Szombat esti beszélgetések 6. – A Szív szútráról

(Összefoglaló jegyzet a hatodik Szombat esti beszélgetésekhez a Szív szútráról.)

Buddha tanításai tökéletes bölcsessége szívének szútrája 

Kannon bodhiszattva a mély tökéletes bölcsesség megvalósításakor észreveszi, hogy az öt alkotóelem üres
Ezzel megszabadul minden szenvedéstől és csapástól
Sáriputra, a forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától, vagyis a forma üresség, az üresség forma
És ugyanilyen az érzés és érzékelés, akarat és a tudatosság is
Sáriputra, minden dolog üresség természetű
Nem születő és nem megszűnő, nem szennyezett és nem tiszta, nem növekedik és nem csökken
Ezért az ürességben nincs forma, nincs érzés, érzékelés, akarat, tudat(osság)
Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és gondolkodás, nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat sem
Nincs látható világ, továbbá nincs a gondolkodás világa sem
Továbbá nincs nem-tudás, nincs a nem-tudásnak vége sem
Továbbá nincs öregség és halál, továbbá nincs öregség és halál vége (sem)
Nincs szenvedés, összegyűjtés, megsemmisítés, út
Továbbá nincs tudás, nincs annak megszerzése, ezért nincs, amit meg lehetne szerezni
A bodhiszattva a tökéletes bölcsesség következtében
Tudatában nem tisztátalan vagy akadályozott, nem tisztátalan vagy gátolt, (ezért) nincs félelemben, eltávolodott teljesen minden egyes felforgató gondolattól és álomtól, beteljesítette a nirvánát
A három világ összes buddhája a tökéletes bölcsesség következtében
megszerezte a páratlan és tökéletes megvilágosodást
Ezért ismerjük meg a tökéletes bölcsességet
Ez a nagy szellemi mantra, ez a nagy fényesség mantra, ez a legfelsőbb mantra, ez az utolérhetetlen mantra
Képes eltávolítani minden szenvedést,
(Valóban) van tartalma, nem üres
Ezért a tökéletes bölcsesség mantrájának hiredetése, az a tanítás elmondása (hogy):
Gate, gate, paragate, paraszamgate bodhi szváhá

(Szív szútrához tartozó jegyzetek ITT olvashatóak.)

A Szív szútra értelmezése során nagyon fontos, hogy soraira egyesével is külön figyelmet szenteljünk. Éppen ezért az alábbiakban igyekszünk minden részletre kitérni.

Kannon bódhiszattva a mély tökéletes bölcsesség megvalósításakor észreveszi, hogy az öt alkotóelem üres
Ezzel megszabadul minden szenvedéstől és csapástól

Kannon bódhiszattva felismerése valódi mélyre hatolás, nem csupán a dolgok külső megfigyelése. A megvalósítás során eggyé válik megfigyelésének tárgyával, és ennek az eggyé válásnak a következtében belátásra jut. A belátás segítségével pedig megszabadult minden szenvedéstől.
Ezek az első sorok különleges fontossággal bírnak. Amennyiben Kannon útját követve képesek vagyunk elérni a belátást, akkor ugyanúgy megszabadulhatunk a szenvedéstől.

Sáriputra, a forma nem különbözik az ürességtől, az üresség nem különbözik a formától, vagyis a forma üresség, az üresség forma

A Szív szútra központi tanítása az „üresség”. Éppen ezért rendkívül lényeges, hogy ezt a fogalmat a lehető legtisztább formában megpróbáljuk értelmezni. Az üresség nem azt jelenti, hogy valami nem létezik. Azért, mert egy ballon, egy lufi üres, még nem jelenti, hogy nem létezik. A forma üressége éppen ezért nem a forma nem-léte, hanem a forma üressége valamitől. Tehát amikor Kannon bódhiszattva belátja, hogy az Öt Alkotóelem üres, akkor azt látja be, hogy a különálló létezéstől, vagyis az elkülönült létezéstől üresek. Ezt úgy értelezhetjük, hogy egyik alkotóelem sincsen a másik nélkül, önállóan nem létezhet. Ha megfigyeljük, akkor ez azonos a Tizenkét Tagú Függő Keletkezés tanításában foglaltakkal, hiszen ott sem létezik egyetlen tag sem önmagában, csak a többi taggal együtt. (A Tizenkét Tagú Függő Keletkezés tanításáról rendkívül részletesen ITT lehet olvasni.)

A forma és üresség kapcsolatának megértéséhez talán hozzásegít Thich Nhat Hanh hasonlata, amelyet segítségül hív magyarázatában: a hullám különálló léte csak a hullám szempontjából van, és ebből a szempontból a hullám keletkezik, majd elmúlik. A víz szemszögéből azonban a hullám csak egy formai megnyilvánulás, de nem különböző a víztől magától.

És ugyanilyen az érzés és érzékelés, akarat és a tudatosság is

A szútra itt kibővíti az előző gondolatot, miszerint a „forma üresség, az üresség forma” az Öt Alkotóelem minden tagjára. Az Öt Alkotóelem, vagy Öt Halmaz tanítása a korábban megismert Tizenkét Tagú Függő Keletkezés tanításával együtt a buddhizmus fontos alaptanítása, így alább részletesen kifejtjük (egy korábbi esszé részlete következik):

Az Öt Halmaz, vagy a „Kötődés Öt Halmaza” (upādāna-khandha)

  1. test vagy forma (alak): páli: rūpa, szanszkrit: rūpa
  2. érzés vagy érzet: páli: vedanā, szanszkrit: vedanā
  3. észlelés (képzet): páli: sañña, szanszkrit: saṃjñā
  4. késztetés vagy indíttatás (ösztönzés): páli: sañkhāra, szanszkrit: saṃskāra
  5. tudatosság: páli: viññāṇa, szanszkrit: vijñāna

rūpa: A rūpa Buddha tanításaiban a testiség (egyrészt az Öt Halmaz tanításban, másrészt a Függő Keletkezés tanításában, mint nāma-rūpa), valamint a látás tárgya is egyben (az āyatana-k és a dhātu-k közt). Ezeken felül önmagában a testérzékelést is jelentheti, valamint megjelenik az érzékszervekre való rámutatásként (értsd itt az öt testi érzékszervet (p.: indriya) mint a szem, fül és a többi). Ezek mellett a rūpa a mentális formák világa az elmélyedés (p.: jhāna) első négy fokán. Továbbá az abhi­dhamma tanításokban úgy is megjelenik, mint a jelentéseken túli valóságelemek (p.: dhamma) négy csoportja közül az egyik, a fizikai világ létezésmódja (p.: rūpāvacara).

Ez a test leírható úgy, mint a négy alapelemből (p.: mahābhūta) alkotott anyagiság. Ez a négy alapelem: a föld szerűség, jelleg, amely a szilárdságot adja; a víz jelleg, amely a folyékonyság és összetartó erő; a tűz jelleg a belső tűz, az emésztés, belső hő vagy az öregedés az emberben; levegő jelleg a szél, amely a mozgásokat adja.

Buddha a rūpa-khandha leírására a habcsók-hasonlatot használja. A test instabil, átmeneti, állandóan emelkedő és eltűnő, ezért nem lehet „én”.

Maddzshima-nikája 28. „… – Koldusok! Mi hát a ragaszkodás alakzat-halmaza? A négy nagy lételem és mindama alakzatok, amelyek ezeken alapulnak. S mi a négy nagy lételem? A föld-elem, a víz-elem, a tűz-elem és a levegő-elem.”

vedanā: Egyik értelmezés alapján az érzékelési folyamat során keletkező kellemes és kellemetlen, valamint a semleges benyomás, a személyiség egyik tévképzetét alkotó halmaz (persze ez utóbbi minden halmazra igaz kijelentés). Úgy írható le, hogy megtörténik az érzékelés és megszületik az érzés, a kellemes, kellemetlen vagy semleges. Ám ennyi és semmi több. Lehetséges, hogy szerencsésebb annak a pillanatnak nevezni, amikor létrejön az érzet, de még nem neveződik meg, nem címkéződik fel semmilyen egyéb jelentéssel, mert így határozottabban el tud különülni a sañña, saṃjñā halmaztól.

Buddha a vedanā-khandha leírására a buborék-hasonlatot használja. A különféle érzések, mint buborékok igaznak tűnnek, miközben gyorsan keletkeznek és eltűnnek, átmenetiek, megbízhatatlanok, önmagátlanok. Éppen ezért az érzések sem lehetnek az „én”.

Maddzshima-nikája 9. 44.
„… – Koldusok! Mi hát az érzet, miből keletkezik, miképpen szűnik meg, és mi megszüntetésének útja? Koldusok, hatféle érzet van: a látó érzékelésből keletkező érzet, a halló érzékelésből keletkező érzet, a szagló érzékelésből keletkező érzet, az ízlelő érzékelésből keletkező érzet, a tapintó érzékelésből keletkező érzet és a gondolkodó érzékelésből keletkezd érzet. Ahol érzékelés keletkezik, ott érzet is keletkezik. Ahol az érzékelés megszűnik, ott az érzet is megszűnik…… – Milyen érzetek vannak, ó uram?- Háromféle érzet van, Viszákha koldus, az örömteli érzet, a szenvedésteli érzet és a sem örömteli, sem szenvedésteli érzet.- Milyen az örömteli érzet, milyen a szenvedésteli érzet és milyen a sem örömteli, sem szenvedésteli érzet, ó uram?- Viszákha koldus, az örömteli érzet az, ami testi vagy lelki értelemben örömtelinek mutatkozik, a szenvedésteli érzet az, ami testi vagy lelki értelemben szenvedéstelinek mutatkozik, a sem Örömteli, sem szenvedésteli érzet pedig az, ami sem testi, sem lelki értelemben nem mutatkozik örömteli­nek vagy szenvedéstelinek.”

sañña, saṃjñā: Először is úgy ragadható meg, hogy az érzékelés folyamatában a puszta ingerfelvételen (p.: phassa) valamint az általa keltett kellemes, kellemetlen, semleges érzésen (vedanā) túl már felismerésre kerülnek az érzékelt dolgok minőségei, a színük, szaguk és hasonló kategóriák. Minden tudatállapotban jelenvalónak tekinthetjük. Ha azt az értelmezést is alapul vesszük, amely a vedanā esetében említésre került, vagyis, hogy az lenne az érzékelés pillanata, de semmi több, akkor itt jön, hogy megtörténik az a beazonosítás, hogy az érzet milyen, valamint ezzel együtt rögtön az, hogy mi az és ezáltal a felcímkézése (például: ez egy kellemes illat). Úgy lehetne tovább értelmezni a sañña, saṃjñā halmazt, hogy ez a halmaz a gondolkodási folyamat kezdete. Hozzájárul, hogy valamit felismerjünk, majd aztán meg tudjunk nevezni. Az érzést magát is pontosan meghatározza a kellemes, kellemetlen, semleges értelemben. Az ember éppen azt észleli, amit érez. (Mivel minden érzékszervvel együttműködik, így a manas-szal képzet- és fogalomalkotó funkciója van.)

Buddha a sañña-khandha leírására a délibáb-hasonlatot használja. Az én csupán egy optikai csalódás, valóságban ez csupán egy jelenség, szüntelen felmerülő és eltűnő.

sañkhāra, saṃskāra: Úgy fogható meg, mint a hat érzékelési kapun beérkező információkra (formára, hangra, szagra, ízre, tapintásra, a tudat tartalmaira) irányuló akarat (p.: cetanā, amely nevezhető belső hangnak is) vagy szándék, ezért ez a halmaz az érzékelés folyamatában már kivált (p.: kammikus, sz.: karmikus) kötődést. A Függő Keletkezésben olyan kammikus képzelőerő, amely gondolati, szóbeli és testi üdvös és káros késztetéseket hoz létre. Mindezek által pedig a létforgataghoz (p.: saṃsāra = késztetett) vagyis a szenvedések (p.: dukkha) világához köt. Azt is el lehet róla mondani, hogy egyfajta készség (megnyilvánulásai alapján: gondolati, szóbeli, testi), mint a ki- és belégzés, gondolatok szóbeli kifejezése vagy az érzés, az észlelés. Passzív értelemben véve pedig a keletkezésnek és az elmúlásnak kitett, más dolgok lététől függő késztetett (p.: sañkhata) valóság, vagyis a létforgatag. Maga a szó egyébként összerakni, összetevődni értelmű.

Buddha a sañkhāra-khandha leírására a banánszár-hasonlatot használja. Ez a szár, törzs több réteg rostos anyagból áll és nincsen jelentős, szilárd belső magja.

Maddzshima-nikája 9. Milinda-panyha 1. 3.
„… – Mik hát a késztetések, miből keletkeznek, miképpen szűnnek meg, és mi a megszüntetésük útja? Koldusok, háromféle késztetés van, a testi késztetés, a nyelvi késztetés és a tudati késztetés.Ahol nem-tudás keletkezik, ott késztetés is keletkezik, ahol a nem-tudás megszűnik, ott a késztetés is megszűnik…. Szólt a király:- Nágaszéna úr, léteznek-e keletkező késztetések?- Bizony, Nagykirály, léteznek keletkező késztetések. – És melyek ezek, uram?- Ha létezik szem és létezik alakzat, akkor látó tudat keletkezik. Ha látó tudat keletkezik, akkor látó érzékelés is keletkezik. Ha látó érzékelés keletkezik akkor látásérzet is keletkezik. Ha látásérzet keletkezik, akkor lét szomj is keletkezik. Ha létszomj keletkezik, akkor ragaszkodás is keletkezik. Ha ragaszkodás keletkezik, akkor létesülés is keletkezik. Ha létesülés keletkezik, akkor születés is keletkezik. Ha születés keletkezik, akkor vénülés-halál, gond, panasz, fájdalom, szomorúság és csüggedés is keletkezik…”

viññāṇa, vijñāna: A tudat többnyire passzív, reflektáló és késztetésekből vagy különböző érzékszervi észlelésből származó hatásokat hordozó funkciója. Ide tartoznak a tudatosságok is, az érzékszervi tudatosságok, amelyek jól mutatják a reflexív viszonyt (így megjelenik az āyatana-k és a dhātu-k közt a tanításokban). Ezáltal belátható, hogy a viññāṇa, vijñāna halmaz a környezettel való kapcsolatteremtésben fontos szerepet játszik. Gyors működése miatt pedig sikerül a folyamatos létezés érzetét keltenie. Valaminek a tudása egyszerre alépítmény – érzéki tudatosság – és a végső dolog is. Ez a halmaz az, amely az én-kép legerősebb alakítója. Leírására Buddha a varázslat-hasonlatot használja. (Ezek a hasonlatok Szamjutta-nikája XXII. 95. találhatóak.) Az öntudat halmaza egy varázsló trükkje. Mint ilyen felmerül és azonnal eltűnik. Az öntudat felmerül, nem feltétlenül úgy, ahogy azt kívánjuk, valamint kondicionált a saját okai és körülményei által.

Milinda-panyha 2. 7.
„… Szólt a király:
– Nágaszéna úr, ugyanazon dolgok-e a tudomás, a bölcsesség, és az életlényeg tartalmai, vagy különbözőek? Vagy pedig ugyanazok, csak megnevezésük különböző?
– Nagykirály, a tudomás lényege a megtapasztalás, a bölcsesség lényege a megismerés, életlényeg pedig egyáltalán nincsen…”

Az Öt Halmazról: Milinda-panyha 1. 1. és 1. 3.
„… – Te kocsin érkeztél, ó Nagykirály, mondd hát el nekem, mi a kocsi! Talán a rúdja? … a tengelye … a kerekei… a kocsitest… a zászlórúd … a hám … a gyeplő … az ostor ?
– Nem, nem ezek, ó uram.
– Akkor a kocsi ezek halmaza… vagy olyasmi, ami ezektől függetlenül létezik?
– Nem, nem így van, uram … hanem a rúddal, a tengellyel, a kerekekkel, a kocsitesttel, a zászlórúddal, a hámmal, a gyeplővel és az ostorral összefüggésben keletkezik az a név, megjelölés, fogalom, kijelentés, hogy „kocsi”.
– Bizony, igazad van, Nagykirály … ahogy az összeillesztett kocsirészekkel összefüggésben mondjuk azt a szót, hogy „kocsi”, ugyanígy használjuk azt a szót is, hogy „lény”, ha az öt léthalmaz jelen van…”
„…Szólt a király:
– Nágaszéna úr, szét lehet-e választani az összeolvadt tartalmakat, lehet-e ilyen különbséget tenni közöttük: ez az érzékelés, ez az érzet, ez az ismeret, ez az indíttatás, ez a tudomás, ez a gondolat, és ez az ítélet?
– Nem, ez nem lehetséges, ó Nagykirály.
– Mondj egy példázatot!
– Képzeld el, ó Nagykirály, hogy egy szakács levest vagy mártást készít a királynak tejfölből, sóból, gyömbérből, köményből, borsból és más fűszerekből. A király pedig azt mondja a szakácsnak: vedd ki nekem a tejföl ízét, vedd ki a só ízét, vedd ki a gyömbér ízét, vedd ki a kömény ízét, vedd ki a bors ízét, vedd ki a többi fűszerek ízét, amit hozzáadtál! Nagykirály, ki tudná-e venni a szakács az összeolvadt ízekből ezeknek ízét úgy, hogy a király azt mondhassa: ez a savanyú, ez a sós, ez. a csípős, ez. az erős, ez a fanyar, és ez az édes íz?
– Nem, uram, nem lehetséges az Összeolvadt ízekből valamelyik ízt elkülöníteni, ám az egészben mégis benne van a savanyú, a sós, a csípős, az erős, a fanyar és az édes íz a maga sajátos jellegével.
– Nagykirály, hasonlóképpen lehetetlen az összeolvadt tartalmakat szétválasztani, és határt húzni közöttük, ekképpen: ez az érzékelés, ez az érzet, ez az ismeret, ez az indíttatás, ez a tudomás, ez a gondolat, ez az ítélet. Ám az egészben mégis benne van mindegyik a maga sajátos jellegével…”

Az Öt Halmaz tanítása egyrészt rámutat, mikkel azonosítja magát az ember, milyen téves nézetei lehetnek arról, hogy ki ő, vagy mi az övé, másrészt ilyen módon alátámasztja az önmagátlanság tanát. Ilyen módon a valóság strukturális elemzésének nevezhető.

A Függő Keletkezés szintén egyfajta önmagátlanság tan. Az viszont inkább funkcionális leírás, azaz a késztetett világot létrehozó és alkotó tényezők feltételes viszonyait vázolja fel.

Sáriputra, minden dolog üresség természetű

Minden dolog, vagyis minden jelenség üresség természetű – tanítja Kannon bódhiszattva.

Nem születő és nem megszűnő, nem szennyezett és nem tiszta, nem növekedik és nem csökken

Térjünk vissza egy pillanatra a víz és hullám hasonlatához. Azt tanultuk, hogy a víz szemszögéből a hullám csak egy formai megnyilvánulás, de nem különböző a víztől magától, vagyis a hullám saját szemszögéből ugyan keletkezik és elmúlik, azonban a víz szemszögéből nincs sem születése, sem halála. Az élet egy folyamatosság, csak a benne megjelenő jelenségek, mint a növények, az állatok vagy éppen az ember születik és megszűnik.
Éppen így a jelenségek, amelyek megjelennek, nem lehetnek szennyezettek vagy tiszták sem. Minden összetett, és nem csupán rossz (szennyezett) és nem csupán jó (tiszta). A rossz tartalmaz jó elemeket, és a jó tartalmaz rossz elemeket is. Thich Nhat Hanh egy másik kiváló hasonlattal ábrázolja nekünk ezt: ha egy papírlapot nézünk, akkor a papírlap tele van nem papírlap elemekkel. Ugyanis ahhoz, hogy egy papírlapot kézbe vehessünk, számtalan dolognak kell megvalósulnia. Szükség van egy magra, amiből a fa felnövekszik. A növekedéshez szükség van például földre, napfényre, esőre, szélre, az évszakok váltakozására. A fa kivágásához szükség van favágóra, akinek szüksége van megannyi dolog mellett szülőkre, hogy megszülessen, ételre, hogy felnőjön, vagy éppen arra, hogy azon a reggelen, amikor kivágja a fát, munkába tudjon állni. Szükség van a fa feldolgozására, elszállítására, gyárra, ahol a papírlapot elkészítik. A gyárban gépekre, emberekre, akik a gépeket működtetik. Rettentő hosszú a sor, fel sem tudjuk sorolni. Egyetlen papírlap ilyen megszámlálhatatlan mennyiségű nem-papírlap elemből áll.
Végül a jelenségek nem növekszenek és nem csökkennek, mert a legkisebb részecske is tartalmazza a kozmoszt, az egy tartalmazza az összeset, és az összes is tartalmazza az egyet.

Ezért az ürességben nincs forma, nincs érzés, érzékelés, akarat, tudat(osság)

A szútra megerősíti az Öt Halmaz ürességét, majd folytatódik más buddhista alaptanítások ürességének felsorolásával.

Nincs szem, fül, orr, nyelv, test és gondolkodás, nincs szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat sem
Nincs látható világ, továbbá nincs a gondolkodás világa sem

Az Elemek Tizennyolc Birodalma tanítás ürességét tanítja itt a szútra, vagyis a hat érzékszerv (szem, fül, orr, nyelv, test és tudat), a hat érzéktárgy (szín, hang, szag, íz, tapintás és tudati folyamat) és a hat tudatosság (látás tudatossága, hallás tudatossága és így tovább, ami a hat érzékszervet a hat érzéktárggyal összekapcsolja) ürességét.

Továbbá nincs nem-tudás, nincs a nem-tudásnak vége sem
Továbbá nincs öregség és halál, továbbá nincs öregség és halál vége (sem)

A Tizenkét Tagú Függő Keletkezés tanításának üressége jelenik itt meg, mégha a szútra nem is sorolja fel mind a tizenkét tagot csak az elsőt és az utolsót említi.

Nincs szenvedés, összegyűjtés, megsemmisítés, út
Továbbá nincs tudás, nincs annak megszerzése, ezért nincs, amit meg lehetne szerezni

Mit látjuk a szútra a buddhista alaptanítások ürességét is ugyanúgy kiemeli. Ebben a sorban a Négy Nemes Igazság és a Nemes Nyolcrétű Ösvény tanítások ürességét hangsúlyozza. Mindezt azért teszi, mert nem szabad semmire sem abszolút igazságként tekinteni, minden üresség természetű. Buddha is nem-Buddha elemekből áll, a megértés nem-megértés elemekből áll. Buddha maga azt tanítja, hogy tanítványai ne kövessék vakon szavait, hanem saját tapasztalataik által igazolják igazságukat. Kövessék őt, de legyenek saját maguk „lámpásai”. Senki sem szabadulhat meg a szenvedéseitől más tapasztalatai, más gyakorlása, más útja által.

A bodhiszattva a tökéletes bölcsesség következtében
Tudatában nem tisztátalan vagy akadályozott, nem tisztátalan vagy gátolt, (ezért) nincs félelemben, eltávolodott teljesen minden egyes felforgató gondolattól és álomtól, beteljesítette a nirvánát
A három világ összes buddhája a tökéletes bölcsesség következtében megszerezte a páratlan és tökéletes megvilágosodást

A bódhiszattvák, sőt a három világ (múlt, jelen és jövő) össze buddhája az üresség természetének belátása által megszabadulnak a tudati akadályoktól, a tudati szennyeződésektől, a félelemtől, minden szenvedéstől. Az üresség tanításának megértése, mély megtapasztalása segítségével megszabadulnak. Ez az út pedig mindannyiunk számára nyitott és járható. Magunk mögött hagyva a duális-, megkülönböztető gondolkodást legyőzhetünk minden félelmet, megszabadulhatunk a szenvedéseinktől. A magunk által kialakított börtönünkből saját magunk erejéből ki is szabadulhatunk. Mindenünk megvan ebben a pillanatban ahhoz, hogy megvalósítsuk az akadálytalan, tiszta tudatot.

Ezért ismerjük meg a tökéletes bölcsességet
Ez a nagy szellemi mantra, ez a nagy fényesség mantra, ez a legfelsőbb mantra, ez az utolérhetetlen mantra
Képes eltávolítani minden szenvedést,
(Valóban) van tartalma, nem üres

A tökéletes bölcsesség, vagyis a tökéletes belátás a legnemesebb mantra, éppen ezért ha képesek vagyunk a birtoklására, akkor képesek leszünk minden szenvedés eltávolítására is.

Ezért a tökéletes bölcsesség mantrájának hirdetése, az a tanítás elmondása (hogy):
Gate, gate, paragate, paraszamgate bodhi szváhá

Amikor belátjuk az Öt Halmaz ürességét, akkor belátjuk minden ürességét. A dolgok, a jelenségek önmagátlanságának, csak függésben létezésének felismerése minden más felismerést is magával vonz, így a Szív szútra tanításának megtapasztalása segítségével minden egyszerre lobban el.

Egy alkalommal egy zen mester így fordult a tanítványához:
– Mondd el, hogyan értelmezed a Szív szútrát.
A szerzetes összeérintette tenyereit és így válaszolt:
– Megértettem, hogy az öt szkandha üres. Nincs szem, fül, orr, test és tudat; nincsenek formák, hangok, szagok, ízek, érzések, vagy a tudatnak tárgyai; a hat tudatosság nem létezik, a jelenségek tizennyolc birodalma nem létezik, a tizenkét tagú függő keletkezés nem létezik, és még a bölcsesség elérése sem létezik.
– Hiszel abban, amit mond? – kérdezte a mester.
– Igen, valóban hiszek abban, amit mond. – válaszolta a szerzetes.
– Gyere közelebb – kérte a zen mester a tanítványt, mire az közelebb lépett hozzá. Amikor aztán a szerzetes egész közel ért a mesterhez az habozás nélkül megragadt a hüvelyk és mutató ujjával az orrát és jól megcsavarta. Kínok közepette felsírt a szerzetes:
– Mester! Te fájdalmat okozol nekem!
A zen mester ránézett a szerzetesre:
– Akkor most mondd, hogy az orr nem létezik. De ha az orr nem létezik, akkor ugyan mi fáj?

Az Öt Halmaz tanításhoz felhasznált irodalom:
– Agócs Tamás: Buddhista ismeretelmélet, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2002- Anuruddhācariya: A Felsőbb Tan Foglalata (Abhidhammatthasañgaha) (ford.: Porosz Tibor), Porosz Tibor: A buddhista filozófia kialakulása és fejlődése a théraváda irányzatban, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2000- Porosz Tibor: A buddhista filozófia és pszichológia alapfogalmai a théraváda irányzatban, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2002- Tenigl-Takács László: A buddhizmus alaptanításai a szentiratok tükrében, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 1994

0 0 votes
Article Rating