(Thich Nhat Hanh: Az együttérzés gyakorlata. Hogyan szeressük önmagunkat és másokat?
címet viselő szövege. A szöveg forrása: https://tricycle.org/magazine/cultivating-compassion/
Fordítás: Zsidákovits Judit)
„A Metta meditáció a megértés, a szeretet és az együttérzés gyakorlata, mely az önmagunk, majd pedig mások irányába végzett mélyreható vizsgálaton alapul.” – kezdi Thich Nhat Hanh tanítását. Az általa bemutatott meditáció, amelyet az alábbiakban közlünk, az 5. században élt indiai származású buddhista szerzetes Buddhaghosa nevéhez kötődő Visuddhimagga (A Megtisztulás Ösvénye) című mű egyik részletét emeli ki és teszi mindenki számára elérhetővé. A Megtisztulás Ösvénye című komoly terjedelmű mű egy kézikönyv, ami összefoglalja és részletezi a szerzetesi szabályoktól kezdve, a meditáció negyven tárgyán és módszerén át, az alaptanításokig a korabeli Srí Lankán meghonosodott theravada buddhista iskola tudásanyagát. A negyven úgynevezett kasina-meditáció, vagyis az elme egyetlen tárgyra való irányítása típusú meditáció, között találjuk meg a mettā (sz. maitrī) meditációt is. A mettā, vagyis szerető kedvesség, vagy mindent felölelő szeretet, jóság egyike az úgynevezett Négy Erénynek, Négy Mérhetetlennek, vagy Négy Isteni Valóságnak. (A mettā mellett a karuṇā (együttérzés), a muditā (határtalan öröm) és az upekkhā (sz. upekṣā, felülemelkedettség, egyhegyűség) alkotja a Négy Erény csoportját.) Buddhaghosa művében természetesen mind a négy erénnyel, isteni valósággal kapcsolatos meditáció rendkívül részletesen és kommentárokkal ellátva megjelenik. Thich Nhat Hanh ezek közül emeli ki a metta meditácót, hogy a tőle megszokott könnyedséggel és egyértelműséggel emelje át ezt a gyakorlatot a hétköznapi életet élő gyakorlók számára is jól érthető, és követhető formába öntve.
Jelen körülmények között nem szeretnénk kommentálni a szöveget, ehhez a beszélgetés megfelelőbb keretet biztosított, azonban az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük fordítását. Legyen minden érző lény üdvére!
Az Együttérzés Gyakorlata
Hogyan szeressük önmagunkat és másokat?
Thich Nhat Hanh
A Metta meditáció a megértés, a szeretet és az együttérzés gyakorlata, mely az önmagunk, majd pedig mások irányában végzett mélyreható vizsgálaton alapul. Ahogy megtanuljuk szeretni önmagunkat és gondot viselni saját magunkra, embertársainknak is nagyobb segítségére leszünk majd. A Metta meditáció részben, vagy teljes egészében is végezhető. A meditáció akár csak egy sorának elrecitálása is együttérzést és gyógyulást hoz a világba.
Szeretni először is azt jelenti, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk. Ezért lesz a meditációnk első szeretet-gyakorlata az „ismerd meg tenmagad” gyakorlata. Amikor ezt végezzük, megértjük azokat a feltételeket és körülményeket, amelyek jelenlegi önmagunk kialakulásához vezettek. Ez hozzásegít bennünket ahhoz, hogy minden szenvedésünkkel és örömünkkel együtt el tudjuk fogadni magunkat.
A Metta szó „szerető kedvesség”-et jelent páli nyelven. A meditációt a következő törekvéssel kezdjük: „Legyek…” Ezután a törekvésünk ezen szintjét meghaladva, mélyreható vizsgálatnak vetjük alá meditációnk tárgya – jelen esetben önmagunk – minden pozitív és negatív tulajdonságát. A szeretetre való hajlandóság még nem szeretet. Egész lényünkkel mély vizsgálatnak vetjük alá magunkat, hogy ezáltal eljuthassunk a megértéshez. A szeretet-meditáció gyakorlata nem önszuggesztió. Nem pusztán kijelentjük, hogy „Szeretem magamat. Szeretek minden lényt.”. Mélyrehatóan megvizsgáljuk testünket, érzéseinket, érzékeléseinket, akaratunkat és tudatunkat, és néhány hét alatt a szeretetre való törekvésünk mély szándékká formálódik bennünk. Szeretet hatja át gondolatainkat, szavainkat és tetteinket, és észrevesszük, hogy „békéssé, boldoggá és könnyűvé válunk testben és lélekben; biztonságban vagyunk, megszabadultunk a sérülésektől, haragtól, szenvedésektől, félelemtől és aggodalomtól.”
Mikor gyakorolunk, észrevesszük, hogy mennyi béke, boldogság és könnyedség van már most is a birtokunkban. Megfigyeljük, hogy vajon aggódunk-e amiatt, hogy balesetek, vagy bajok érnek, és meglátjuk, hogy mennyi harag, ingerültség, félelem, szorongás és aggodalom lakik bennünk.
Ebben a szeretet-meditációban a „harag, szenvedés, félelem és aggodalom” az összes olyan bennünk lakozó ártalmas és negatív tudatállapotra utal, amely megfoszt bennünket a békétől és a boldogságtól. A harag, a félelem, az aggodalom, a vágyakozás, a mohóság és a tudatlanság okozza a legnagyobb szenvedéseket korunkban. A tudatos élet gyakorlása által képesek leszünk kezelni ezeket a tudatállapotokat, és szeretetünk fokozatosan hatékony cselekvéssé alakul át.
Ez a szeretet-meditáció Buddhaghoszának a Viszuddhimagga (A Megtisztulás Ösvénye) című művén alapul, mely Buddha tanításainak 5. században keletkezett rendszerező műve.
A szeretet-meditáció gyakorlásához vegyünk fel nyugodt, mozdulatlan, ülő helyzetet, csendesítsük le testünket és légzésünket, majd recitáljuk el az alábbi szavakat. Az ülő testhelyzet csodálatosan megfelel ehhez a gyakorláshoz. Nyugodt ülésben nem foglalkozunk túlzottan egyéb ügyeinkkel, és lehetőségünk nyílik magunkba tekinteni. Gyakorolhatjuk az önmagunk iránt érzett szeretetet, és megtalálhatjuk annak módját is, hogy hogyan fejezzük ki ezt a szeretetet a világ felé.
Legyek békés, boldog és könnyű, testben és lélekben.
Legyen (ő – nő) békés, boldog és könnyű, testben és lélekben.
Legyen (ő – férfi) békés, boldog és könnyű, testben és lélekben.
Legyenek (ők) békések, boldogok és könnyűek, testben és lélekben.
Legyek biztonságban, sérülésektől mentesen.
Legyen (ő – nő) biztonságban, sérülésektől mentesen.
Legyen (ő – férfi) biztonságban, sérülésektől mentesen.
Legyenek (ők) biztonságban, sérülésektől mentesen.
Legyek mentes a haragtól, szenvedésektől, félelemtől és aggodalomtól.
Legyen (ő – nő) mentes a haragtól, szenvedésektől, félelemtől és aggodalomtól.
Legyen (ő – férfi) mentes a haragtól, szenvedésektől, félelemtől és aggodalomtól.
Legyenek (ők) mentesek a haragtól, szenvedésektől, félelemtől és aggodalomtól.
A szeretet-meditáció gyakorlását kezdjük saját magunkkal („én”). Amíg nem vagyunk képesek önmagunkat szeretni és nem tudunk gondot viselni magunkra, addig másoknak sem igen lehetünk a hasznára. Ezután terjesszük ki a gyakorlást másokra („ő: nő és férfi, ők”). Kezdjük a meditációt egy olyan személlyel, akit kedvelünk, majd folytassuk egy számunkra közömbös, azután egy szeretett személlyel, végül zárjuk a meditációt egy olyan személlyel, akire már rágondolnunk is szenvedés.
A Buddha szerint az emberi lények öt alkotóelemből (szanszkrit: szkandha) épülnek fel, melyek a következők: forma (test), érzések, érzékelések, akarat és tudatosság. Bizonyos tekintetben földmérők, geodéták vagyunk, akiknek a munkaterepe az öt alkotóelem. Ahhoz, hogy megismerjük a bensőnkben uralkodó valós helyzetet, ismernünk kell a terepünket, beleértve a bennünk egymással harcban álló alkotóelemeket is. Úgy hozhatunk harmóniát, békét és gyógyulást bensőnkbe, ha megértjük saját magunkat.
Kezdjük a gyakorlásunkat azzal, hogy mélyen a testünkbe pillantunk. Hogyan érzi magát a testem ebben a pillanatban? Hogyan érezte magát a múltban? Hogyan fogja érezni magát a jövőben? A későbbiekben, amikor olyasvalakin meditálunk majd, akit kedvelünk, aki semleges számunkra, akit szeretünk, és végül azon, akit utálunk, akkor is a fizikai aspektusaik megvizsgálásával kezdjük a gyakorlásunkat. Be-, és kilélegezve, felidézzünk magunk előtt az adott személy arcát, járását, ahogyan ülni szokott, a beszédmódját; a szívét, tüdejét, veséit, az összes belső szervét, annyi időt szánva erre, amennyi csak szükséges ahhoz, hogy tudatosítsunk magunkban minden részletet. De minden esetben magunkkal kezdjük a gyakorlást. Ha már tisztán látjuk a saját öt alkotóelemünket, akkor a megértés és a szeretet természetes módon fog felébredni bennünk, és tudni fogjuk, hogy mit tegyünk és mit ne annak érdekében, hogy gondoskodhassunk magunkról.
Vizsgáljuk meg a testünket: békés, vagy épp betegségtől szenved-e. Figyeljük meg a tüdőnket, szívünket, beleinket, vesénket és májunkat, hogy megtudjuk, mik testünk valódi igényei. Ha így járunk el, akkor elérjük azt, hogy úgy eszünk, iszunk és cselekszünk majd, hogy minden tettünk a testünk iránti együttérzésünket sugározza. Általánosságban véve mindannyian berögzült szokások rabjai vagyunk. De ha a mélyére tekintünk ezeknek, észrevesszük, hogy sok közülük ártalmas mind a testünk, mind pedig a tudatunk számára. Ha ezt felismerjük, elkezdhetjük átformálni ezeket a szokásokat úgy, hogy jó egészséget és életerőt árasszanak szét bensőnkben.
Ezután vizsgáljuk meg az érzéseinket aszerint, hogy kellemesek, kellemetlenek, vagy semlegesek-e. Az érzések úgy áradnak bennünk, akár egy folyó, és minden egyes érzésünk egy vízcsepp ebben a folyóban. Nézzük meg érzéseink folyóját és lássuk meg, hogyan alakultak ki az érzéseink. Figyeljük meg, hogy mi akadályoz meg bennünket abban, hogy boldogok legyünk és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy átformáljuk ezeket a dolgokat. Gyakoroljuk azt, hogy megérintsük azokat a csodás, frissítő és gyógyító alkotóelemeket, melyek már mind ott rejlenek bennünk és a világban. Ha így teszünk, erősebbé válunk, és képesek leszünk jobban szeretni önmagunkat és másokat.
Ezután meditáljunk az érzékeléseinken. A Buddha megfigyelte: „Ebben a világban az szenved a leginkább, akinek sok téves érzékelése van, és a legtöbb érzékelésünk téves.” Megpillantunk egy kígyót a sötétben és pánik tölt el minket, de amikor a barátunk egy lámpással rávilágít, észrevesszük, hogy amit kígyónak hittünk, az valójában csak egy kötéldarab. Meg kell ismernünk azokat a téves érzékeléseinket, amelyek a szenvedéseinket okozzák. Kérlek benneteket, írjátok le a következő kérdést egy papírlapra, és tegyétek ki a falatokra: „Biztos vagy benne?” A szeretet-meditáció segít elsajátítani azt, hogy tisztán és békés nyugalommal tudjunk látni, és így képesek legyünk javítani az érzékeléseinken.
Ezután figyeljük meg az akaratunkat, a bennünk élő elképzeléseket és irányultságokat, melyek a beszédünket és cselekedeteinket vezérlik. Gyakoroljuk a mély önmagunkba pillantást, hogy általa megismerjük akaratunk valódi természetét, azt, hogy hogyan befolyásol bennünket az egyéni tudatosságunk, illetve a családunk, őseink, és a társadalom tudatossága. Az ártalmas akarati mintázatok nagyfokú zavarodottságot idéznek elő bennünk, az egészségesek pedig szeretetet, boldogságot és szabadságot hoznak számunkra.
Végül nézzük meg a tudatosságunkat. A Buddhizmus szerint a tudatosság egy olyan mezőhöz hasonlítható, melyben az összes elképzelhető mag fellelhető: a szeretet, az együttérzés, az öröm és a nyugalom magvai ugyanúgy, mint a harag, a félelem és az aggodalom magvai, valamint az éber jelenlét (mindfulness) magvai is. A tudatosság az a tárház, amely mindezen magvakat, vagyis az összes olyan lehetőséget tartalmazza, ami felmerülhet a tudatunkban. Tudatunk nyugtalanságát a tudati tárházunkban lévő vágyak és érzések okozhatják. Ahhoz, hogy békés legyen az életünk, tudatosítanunk kell az irányultságainkat – a szokás-energiáinkat –, hogy aztán önfegyelmet gyakorolhassunk. Ez a megelőző egészségmegőrzés gyakorlata. Vizsgáljuk meg alaposan érzéseink természetét, s a gyökerükig hatolva megláthatjuk, hogy melyek azok, melyeken érdemes alakítanunk, és melyek azok, amelyeket ápolnunk érdemes, mert békét, örömöt és jólétet teremtenek számunkra.
Ezután gyakorlásunkat a következő törekvésekkel folytathatjuk, először önmagunkra, majd másokra irányítva figyelmünket:
Tanuljam meg megértő és szerető szemmel látni önmagamat.
Tanuljam meg megértő és szerető szemmel látni őt.
Tanuljam meg megértő és szerető szemmel látni őket.
Legyek képes felismerni és megérinteni az öröm és boldogság magvait magamban.
Legyek képes felismerni és megérinteni az öröm és boldogság magvait benne.
Legyek képes felismerni és megérinteni az öröm és boldogság magvait bennük.
Tanuljam meg megtalálni és megérteni a bennem lévő harag, vágy és illuzórikus képzetek (tévképzetek) forrását.
Tanuljam meg megtalálni és megérteni a benne levő harag, vágy és illuzórikus képzetek (tévképzetek) forrását.
Tanuljam meg megtalálni és megérteni a bennük levő harag, vágy és illuzórikus képzetek (tévképzetek) forrását.
„Tanuljam meg megértő és szerető szemmel látni önmagamat.” Egy alkalommal, amikor a szeretet-meditációt gyakoroltuk Plum Village-ben, egy fiatal világi gyakorló hölgy ezekkel a szavakkal fordult hozzám: „Amikor a barátomon meditáltam, észrevettem, hogy kezdem kevésbé szeretni. Aztán pedig, mikor a számomra legkellemetlenebb személyen meditáltam, hirtelen utálatot éreztem magam iránt.” A meditáció előtt olyan szenvedélyesen szerette a barátját, hogy képtelen volt észrevenni annak gyengeségeit. A gyakorlás során elkezdte őt tisztábban látni, és felismerte, hogy nem olyan tökéletes, mint amilyennek képzelte. Szeretete megértőbbé, és ezzel mélyebbé és egészségesebbé vált.
Friss szemmel kezdte látni a számára legkellemetlenebb személyt is. Megértett bizonyos okokat, amelyek hatására olyan lett, amilyen, és megértette, hogyan okozott ennek a személynek szenvedést azzal, hogy olyan durván bánt vele.
Ismét saját magunkból indulunk el, hogy megértsük valódi természetünket. Addig, amíg elutasítjuk magunkat és ártalmára vagyunk testünknek és tudatunknak, addig nincs értelme mások szeretetéről és elfogadásáról beszélni. Az éber jelenlét által képesek leszünk felismerni berögzült gondolkodási mintáinkat és gondolataink tartalmát. Az éber jelenlét fényénél világosan láthatjuk majd tudati idegpályáinkat.
Ha látunk, vagy hallunk valamit, figyelmünk lehet helyes, vagy helytelen. Az éber jelenlét segítségével felismerhetjük és elengedhetjük a helytelen figyelmet és ápolhatjuk a helyeset. A helyes mentális figyelem, szanszkritul joniszo manaszikára, boldogságot, békét, tisztánlátást és szeretetet hoz számunkra. A helytelen figyelem, ajoniszo manaszikára, szomorúsággal, haraggal és előítéletekkel tölti el a tudatunkat. Az éber jelenlét segít bennünket a helyes figyelem gyakorlásában, és a béke, öröm és szabadság magvait táplálja bensőnkben.
Ezután beszédünket világítjuk meg az éber jelenlét segítségével, hogy az szeretetteljessé váljon, és megálljt tudjunk parancsolni magunknak, mielőtt olyat mondanánk, ami konfliktust szülhet magunk és mások számára. Ezután a cselekedeteinket vizsgáljuk meg. Az éber jelenlét fénye megvilágítja cselekedeteinket, ahogyan állunk, ülünk, sétálunk, mosolygunk, összevonjuk szemöldökünket, és ahogyan másokra nézünk. Felismerjük, mely cselekedetek üdvösek, és melyek kártékonyak.
Önmagunk és mások megértése az a kulcs, amely a magunk és mások szeretetének és elfogadásának kapuját nyitja.
„Legyek képes felismerni és megérinteni az öröm és boldogság magvait magamban.” Tudatunk talaján rengeteg mag él, pozitív és negatív egyaránt. Mi vagyunk a kertészek, akik meghatározzák, öntözik és gondozzák a legjobb magvakat. Az öröm, béke, szabadság, szilárdság és a magunkban és egymásban meglévő szeretet magvainak megérintése fontos gyakorlat az egészség és boldogság megteremtésében.
„Tanuljam meg megtalálni és megérteni a bennem lévő harag, vágy és illuzórikus képzetek (tévképzetek) forrását.” Alapos vizsgálatnak vetjük alá ezek létrejöttét, gyökerét, és azt, hogy mennyi ideje lakoznak már bennünk. Mindennapi életünkben gyakoroljuk az éber jelenlétet, hogy tudatosítsuk, hogy az olyan mérgek, mint a vágyakozás, a harag, a téves képzetek, az arrogancia és a gyanakvás jelen vannak bennünk. Megvizsgálhatjuk és megérthetjük, hogy milyen szenvedést okoznak nekünk és másoknak.
Először a saját haragunkat kell legyőznünk, mielőtt másoknak segíteni tudnánk ebben. A másokkal folytatott vita csak táplálja bennünk a harag magvait. Amikor felkel bennünk a harag, térjünk vissza saját magunkba és az éber jelenlét energiáját segítségül hívva öleljük magunkhoz, csendesítsük le és világítsuk meg haragunkat. Ne gondoljuk, hogy attól jobban éreznénk magunkat, ha visszavágnánk, és szenvedést okoznánk a másik embernek. Lehet, hogy ő még durvábban válaszolna vissza, és a harag csak tovább erősödne. A Buddha azt tanította, hogy amikor haragra gerjedünk, csukjuk be a szemünket és fülünket, térjünk vissza önmagunkhoz, és foglalkozzunk a bennünk rejlő haraggal. A bennünk rejlő harag átformálása nem csak a személyes szabadulásunk érdekében történik. Minden körülöttünk lévő ember, és még a távolabb élők is részesülnek jótékony hatásából.
Tekintsünk a haragunk mélyére, úgy, ahogy saját gyermekünkre tekintenénk. Ne utasítsuk el, vagy gyűlöljük. A meditáció lényege nem az, hogy bensőnket csatatérré változtassuk, benne egymásnak feszülő ellenfelekkel. A tudatos légzés lecsendesíti és megnyugtatja a haragot, az éber jelenlét pedig áthasít rajta. A harag is csak egy a különféle energiák közül, és minden energia átalakítható. A meditáció annak a művészete, hogyan használjunk egy energiát egy másik átalakítására.
Tudjam, hogyan tápláljam magamban az öröm magvait nap mint nap.
Tudjam, hogyan tápláljam benne az öröm magvait nap mint nap.
Tudjam, hogyan tápláljam bennük az öröm magvait nap mint nap.
Legyek képes frissen, szilárdan és szabadon élni.
Legyen képes frissen, szilárdan és szabadon élni.
Legyenek képesek frissen, szilárdan és szabadon élni.
Legyek mentes a ragaszkodástól és az ellenszenvtől, de ne legyek közönyös.
Legyen mentes a ragaszkodástól és ellenszenvtől, de ne legyen közönyös.
Legyenek mentesek a ragaszkodástól és az ellenszenvtől, de ne legyenek közönyösek.
Ezen törekvések segítenek táplálni a tudati tárházunk mélyén rejtőző öröm-, és boldogságmagvakat. Az arról dédelgetett fogalmaink, hogy mi tesz boldoggá bennünket, valójában csapdák. Elfeledkezünk arról, hogy ezek csupán kitalációk. A boldogságról alkotott elképzeléseink meggátolhatnak abban, hogy boldogok legyünk. Ha elhisszük, hogy a boldogságnak egy bizonyos formát kell öltenie, ezzel elszalaszthatjuk az orrunk előtt levő lehetőségeket.
A boldogság nem egyéni, elszigetelt dolog. Mindennel összefügg, mindenre hatással van. Ha mosolyt tudunk csalni egy barátunk arcára, ez bennünket is örömmel tölt el. Ha rátalálunk arra, hogy hogyan ápoljuk magunkban a békét, örömöt és boldogságot, ezt mindenkiért tesszük. Kezdjük azzal, hogy örömteli érzésekkel tápláljuk magunkat. Gyakoroljuk a szabadban végzett sétáló meditációt, élvezzük a friss levegőt, a fák és a csillagos égbolt látványát. Mit teszünk azért, hogy tápláljuk önmagunkat? Fontos átbeszélnünk ezt a kérdést szeretett barátainkkal, hogy kézzelfogható módszereket találjunk, melyekkel az örömöt és boldogságot ápolhatjuk. Ha sikerül, akkor szenvedéseink, bánataink és fájdalmas mentális alakzataink elkezdenek átalakulni.
„Legyek képes frissen, szilárdan és szabadon élni.” A „friss” szó a vietnami „hűs, láztalan” szó fordítása. A féltékenység, harag és vágyakozás mind-mind egyfajta lázas állapot. A „szilárd” szó a stabilitást jelenti. Ha nem vagyunk stabilak, nem sokat tudunk elérni. Minden nap csak néhány szilárd lépést kell megtennünk a célunk megvalósítása irányában. Minden reggel újból elkötelezzük magunkat az ösvényünk iránt, és ez a nap, mint nap megújított fogadalom segít bennünket az úton maradni. Esténként, elalvás előtt szánjunk néhány percet arra, hogy értékeljük a napunkat. „A mai napon az eszményeim szerint éltem?” Ha úgy érezzük, hogy a válaszunk igen, és két-három lépést megtettünk célunk felé, az elég is. Ha nem, akkor mondjuk ezt magunknak: „Holnap jobban fog sikerülni.” Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz. Csak magunkat figyeljük, hogy a célunk irányában haladunk-e. Vegyünk menedéket a szilárd dolgokban. Ha ingatag dologra támaszkodunk, akkor lezuhanunk. Vannak olyan szanghák, amelyek lehet, hogy nem szilárdak, de általánosságban véve bölcs dolog menedéket venni egy szanghában. A világban mindenhol találunk olyan szangha tagokat, akik komolyan veszik a gyakorlást.
A „szabadság” azt jelenti, hogy túllépünk az ártalmas vágyak csapdáján, és ragaszkodások nélkül élünk, kapcsolódjanak akár egy intézményhez, diplomához, vagy egy bizonyos ranghoz. Időről időre találkozunk olyan emberekkel, akik szabadok, és megteszik, amire épp szükség van.
„Közönyösség.” Amikor közönyösek vagyunk, semmit sem élvezünk, minden érdektelenné válik számunkra, semmit sem találunk érdemesnek arra, hogy küzdjünk érte. Nem tapasztalunk szeretetet vagy megértést, életünk örömtelenné és értelmetlenné válik. Már a természet szépségét, vagy a gyermeki kacajt sem vesszük észre. Képtelenek vagyunk átérezni mások szenvedését és örömét. Ha ilyen közönyös állapotba kerülünk, kérjünk segítséget barátainktól. A sok szenvedés ellenére az élet rengeteg csodát is tartogat számunkra.
„Mentes a ragaszkodástól és az ellenszenvtől”. A szeretet, melyet Buddha óhajtott számunkra, mentes a birtoklástól és ragaszkodástól. Mindannyiunkban, legyünk bár fiatalok, vagy idősek, bennünk rejlik a ragaszkodásra való hajlam. Születésünk pillanatában megjelenik az én-hez való ragaszkodás. Egy egészséges szeretet-kapcsolatban is jelen van bizonyos mértékű ragaszkodás és birtoklás, de ha ez túlzottá válik, akkor szerető és szeretett személy egyaránt szenvedni fog. Ha egy apa úgy gondolja, hogy „birtokolja” a fiát, vagy ha egy fiatalember megpróbálja korlátozni a barátnőjét, akkor a szeretet börtönné válik. Ez igaz a baráti, a tanár-diák, és más kapcsolatokra is. A ragaszkodás megakadályozza az élet áramlását. Az éber jelenlét nélkül a ragaszkodás mindig ellenérzést szül. Mind a ragaszkodás, mind az ellenérzés szenvedéshez vezet. Elmélyülten önmagunkba tekintve találjuk meg szeretetünk valódi természetét, határozzuk meg a ragaszkodásunk, önkényeskedésünk és birtoklási vágyunk mértékét. Ha ezt megtettük, készen állunk a csomók kibogozására. Az igazi szeretet magvai – a szerető kedvesség, az együttérzés, az öröm és a nyugalom – már ott rejlenek tudatosságunk tárházában. A mély önvizsgálat segítségével a szenvedés és ragaszkodás magvai összezsugorodnak és a pozitív magvak megerősödnek. Átalakíthatjuk a ragaszkodásainkat és ellenérzéseinket, és megérkezhetünk a tágas, mindent magába ölelő szeretetbe.