfiát. Viszont csoportosan szinte mindig megkoreografáltan, zenére mozognak. (Narában például a 11 lány Superfly jrock duó Ai o Komete Hanataba o című dalának részletére alkotott [Ｓｕｐｅｒｆｌｙの「愛をこめて花束を」].)
Azt érdemes megfigyelni, hogy egy ilyen produkció nem kis szellemi és testi felkészülést kíván. Nyilvánvaló, hogy maga az előadás a tudat koncentráltságát igényli, viszont emellett nem árt a test felkészítése sem, mivel egy nagyobb ecset a tusba mártva elérheti a 20 kg-ot is. (Innentől kezdve a kalligráfia már testedzés is lehet.)
(Ajánlott cikk Hegyi Attilától: http://oriens.hu/magyarhirek/2010majus/shodo_performance_japan_kalligraf…)