(Összefoglaló jegyzet a hetedik Szombat esti beszélgetésekhez Kannon (Avalokiteśvara) bodhiszattváról,
a bodhiszattva ideálról és az együttérzésről.)
Avalokiteśvara (szanszkrit) bodhiszattva Japánban több néven is ismeretes. Nevezik Kannonnak (観音), Kanzeonnak (観世音), Kanjizainak (観自在), Kanzejizainak (観世自在), Kōseonnak (光世音) és így tovább. Tibetben Chenrezig, Kínában Kuan-yin, vagy Guan-yin. Nevének jelentése: „aki figyeli a világ hangját”, „aki letekint a hangokra”. Kannon menedék és védelmező, minden szenvedő lény jajszavát meghallja.
Kannon az együttérzés bodhiszattvája, a Három Tiszta Föld Bölcs egyike, a buddhista világ talán legismertebb bodhiszattvája. Amida Buddhához, a Nyugati Tiszta Föld buddhájához kötődik alakja, őt kíséri. Az ábrázolásokon jól felismerhető arról, hogy „koronáját” egy kis Buddha alak, maga Amida Buddha díszíti. Habár Indiában ifjú férfiként ábrázolják, Kínában és Japánban is női alakban jelenik meg, női alakjában tisztelik. A Lótusz-szútra tanítása szerint 33 formában tud megjelenni, hogy megmentse a szenvedőket a különféle létbirodalmakban. (A Rokkannon, vagy Rokukannon (六観音) Kannon hatféle alakja, ahogy a hat létbirodalomban megjelenik, amihez kétféle hagyomány is kötődik.) A Meditációs szútra egyebek mellett azt is leírja, hogy Kannon milyen jellegzetességekkel, tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek vizualizációját is tanítja.
Kannon könyörülete és együttérzése végtelen. A Lótusz-szútra 25. fejezete a következőket írja erről: Ha az élőlények, akiket az érzéki vágyak tartanak hatalmukban, a tudatukban megőrzik és tisztelik a bodhiszattvát, aki a világ kiáltásainak figyelője, megszabadulnak a szenvedélyeiktől. Ha azok, akik hajlamosak a haragra és a lobbanékonyságra, a tudatukban megőrzik és tisztelik a bodhiszattvát, aki a világ kiáltásainak figyelője, megszabadulnak a haragjuktól. Ha azok, akiket a káprázatok tartanak fogva, a tudatukban megőrzik és tisztelik a bodhiszattvát, aki a világ kiáltásainak figyelője, megszabadulnak a káprázatoktól.
Kannon bodhiszattva kérése és tanítása az, hogy minden szenvedő lény felé forduljunk együttérzéssel. Az együttérzés rendkívül fontos és központi „erény” a buddhista tanításokban. A japán jihi (慈悲) kifejezés nagyon beszédes. A ji (maitrī) „örömöt és boldogságot ad” értelemmel bír, a hi (karunā) „eltávolítja a fájdalmat és a szenvedést” jelentést hordoz. Így érthető a san’en no jihi (三縁の慈悲), vagyis a három tárgyból fakadó együttérzés, ami az érző lények érzékeléséből felkelő együttérzés, az érző lények megfigyeléséből fakadó együttérzés, és az üresség felismerése által felébredő együttérzés. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az érző lényekkel kapcsolatos együttérzés, a valóság teljes természetéből fakadó együttérzés, és bármiféle konkrét dologra való hivatkozás nélküli együttérzés. Az első azért kél fel, mert látjuk az érző lények szenvedését, gyötrelmeit. A második azért kél fel, mert gyakorolva a Négy Nemes Igazság tanítását belátjuk a kapcsolatot ok és okozat között, tudatunk elfordul az állandóság fogalmától, és látjuk, hogy a szenvedő lényeg zavarodottságban élnek, nincsenek tudatában ennek a tanításnak és ezért alakulnak ki ragaszkodásaik, amelyek a szenvedésüket okozzák. A harmadik, a hatalmas együttérzés azért kél fel, mert közvetlen tapasztalás által mélységesen megértettük minden létforma ürességét, és együttérzésünk feléled minden érző lény iránt, látva, hogy az anyagi világ képzetéhez ragaszkodnak. Az együttérzés nem pusztán „átérzése” mások szenvedésének, hanem egy motivált érzés, amihez aggodalom, szeretet társul és cselekvésre sarkall, hogy másokon segítsünk, hogy enyhítsünk mások fájdalmain.
A boddhiszattva nagy erénye az együttérzés, valamint a jóság, az öröm és az egyhegyűség. A boddhiszattva (bosatsu 菩薩) olyan személy, aki fogadalmat tesz a megvilágosodás (bodai) megvalósítására és az érző lények megmentésére. Olyan módon törekszik a legmagasabb megvilágosodás és a buddhaság elérésére, hogy az minden érző lényt szolgálja. Egyszerre tökéletesíti saját magát, és közben mások hasznára tevékenykedik.
A boddhiszattva gyakorlása a ropparamitsu (六波羅蜜), vagyis a hat páramitá gyakorlása, értsd itt 1) a jótékonyság (adakozás), 2) a szabályok betartása, az erkölcsi fegyelem, 3) a kitartás, a türelem, 4) az energia, a szorgalom, 5) a meditáció, 6) a bölcsesség.
Minden érző lény felé forduljunk jóságosan, kedvesen, barátsággal. Ha erre képtelenek vagyunk, akkor forduljunk feléjük együttérzéssel, részvéttel, hiszen képesek vagyunk meglátni mások szenvedését. Örüljünk, tápláljunk örömöt, szeretet minden érző lény irányába. Ha erre képtelenek vagyunk, akkor forduljunk feléjük egykedvűséggel, egyhegyűséggel, ne tápláljunk semmiféle szélsőséges érzelmet.