Aki foglalkozott már – ha csak érintőlegesen is – a japán teaszertartásokkal, annak talán nem idegen az sem, hogy egy hagyományos teaszoba milyen kinézetet ölt. Az igen puritán, egyszerűen felszerelt szobában bútor egyáltalán nincsen, és dísz is igen kevés. A falat – jobban mondva a tokonomat (床の間) – viszont mindig díszíti tekercskép, ami nem ritkán festmény helyett kalligráfia. Erről a tradícióról szól ez az írás.
Kezdjük ott, hogy mi is ez a tokonoma. A nyugati művészetben ismeretesek az úgynevezett szoborfülkék, vagyis azon falbemélyedések, amelyekbe különböző szobrokat helyeztek. Már a görög kultúra virágzása óta készítenek ilyesmiket, mégha a lakóházakban ritkábban jelenik is meg. A tokonoma ennek japán „testvére”. A szembetűnő különbség formailag az, hogy a tokonoma többnyire a földtől egészen a plafonig tart, míg megjelenésében az, hogy általában a legegyszerűbb házakban is található. Ide kerülhet szentély, esetleg a család halottaira való emlékezés céljából, vagy a szoba dísze. Jellemzően tekercsképek függnek benne, amelyeket gyakran cserélnek is az évszaknak vagy ünnepnek megfelelően. Japánban nem annyira szokás az, hogy úgymond kiakasztanak egy képet és csak az lóg a falon. Ebbe a tokonomaba kerülhet egy szép, mindig friss ikebana (生け花) kompozíció, füstölő vagy más hasonlóan egyszerű, mégis szépséget árasztó dolog. (Nézzünk meg néhány tokonomat képekről:)
A teaszobákban a tekercsképhez mindig készül ikebana. A teamester mind a tekercsképet, mind az ikebanat maga választja ki, utóbbit pedig jellemzően maga is készíti el – legalábbis a korábbi időkben mindig így volt. A tekercskép az aktuális vendéghez, az aktuális teaszertartáshoz van kiválasztva, és a virág mindig úgy van elkészítve és elhelyezve is, hogy harmonikus legyen a mögötte függő képpel vagy kalligráfiával. Ez gondos választást jelent, és a vendég mindig körültekintően meg is csodálja, hiszen az is egy „üzenet” az alkalomhoz illesztve. Nem mellesleg éppen ilyen fontos és aprólékos odafigyelést jelent a csészék kiválasztása is, amelyet a teaszertartás alatt a vendég szintén megcsodálhat, kezében tartva elmélyülhet annak kidolgozásában, készítőjének lelkében. A teaszertartás egy nyugodt tevékenység mind a teamester, mind pedig a részvevő(k) számára. Meditatív tevékenység, amelynek már a teaszobához való megérkezés is szerves részét képezi. Ennek oka, hogy a teaszertartás szorosan kötődik Japánban a zen buddhizmushoz, sőt a teaszertartások japán atyja maga is zen mester volt.
Összefoglalva tehát azon kevés dísz, ami a teaszobában megjelenik, és ami körülveszi az egész szertartást, szerves részét képezi magának a szertartásnak.
A következő alkalommal már kimondottan a teaszobákban megjelenő kalligráfiákkal fogunk foglalkozni. Ez a bevezető arra szolgált, hogy lássuk mi is azon keret, amelyet a kalligráfia számára a teaszertartás jelent.
Addig is nézzük meg Sen no Rikyū (Szen no Rikjú, 千利休, 1522-1591) csodálatos teaházának néhány részletét, először is éppen a tokonomát. Azért éppen az ő teaháza az érdekes, mert ahogy a következő írásban bővebben kitérek rá, magának a teaszertartás elterjedésének egyik atyjának tekintik őt (ez első kép lelőhelye itt van, amely a régi teaház emlékeit tökéletesen őrzi; a másodiké itt, amely kép azt mutatja be kiválóan, hogy mik voltak a teaház építésének alapelvei: a letisztult formák, természetes anyagok, az egyszerűség, de az eredeti mintának már egy modern, új építésű utódja):
Sport media | Nike Air Force 1 Low UV Reactive Swoosh – DA8301-101