Szombat esti beszélgetések 5. – Létkerék és a Tizenkét Tagú Függőkeletkezés

(Összefoglaló jegyzet az ötödik Szombat esti beszélgetésekhez, az élet körforgásáról, a Létkerékről és a Tizenkét Tagú Függőkeletkezésről. Témánkat Weöres Sándor: Az elveszített napernyő című verse vezette be.)

Az élet körforgásáról a Szamszára című film kapcsán már sokat beszéltünk. Ezt a gondolatot folytatják és bővítik tovább az alábbi tanítások.

A Létkerék szimbolikája

A „keréken” kívül eső területeken megjelenő képi ábrázolás:
1) Jama (néhány helyen Márának említik), a Halál Ura, tanvédelmező, ő tartja karmos kezeivel és két hatalmas fogával a létezés kerekét
2) Jama fején öt koponyából álló korona, amely az öt léthalmazt (szkandha) szimbolizálja
3) Jama homlokán a harmadik szem az állandótlanság megértésének bölcsességét jelképezi
4) Jama négy végtagja a négyféle szenvedés (születés, betegség, öregség, halál) megjelenítője
5) Jama lábainak vagy alsó felének tigrisbőrrel való ábrázolása a rettenthetetlenséget jelképezi
6) Telihold képe a szamszárából való megszabadulás, a Nirvána
7) Buddha- vagy bodhiszattva alak a Hold (vagy egy Tankerék) felé mutató ujjal a megszabadulás ösvényét jelképezi

A létkerék négy köre:
1) a legbelső körben három állat figurája, akik gyakran egymás farkába harapva jelennek meg
– disznó (tudatlanság / nem-tudás)
– kígyó (harag / gyűlölet)
– kakas (vágy)
2) a második kör félig fehér, félig fekete háttérben, a létezés körében, emberi figurák
– fehér részben: sötétből a fénybe és fényből a fénybe, felfelé mozduló alakok, akik üdvös, helyes cselekedeteket vittek véghez és jó karmát halmoztak fel
– fekete háttér előtt lefelé hullnak meztelenül azok, akik nem üdvös, helytelen tetteik miatt a három alsó világban születnek ujjá, és őket a Halál Urának vörös és zöld bőrű kísérői vezetik
3) a harmadik, legszélesebb kör a létezés, az érzéki vágyak hat birodalmát (korábban öt birodalmát) mutatja be
– legfelül középen az istenek birodalma, amit Indra alakja jelképez, aki egy húros hangszeren játszik
– jobbra a félistenek birodalma (ez a birodalom került be később az öt mellé), akik folytonos versengésben, konfliktusban élnek egymással
– alatta az éhes szellemek (préták) birodalma
– istenek birodalmától balra az ember birodalom
– alatt az állatok birodalma
– legalul a poklok birodalma található, ahol Jama, a Halál Ura, az Ítélkezés királya van a középpontban, jobb kezében bottal, a balban tükörrel ábrázolva
4) a negyedik a legkülső kör 12 jelenetre osztva a Tizenkét Tagú Függő Keletkezés tanítását ábrázolja az óra járásának megfelelő irányba olvasva
– 1 vak ember (nem-tudás)
– 2 agyagkorsót készítő személy (késztetés)
– 3 fákra ugráló majom almával (tudat)
– 4 utasát szállító csónak folyón vagy nagy vízen (név és forma)
– 5 hat ablakú üres ház (hat érzékszerv)
– 6 ember pár vagy szeretkező pár (érintkezés)
– 7 ember a szemébe vagy karjába fúródott nyílvesszővel (érzés)
– 8 étkező, bort ivó ember(ek) (létszomj)
– 9 fáról almát szedő ember vagy majom (ragaszkodás)
– 10 várandós asszony vagy szeretkező pár (létesülés)
– 11 ágyon fekvő alak vagy szülő nő (születés)
– 12 zsákot, valami begöngyölt dolgot, holttestet, a múltbéli életek felhalmozott karmáját cipelő emberi alak(ok) (öregség és halál)

A Tizenkét Tagú Függő Keletkezés a buddhizmus egyik fontos alaptanítása. Alább ennek szútrákból vett példáival kiegészített részletes leírását és magyarázatát adjuk az eredeti szanszkrit és páli kifejezésekkel együtt (egy korábbi esszé részleteit idézve ide):

A Tizenkét tagú függő keletkezés láncolata (a tizenkét nidāna)

  1. nem-tudás, tudatlanság, vakság: páli: avijjā, szanszkrit: avidyā
  2. késztetés (késztetett tettek): páli: sañkhāra, szanszkrit: saṃskāra (saṃskāra-karma)
  3. tudatosság, tudat-mag: páli: viññāṇa, szanszkrit: vijñāna
  4. név és forma (tudat és tudathordozó): páli: nāma-rūpa, szanszkrit: nāma-rūpa
  5. hat érzékszerv (hat csatorna, hat kapu): páli: saḷāyatana, szanszkrit: ṣaḍāyatana
  6. érintkezés (kapcsolódás): páli: phassa, szanszkrit: sparsā
  7. érzés vagy érzet: páli: vedanā, szanszkrit: vedanā
  8. szomj, létszomj: páli: taṇhā, szanszkrit: tṛṣṇā
  9. kötődés (tapadás, a vágy fokozódása): páli: upādāna, szanszkrit: upādāna
  10. létesülés (létrejövés): páli: bhava, szanszkrit: bhava (bhāva)
  11. születés (megszületés): páli: jāti, szanszkrit: jāti
  12. öregség-halál: páli: jarā-maraṇa, s zanszkrit: jarā-maraṇa

avijjā, avidyā: Ez a nem-tudása a valóság három ismertetőjegyének (p.: tilakkhaýa) a nem-tudása, vagyis annak, hogy minden, ami valóságos az önmagátlan (p.: anattā), állandótlan (p.: aniccā), múlandó és szenvedéssel teli (dukkha) is egyben. Valamint nem-tudása a Négy Nemes Igazságnak, hogy az élet szenvedéssel teli, a szenvedés oka a szomj különböző formái, hogy ettől meg lehet szabadulni, amelynek útja a Nemes Nyolcrétű Ösvény. Tehát az mondható el, hogy ez a valóság nem helyes felismerése, illúziókban való tévelygés. Ez a hamis tudás tulajdonképpen már meg volt a születésünk előtt is. Szigorúan véve lehetne nevezni első oknak is, amely fennállása esetén e függő keletkezés mindenképpen létrejön. Ám a többi tag mind-mind visszahatnak a nem-tudásra, folyamatosan újabb impulzusokkal látják el, így az egyre inkább felpörög, és egyre mélyebbre húz a létforgatagba. Így lesz aztán ez a tag a múltbéli kammikus (karmikus) okoknak amolyan kiindulópontja, amelyek aztán jelenlegi életünket is okozzák. (Vagyis ezáltal az egy múltbélinek is nevezhető tag.)

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mi hát a nem-tudás? Koldusok, ez a szenvedés nem-tudása, a szenvedés okának nem-tudása, a szenvedés megszüntetésének nem-tudása, és a szenvedés megszüntetéséhez vezető út nem-tudása. Ezt nevezik nem-tudásnak, ó koldusok.”
Maddzshima-nikája 54.
„… – Sokat mondják, hogy nem-tudás, ó uram. Mi hát a nem-tudás, hogyan esik rabul az ember a nemtudásnak?Amikor egy hétköznapi ember nem ismeri fel… hogy az alakzatok alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… hogy az érzetek alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… hogy az ismeretek alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… hogy a késztetések alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… hogy a tudomások alávetettek a keletkezésnek és az elmúlásnak… Koldus, ezt nevezik nem-tudásnak…”

sañkhāra, saṃskāra: késztetés. Az Öt Halmaz kapcsán még említésre kerül később, hogy ez a tag olyan kammikus képzelőerő, amely gondolati (elmebeli mint érzés, észlelés akár), szóbeli (a gondolkodás ide is tartozhat az elmélkedéssel egyetemben) és testi üdvös és káros késztetéseket hoz létre. Mindezek által pedig a létforgataghoz (p.: saṃsāra) vagyis a szenvedések (p.: dukkha) világához köt. Ezek tudati indíttatások, akaratlan belső impulzusok, amelyek eredete szintén a hamis tudásban gyökerezik. Ide tartozhat minden gondolat, szó és tett, amelyek kammikus hatása lehet pozitív (üdvös) vagy negatív (nem üdvös), esetleg semleges. Ezek a tudati indíttatások szintén részei a múltbéli kammikus okoknak. (Tehát ezáltal ez is egy múltbélinek is nevezhető tag.)

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mik hát a késztetések? Koldusok, háromféle késztetés van: a testi késztetés, a nyelvi késztetés és a tudati késztetés. Ezeket nevezik késztetéseknek, ó koldusok.”
Maddzshima-nikája 44.
„…- Hányféle késztetés van, ó uram?- Háromféle késztetés van, Viszákha koldus: a testi késztetés, a nyelvi késztetés és a tudati késztetés.- Mit jelent ez a három, mi a testi késztetés, a nyelvi késztetés és mi a tudati késztetés?- Viszákha koldus, a testi késztetések a belélegzés és kilélegzés, a nyelvi késztetések a gondolkodás és az ítélkezés, a tudati késztetések pedig a megismerés és az érzés.- Miért testi késztetés a belélegzés és kilélegzés, miért nyelvi késztetés a gondolkodás és az ítélkezés, mi ért tudati késztetés a megismerés és az érzés, ó uram?- Viszákha koldus, a belélegzés és a kilélegzés testi tartalmak, a testhez kötődnek, ezért a belélegzés és a kilélegzés testi késztetések. Amit az ember gondolt és megítélt, azt később szóban is kimondja, ezért a gondolkodás és az ítélkezés nyelvi késztetések. A megismerés és az érzés tudati tartalmak, a tudathoz kötődnek, ezért a megismerés és az érzés tudati késztetések…”

viññāṇa, vijñāna: Ez a kettősség-tudat, megkülönböztető-tudat vagy Én-tudatosság néven is nevezhető tag, láncszem. Ez azt jelenti, hogy ez egy olyan értelemben vett tudatosság, amely megkülönbözteti a szubjektumot az objektumtól, az Én-t a Más-tól. Vagyis azt lehet mondani, megkülönbözteti azt, amit önmagunknak vélünk, attól, amire úgy gondolunk, hogy az nem önmagunk. Egy olyan tudat-mag, amely létrehozza a test-tudati együttest, főként annak segítségével, hogy szorosan együttműködik a nāma-rūpa őt követő láncszemmel.
Ez a tag már a jelen része, vagyis része a jelenben szüntelenül zajló létesülési folyamatnak. Közvetlen következménye a múltbéli kammikus tényezőknek. (Hasonlatos a szánkhja és a jóga gondolkodásmódjában megtalálható én-alkotó fogalomhoz.) Ha pedig azt mondjuk, hogy az előző két tag vagy láncszem múltbéli dolgokra utal, akkor ez már a jelen, egészen a születésig, amely láncszem a betegség, öregség, halál láncszemmel együtt a jövőt képezheti.

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mi hát a tudat-mag? Koldusok, hatirányú tudat van: a látó tudat, a halló tudat, a szagló tudat, az ízlelő tudat, a tapintó tudat és a gondolkodó tudat. Ezt nevezik tudat-magnak, ó koldusok.”

nāma-rūpa: név és forma. A tudati-pszichikai, valamint a testi általános elnevezésének mondható ez a tag. Vagyis a lélek és test kettősségét is jelenti, amely az előző tényező egyértelmű következménye. (Talán említésre méltó, hogy a név egy érdekes részletnek tekinthető ebben a kifejezésben. Az ősi indiai gondolkodásban erőteljesen megjelent, hogy a név az, ami fennmarad az ember után. Akinek sok utóda van, sokáig emlékeznek a nevére. Minden más elpusztul az emberből.) Fogalmazhatunk úgy, hogy minden esetben először a név jön létre, a dolgok megnevezése, a lelkiség. Ennek összetevői az érzés, érzékelés, szándék (akarás, akarat, p.: cetanā), benyomás (p.: phassa) és a figyelem (p.: manaszikāra). A következő létrejövő a test, a materiális dolog, amely a négy őselemből és az ezektől függő testi képződményekből tevődik össze. Vagyis a viññāṇa-val együttműködve a test-tudati együttes másik létrehozója.

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mi hát a név-alakzat? Az érzet, az ismeret, a gondolat, az érzékelés, valamint az ítélet jelenti a nevet. A négy lételem és azok alakzatai jelentik az alakzatot. Tehát ezek jelentik az alakzatot, amazok pedig a nevet. Ez a név-alakzat, ó koldusok.”

saḷāyatana, ṣaḍāyatana: Ez az elem a hatféle érzékelési kapu (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, gondolkodás), hatrétű érzékelési alap, amely magába foglalja az öt testi érzékszervet valamint az elmét, mint hatodikat. Az elme (sz.: manas) ugyanúgy nem azonos az öntudattal (p.: viññāṇa, sz.: vijñāna), ahogy az értelemmel vagy intellektussal (sz.: buddhi) sem. Ez egy mentális szervünk, amely segítségével megszervezzük az ötféle testi érzékelési képességünk működését, valamint a puszta észleletekből tudattartalmakat konstituálunk. Ám ennek a működése közben sosem tapasztaljuk igazán a valóságot, hanem csak a tudattartalmakat, amelyeket számos előítélet, korábbi tapasztalat, prekoncepció befolyásolja. Azt tapasztaljuk, amit akarunk és azt nem, amit nem akarunk „látni”. Emellett ez az a mentális funkciónk, amely segítségével például képesek vagyunk egy széttépett kép feléből is megismerni valakit, akit a kép ábrázol, tehát kiegészíti a tapasztalást.

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mi hát a hat-tartomány? A látás tartománya, a hallás tartománya, a szaglás tartománya, az ízlelés tartománya, a tapintás tartománya, valamint a gondolkodás tartománya. Ezt nevezik hat-tartománynak, ó koldusok.”

phassa, sparsā: érintkezés. Az érzékszervek puszta ingerfelvétele, amely mindenféle tudatállapotban jelen van. Kicsit részletesebben kifejezve ez a láncszem a benyomások szerzése, vagyis az érzékelés, még pontosabban az érzékelési képességek érintkezése az érzékelhető külvilággal. Az érzékelési képesség érintkezése az általa érzékelhető tárggyal. (Példaként a szemnek a látvánnyal való találkozása egy érintkezés.)

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mi hát az érzékelés? Koldusok, hatféle érzékelés van: a látás, a hallás, a szaglás, az ízlelés, a tapintás és a gondolkodás. Ezt nevezik érzékelésnek, ó koldusok.”

vedanā: érzés. Ez a láncszem lenne az érzések minősítése. Olyan érzéseké, amelyek az érzékek és a külvilág érintkezése, találkozása révén keletkeznek (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, gondolkodás érzetei). Az érzéseket pedig aszerint értékeljük, hogy számunkra azok milyenek: kellemesek, kellemetlenek vagy semlegesek. Persze ide tartozhat az a lehetőség is, amelyet a később részletezésre kerülő Öt Halmaz magyarázatában megjelenik a vedanā kapcsán.

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mi hát az érzet? Koldusok, hatféle érzet van: a látás érzete, a hallás érzete, a szaglás érzete, az ízlelés érzete, a tapintás érzete és a gondolkodás érzete. Ezt nevezik érzetnek, ó koldusok.”

taṇhā, tṛṣṇā: Ez a mohó sóvárgás, vágyakozás láncszeme. Ez az a vágy, amely arra törekszik, hogy a kellemes érzéseket vonzza, erősítse, a kellemetleneket pedig taszítsa, megszűntesse. Irányulhat ez akár érzéki örömökre, akár gazdagságra, hatalomra, az örök életre, vagy bármire csak az a lényeg, hogy a kellemes érzéseket erősítse, és kioltson minél inkább mindent, amely nem ilyen. Egyébként a szenvedés létforgatagához kötődés egyik lényeges alapja, ahogy a Négy Nemes Igazságban is megjelenik. Három típusát szokás megemlíteni: az érzéki (p.: kāma) szomjat, a létezés (létesülés, p., sz.: bhava) szomját vagy létszomjat, valamint a nem-létezés (p.: vibhava) szomját.

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mi hát a létszomj? Koldusok, hatféle szomj van: a formák szomjazása, a hangok szomjazása, a szagok szomjazása, az ízek szomjazása, a tapintásérzetek szomjazása és a tudat-tartalmak szomjazása. Ezt nevezik létszomjnak, ó koldusok.”

upādāna: Ez a láncszem a kötődés, ragaszkodás, tapadás a vágyaink tárgyaihoz. Ide tartozik még a magához a szomjhoz való ragaszkodás is. Ennek a ragaszkodásnak négy fajtája lehet: az érzékszervi érzékeléshez való ragaszkodás (p.: KĀMupādāna), a (szokásos) tettekhez való ragaszkodás (p.: SILABBATupādāna), a szemlélethez való ragaszkodás (p.: DIṬṬhupādāna), a személyiséghez való ragaszkodás (p.: ATTAVĀDupādāna), amelyeken belül még újabb felosztások különböztethetők meg.

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mi hát a ragaszkodás? Koldusok, négyféle ragaszkodás van: az érzéki vágyakhoz való ragaszkodás, a téves nézetekhez való ragaszkodás, a szertartásokhoz való ragaszkodás és az én káprázatához való ragaszkodás. Ezt nevezik ragaszkodásnak, ó koldusok.”

bhava: A kötődés közvetlen következménye, hogy a létesülés folyamán, amely a bhava, bekerül az ember és ott is ragad a szüntelenül változó világban, a folytonosan átalakuló létforgatagban (p.: saṃsāra). Ez a létesülés azonban nem csupán abban a világban lehetséges, amelyben éppen most létezünk, vagyis a vágyak világában, hanem a tiszta formák és a formanélküliek világába is lehetséges. Valamint a buddhizmus hat világának bármelyikében. (Ha a Függő Keletkezést valamilyen gondolatra, gondolkodási folyamatra értelmezzük adott esetben, akkor a különböző világok, különböző elmeállapotokként is nyugodtan értelmezhetőek.)

Szamjutta-nikája 12. 2.  „Koldusok! Mi hát a létesülés? Koldusok, háromféle létesülés van: a vágyak világában való létesülés, az alakzatok világában való létesülés és az alakzatmentes világban való létesülés. Ezt nevezik létesülésnek, ó koldusok.”

jāti: Ez a születés láncszeme, vagy ismétlődő újbóli megszületés láncszeme. Ha az emberi életet nézzük, akkor ez a tag az Öt Halmaz, a személyiséget alkotó összetevők létesülése a fogamzástól a születésig.

Szamjutta-nikája 12. 2.  „Koldusok! Mi hát a születés? Bármiféle élőlény fogantatása, keletkezése, kialakulása, sarjadzása, részeinek kifejlődése, érzékelésének kiépülése jelenti a születést, ó koldusok.”

jarā-maraṇa: Ez az utolsó, a betegség, az öregség, pusztulás és halál, mint a tapasztalható szenvedések legfontosabb közvetlen tényezői és egyben a kammikus következmények gyümölcse.

Szamjutta-nikája 12. 2. „Koldusok! Mi hát a vénülés-halál? Bármiféle élőlény öregedése, elaggása, foghullása, megőszülése, ráncosodása, elgyengülése, érzékeinek leépülése jelenti a vénülést. Bármiféle élőlény elmúlása, elhullása, szétbomlása, eltűnése, halála, pusztulása, idejének betelte, részeinek szétesése, tetemének nyugalomba helyezése jelenti a halált. Ezt nevezik vénülés-halálnak, ó koldusok.”

Anuruddhācariya: A Felsőbb Tan Foglalata így ír a Függő Keletkezésről

 „A függő keletkezés módszere
3.§ Ezek közül:

  1. a tudatlanságtól feltételezve jönnek létre a késztetések,
  2. a késztetésektől feltételezve jön létre a tudatosság,
  3. a tudatosságtól feltételezve jön létre a név és forma,
  4. a név és formától feltételezve jön létre a hat alap,
  5. a hat alaptól feltételezve jön létre az érzékelés,
  6. az érzékeléstől feltételezve jön létre az érzés,
  7. az érzéstől feltételezve jön létre a szomj,
  8. a szomjtól feltételezve jön létre a ragaszkodás,
  9. a ragaszkodástól feltételezve jön létre a létesülés,
  10. a létesüléstől feltételezve jön létre a születés,
  11. a születéstől feltételezve jön létre az öregség és a halál, a bánat, a siránkozás, a szenvedés, a szomorúság és a kétségbeesés.

Így keletkezik a szenvedés egész halmaza. Ez itt a függő keletkezés módszere.

4.§ Ezek között három időszak, tizenkét tag, húsz sajátság, három össze­kapcsolódás, négy csoportosítás, három körforgás és két gyökér látható.

5.§ Hogyan? A tudatlanság és a késztetések a múlt időszakai; a születés, az öregség és a halál a jövő időszakai; a közbenső nyolc a jelen időszakai. Ez a három időszak.

6.§ A tudatlanság, a késztetések, a tudatosság, a név és forma, a hat alap, az érzékelés, az érzés, a szomj, a ragaszkodás, a létesülés, a születés és az öregség és a halál a tizenkét tag. A bánat stb. szavai itt a folyományként adódó ered­ménynek példái.

7.§ Itt a tudatlanság és a késztetések megragadásával a szomj, a ragaszkodás és a létesülés is megragadott. Ugyanígy a szomj, a ragaszkodás és a létesülés megragadásával a tudatlanság és a késztetések is [megragadottak]. A születés és az öregség és halál megragadásával a tudatosság stb. öt eredménye is megraga­dott. Így elvégezve:

Múltbeli gyökérok öt, mostani eredmény öt, mostani gyökérok öt, jövőbeli eredmény öt.

Húsz sajátság, három összekapcsolódás és négy csoportosítás van.

8.§ A három körforgás:

  1. a szennyeződés körforgása – a tudatlanság, a szomj és a ragaszkodás;
  2. az okcselekvés körforgása – a létesülés egy része mint okcselekvő létesülés
    és késztetés;
  3. a visszahatás körforgása – a létesülés egy része mint újralétesülés és a maradékok.

9.§ A tudatlanság és a szomj a két gyökérnek tekinthetők.

10.§ Ezeknek a gyökereknek a megszűnésével megszűnik [a körforgás]. Az öregség és halál elbolondításától mindig megnyomorítottaknál a befolyá­sok keletkezésével tudatlanság jelenik meg. A nagy bölcs ezt a nem kötött, kezdet nélküli, három létre vonatkozó körforgást függő keletkezésnek mondja.”

A Létszomj Kioltása című szútrában így jelenik meg a Függő Keletkezés:

„Miből fakad, miből támad, miből születik, miből keletkezik a létszomj? A létszomj az érzetekből fakad [ . . . ]. Miből fakadnak [ . . . ] az érzetek ? Az érzetek az érintkezésből fakadnak [ . . . ]. Miből fakad [ . . . ] az érintkezés? Az érintkezés a hat érzékelési területből fakad [ . . . ]. Miből fakad […] a hat érzékelési terület? A hat érzékelési terület a névből és alakból fakad [ . . . ]. Miből fakad [ . . . ] a név és alak? A név és alak a megismerésből fakad [ . . . ]. Miből fakad [ . . . ] a megismerés? A megismerés az adottságokból fakad […]. Miből fakadnak […] az adottságok? Az adottságok a tudatlanságból fakadnak[ . . . ]. Tehát, szerzetesek, a tudatlanság következményei az adottságok, az adottságok következménye a megismerés, a megismerés következménye a név és alak, a név és alak következménye a hat érzékelési terület, a hat érzékelési terület következménye az érintkezés, az érintkezés következményei az érzetek, az érzetek következménye a létszomj, a létszomj következménye a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás következménye a létezés, a létezés következménye a születés, a születés következménye az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jön létre ez az egész egyetemes szenvedés.”
„Viszont a tudatlanságnak teljes vágytalanság révén történő megszüntetésével megszűnnek az adottságok, az adottságok megszűntével megszűnik a megismerés, a megismerés megszűntével megszűnik a név és alak, a név és alak megszűntével megszűnik a hat érzékelési terület, a hat érzékelési terület megszűntével megszűnik az érintkezés, az érintkezés megszűntével megszűnnek az érzetek, az érzetek megszűntével megszűnik a létszomj, a létszomj megszűntével megszűnik a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg ez az egész egyetemes szenvedés.”

Időbeliségben is lehetséges a Függő Keletkezés magyarázata. Erre példa Viszuddhimagga elemzése, aki szerint a harmadik és ötödik láncszemig tartó szakasz főleg következmény típusú, elsősorban a múltbéli kammikus tényezők miatt a jelenben zajló létesülési folyamatban játszanak szerepet. A nyolc-kilenc-tizedik láncszem főleg azokat a jelenlegi kammikus okokat képezik, amelyek következményei a jövőben fognak majd érvényesülni igazán. Az utolsó két tag pedig főleg azokat a kammikus következményeket jelentik meg, amelyek majd csak a jövőben fognak bekövetkezni.

A Függő Keletkezés tana nagyon sokrétű tanítás. Önmagában foglalja a Négy Nemes Igazság második és harmadik igazságának dinamikus leírását is. Elmondható, hogy Buddha egyik legnehezebben érthető, legösszetettebb tanítása. Ez azt is jelenti, hogy több beszédében is visszatér a Függő Keletkezés magyarázatához, és számos alkalommal újra és újra elmagyarázza. Legegyszerűbben úgy fogható meg a tanítás, hogy részletesen ábrázolja azt, miszerint az életünk a létforgatagba való bezártság, amellyel együtt jár a szenvedés, aminek oka egy önmagát folytonosan gerjesztő keletkezési folyamat. Ez a tanítás nem pusztán objektív, lemérhető igazság-tartalommal rendelkező elméleti konstrukciónak tekintendő, egyben lehet a meditáció objektuma, amely segítségével ráébredhet az ember arra, hogy a létezéssel felelősség is jár. A Függő Keletkezés tanításának átlátása arra is rávezet, hogy az ember belássa, hogy a világ, amely körülveszi nem egy felsőbbrendű lény által teremtetett, hanem a benne létezők kölcsönös egymásba-, egymásra hatása, összefüggése által jön létre. Ez egy olyan szemlélet, amely egy létesülés és halál körforgásának feltételezéséhez vezet, amely értelmetlenné teszi az időbeli kezdet és vég kérdését. Mindazonáltal felmutat egy lehetőséget ebből a körforgásból való kilépésre.

Alkalmazásának kétféle, egy általános és egy speciális, módja van. Az általános módja ontológiai irányultságúnak nevezhető. Célja az, hogy magyarázatot adjon a világ minden élő – sőt élettelen – jelenségének keletkezésére. A láncolat leírása rámutat arra, hogy a világ egészének létezéséhez nem szükséges szubsztancia (szubsztanciális) vagy hasonló lényegiség feltételezése. Önmagában nem is létezik igazából semmi. Mindez a gondolat végigvihető odáig, hogy lényegileg minden önmagában véve csak üresség (amely gondolta egyik szép példázata a később tárgyalásra kerülő Szív szútra). Speciális módja szerint a tizenkét tag a szenvedést előidéző tapasztalati láncolat leírásának tekinthető. Egészében felöleli a tapasztalás teljes egészét, így átfogóan képes arra rámutatni, hogyan keletkezik a szenvedésektől átitatott tapasztalás. Valamint ha erre rámutat, akkor egyben rámutat arra is, hogyan szüntethető az meg. (Erre lehetőség egyszer a nem-tudás megszüntetése és ezáltal a Függő Keletkezés láncolatának megszakítása, vagy az a módszer, amelyet a Transzcendentális Függő Keletkezés ír le, amely leírás rögtön a megszüntetési láncolat maga.) A tizenkét láncszem az aktuális tapasztalásban egymást követően jelentkezhetnek, függésben lévő keletkezésük jól mutatja azt az elvet, hogy „ha ez megvan, akkor létrejön az is”. Így jön létre egy állandó körforgásnak nevezhető rendszer, amelynek minden egyes pillanatában is jelen van a tizenkét láncszem – külön-külön és egyszerre is.

Végső soron értelmetlen azt kérdezni, hogy melyik láncszem az első, melyik van igazából előbb. Az összes láncszem múlt, jelen, jövő egyszerre, kamma létrehozása és gyümölcsözése is egyszerre. Kicsit olyan ez, mint a tyúk és a tojás esete, ember legyen a talpán, aki a végtelen láncolatot felfejti. Nem is a felfejtés, hanem az elvágás a módja a megszabadulásnak. Bármelyik elem tökéletes, maradéktalan és ezáltal végleges felszámolása azt jelentheti, hogy egyben a többi is felszámolódik. Fontos azonban megjegyezni, hogy Buddha szerint ez a egyik elem tökéletes felszámolása magával vonzza a többi láncszem felszámolását is módszer teljes mértékben csak az első (a nem-tudás) és a nyolcadik (a szomj) láncszemnél lesz igaz.

A Függő Keletkezésnek fentebb említettem már a kioltási láncolatát a Transzcendentális Függő Keletkezési láncolatot (lásd Szamjutta-nikája XII. 23., valamint más helyeken is megtalálható, mint Anguttara-nikája X. és XI. 1., 1-5., részben pedig a Dígha-nikája 34.2.2.(1) alatt is). A Huayan iskola (kínai buddhista irányzat) első pátriárkája pedig lejegyzett még négy különbözőféle Függő Keletkezés tanítást, de azokra itt nem térnék ki.

Továbbá a függésben való lét egy másik leírása az Avatamszaka szútrában felelhető – és többek között a kínai buddhizmusban is megjelenő – Indra hálója hasonlat. (A kínai buddhizmusban ezt a szútrát a Huayan iskola tette meg központi tanításává.) Az egész műben a folytonosan visszatérő gondolat a dharma-dhátu feltételektől függő keletkezése. Röviden azt a tanítást mutatja be, hogy a világban minden mindennel összefügg. Ezt a tanítást teszi érzékletessé az a képi ábrázolás, amely maga Indra hálója. „Indra isteni világában egy csodás, valamennyi égtáj felé kiterjedő, a végtelenségbe nyúló háló található, s a hálón végtelen számú drágakő. Egy drágakőben tükröződik az összes többi, valamint az is, ami a többiben tükröződik. Ez a háló a világ jelképe, az ezernyi szállal kapcsolódó létezők modellje.” A háló csomóiban lévő drágakövek lehetnek a létezők is, amelyekben tükröződik az egész világ. Ha rezdül a háló, vagy egy drágakő, akkor az mindben ugyanúgy lejátszódik. Semmi sincsen önmagában, csak összefüggésekben.

A Függő Keletkezés tanításához felhasznált irodalom jegyzete:
– Agócs Tamás: Buddhista ismeretelmélet, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2002
– Hamar Imre: A kínai buddhizmus története, ELTE Kelet-ázsiai Tanszék, egyetemi jegyzet, Budapest, 2004
– Héjjas István: India bölcsessége Az indiai eredetű vallások filozófiája és létszemlélete, INOK Kft., Budapest, 2006, A Függő Keletkezés, 118-121. o.
– Anuruddhācariya: A Felsőbb Tan Foglalata (Abhidhammatthasañgaha) (ford.: Porosz Tibor), Porosz Tibor: A buddhista filozófia kialakulása és fejlődése a théraváda irányzatban, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2000
– Porosz Tibor: A buddhista filozófia és pszichológia alapfogalmai a théraváda irányzatban, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 2002
– Tenigl-Takács László: A buddhizmus alaptanításai a szentiratok tükrében, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest, 1994
– Vekerdi József (ford.): Buddha beszédei, Helikon Kiadó, 2004

0 0 votes
Article Rating