Székesfehérvár és tea, Tatabánya és kard

“Két hétvége, két város, két előadás”
ez lehetne az alcíme ennek a bejegyzésnek.

Székesfehérváron a Szelence Teaház családias környezetében, isteni teák szürcsölgetése közben a kolostori életről, a zenről és a kalligráfiáról tarthattam egy előadást március 18-án, amely egy rövid kis bemutatóval zárult, sőt a bátrabbak ki is próbálhatták magukat a kalligráfia művészetében. (Képekért és az esemény megjelenítéséért katt ide.)

 

“A tea és a zen egy íz” (茶禅一味) alakította azt a közös hangot és nyelvet, amelyet mindannyian beszéltünk. És valóban, a teaszertartások szellemiségét átható zen filozófia, a tea mesterek zazen gyakorlása egyáltalán nem elhanyagolható része a teázás kultúrájának. (Erről bővebben itt lehet olvasni.)

Tatabányán egy harcművészeti csoport meghívásának eleget téve március 24-én a Shinkendō dōjōban beszélhettem a harcművészet és a zen, a zen és a kalligráfia kapcsolatáról, a mindezeket összekötő közös pontokról, filozófiáról és gyakorlásról, amelyet egy hosszú bemutató és kérdések-válaszok formájában kialakuló beszélgetés, majd közös gyakorlás követett. 

 A “mozdulatlan elme” (不動心) alakította az estét, és válhatott a “mottójává” annak a közös gyakorlásnak, amelyben nincs különbség kezdő és mester, gyakorlott és gyakorlatlan, harcművész vagy kalligráfus között sem. (A harcművészet és a kalligráfia találkozásáról bővebben itt lehet olvasni.)

A rendkívül inspiráló előadások után feltöltődve készülök alma materembe egy a zen és a kalligráfia témáját feldolgozó előadásra és bemutatóra, majd következik a Hanami.

Itt a tavasz, hamarosan a nyári meleg, mindenkinek jó gyakorlást kívánok a simagató napfényben! És bizony készülődik a nyári program is, a “vízkalligráfiázás”!