Nevek és rendezvények

Megannyi alkalommal vettem részt – és remélem vehetek részt majd később is – rendezvényeken, amelyek során névkalligráfiákkal ajándékozom meg azokat, akik türelmesen kivárják a sort, ami kígyózni szokott ilyenkor. A kellemes és csodás napok mindig várakozással teliek. Hiszen gyakorlás, hangolódás előz meg minden előadást, bemutatót és oktatást.
Sokakban felmerül a kérdés, hogy amikor neveket írunk le japánul, akkor mi is történik? Most erről a témáról szeretnék beszélni.

Egy kedves megrendelésnek hála, most újra azért ragadhattam ecsetet, hogy egy magyar nevet japánra ültessek. A kínai kalligráfia gyakorlata az, hogy bizonyos, elsősorban hangzásra használt írásjegyekkel írják le a külföldiek nevét. Japánban azonkan van szótagírás, méghozzá kétféle is, így aztán teljesen más ennek a gyakorlata. A katakanának nevezett szótagírást használják Japánban az idegen szavak, jövevény szavak és nem különben a külföldi nevek leírására. Természetesen más nyelvekben más hangkészletek is lehetnek, nem beszélve a mássalhangzó torlódásokra, amellyel a japán nyelv egyáltalán nem rendelkezik, így néha az egyszerűnek tűnő feladat is igen bonyolulttá válik, és nem is írható át minden tökéletesen japánra. (Gondoljunk csak a “ty”, “gy” hangjainkra, ilyen más nyelvben nem igen akad…) Éppen ezért az átírásnak vannak szabályai. Ezeket betartva viszont már tetszetős japán kalligráfiák készülhetnek. Egy ilyen példa az alábbi is.