Bizonyára mindenki látott már képet a japánok kedves kis állatkájáról, a mannekoról vagy manekinekoról (招き猫)*, aki ott ül számtalan üzlet bejárata mellett és szívélyes mosolyával csalogatja be a vásárlókat. Azért hozom szóba ezt a kedves macskát, mert az ő hasán is gyakran a fuku (福), a jó szerencse kanjija látható. Ezt a kanjit nézzük meg most ebben a hónapban.
Ha már szóba került nézzünk is meg manekinekot hasán ezzel az írásjeggyel:
Térjünk vissza a fuku kanjijához. Már a korábbi hónapokban, és a kalligráfia stílusainál is többször szóba került, hogy igen sokféle megjelenése lehet egyetlen írásjegynek. Kalligráfiában elsősorban hármat használnak (kaisho, gyōsho, sōsho), azonban alkalmasint a korábbi írások is megjelennek, mint a csontírás vagy a pecsétírás, nem ritkán a bambuszírásból kialakult hivatalnokírás. A fuku jelentéséből kifolyólag gyakran és igen sok formában kerül leírásra. Nézzük is meg ezeket, hogy bármikor felismerhessük:
Ehhez a kanjihoz ebben a hónapban kivételesen nem egy kalligráfiát, hanem egy eseményt szeretnék kapcsolni. Van ugyanis egy fesztivál, amelyet már több alkalommal is megrendeztek, a „szacuma nevetés és szerencse fesztiválja” (Satsuma Shōfukusai, Szacuma Sófukuszai, 笑福祭), és amelyet egyébként februárban tartanak. Az utolsó képeken nézzük meg milyen ott a fuku írásjegyének leírása (lásd pirossal), amely általában amolyan performansz jelleggel folyik:
* Japánban annyira közkedvelt figura ő, hogy még külön múzeuma is van.