Már elkezdtük a kanák írásának megismerését. Nincs is más hátra, mint folytassuk a megkezdett úton való járást. Tehát elő a papírokkal és kezdjünk is bele.Az előző alkalommal megnéztük az összes hiragana leírásának módját és hat kapcsolódási mintát is. Ezek hamar a mélyvízbe dobtak minket, de most lessünk bele két alkalom segítségével a részletekbe. Alapvetően – mint említettem – van logikája a kapcsolódásoknak. Ezt a logikát elég hamar meg is tudjuk fejteni. Hat féle módon alakulhat két hiragana „teljes” vagy „részleges” kapcsolódása. Nyilván akkor „teljes” a kapcsolódás, amikor teljesen látható a papíron is az ecset útja, vagyis egy vékony vonal köti össze a hiraganákat. „Részlegesnek” azt nevezem, amikor bár látható merre ment az ecset, de azt vonal részletek jelzik csak. De mindjárt illusztrálom, és akkor sokkal jobban érthető lesz, hogy mire gondolok.
Először is nézzük meg a hat kötési módból az első hármat, valamint a hozzá készített sematikus ábrákat a kapcsolódási irányokról, amelyekben a négyzet jelöli a helyet, ahova egy kana kerülhet:
Jól látható a képeken, hogy az első esetben az első hiragana (ez esetben a は, „ha”) jobb oldalán, a jobb alsó részétől kötődik függőleges irányban a következőhöz (itt a し, „shi” hiraganához). A második esetben szintén a jobb alsó részből indul a kötődés (az い, „i” higarana második vonásából) és az oszlop közepe felé tart (a ろ, „ro” hiragana kezdéséhez). A harmadik esetben szintén a jobb oldalról indul a kötés (a か, „ka” hiragana utolsó vonásából) és teljesen átmegy a bal szélre (a た, „ta” hiraganába).
Az előző képen az első kettő kötés kimondottan a „teljes kötés”. A harmadik viszont az a fajta, amit már inkább „részlegesnek” neveznék. És ha már így szóba került ez a „teljes” és „részleges” kötés dolga, akkor mélyedtünk is kicsit komolyabban el benne. Figyeljük meg a következő képeken, hogy ugyanaz a két kana kapcsolódhat így is és úgy is egymáshoz. Hogy mi dönt mégis abban, hogyan készítsük el? Tulajdonképpen az egyensúly. Érdemes rajta tartanunk a szemünk egy igen lényeges dolgon, amikor kalligráfiákat készítünk. Talán már esett is szó erről korábban, de nem árt, ha felelevenítjük. Ez a lényeges dolog pedig az, hogy amikor egy kalligráfiát készítünk, amelyben mondjuk két- vagy több alkalommal is előfordul ugyanaz a kanji, akkor azokat ne egyformára írjuk meg. Amennyiben szemléljük az alkotásokat, hamar felfedezhetjük, hogy ez mindig így van a mesterek munkáiban is. Ez egyfajta esztétikai kérdés. Éppen ilyen esztétikai kérdés a kanák kötése is. Tehát miután már megismertünk minden lehetőséget, ahogyan összekapcsolhatjuk a kanákat, azzal pedig magát a logikát is, akkor nem szabad megfeleldkeznünk arról sem, hogy ne legyen egysíkú, vagy folyton ismétlődő, amit írunk.
Szóval íme néhány példa:
Ezek a példák egyben a most megismert kötési formákat is segítik jobban elmélyíteni bennünk.
Nincs is más hátra, mint gyakorolni! Sok sikert kívánok hozzá!
Kana írás – a kapcsolódások 2.
Már elkezdtük a kanák írásának megismerését. Nincs is más hátra, mint folytassuk a megkezdett úton való járást. Tehát elő a papírokkal és kezdjünk is bele.
Az előző alkalommal megnéztük az összes hiragana leírásának módját és hat kapcsolódási mintát is. Ezek hamar a mélyvízbe dobtak minket, de most lessünk bele két alkalom segítségével a részletekbe. Alapvetően – mint említettem – van logikája a kapcsolódásoknak. Ezt a logikát elég hamar meg is tudjuk fejteni. Hat féle módon alakulhat két hiragana „teljes” vagy „részleges” kapcsolódása. Nyilván akkor „teljes” a kapcsolódás, amikor teljesen látható a papíron is az ecset útja, vagyis egy vékony vonal köti össze a hiraganákat. „Részlegesnek” azt nevezem, amikor bár látható merre ment az ecset, de azt vonal részletek jelzik csak. De mindjárt illusztrálom, és akkor sokkal jobban érthető lesz, hogy mire gondolok.
Először is nézzük meg a hat kötési módból az első hármat, valamint a hozzá készített sematikus ábrákat a kapcsolódási irányokról, amelyekben a négyzet jelöli a helyet, ahova egy kana kerülhet:
KÉP
Jól látható a képeken, hogy az első esetben az első hiragana (ez esetben a は, „ha”) jobb oldalán, a jobb alsó részétől kötődik függőleges irányban a következőhöz (itt a し, „shi” hiraganához). A második esetben szintén a jobb alsó részből indul a kötődés (az い, „i” higarana második vonásából) és az oszlop közepe felé tart (a ろ, „ro” hiragana kezdéséhez). A harmadik esetben szintén a jobb oldalról indul a kötés (a か, „ka” hiragana utolsó vonásából) és teljesen átmegy a bal szélre (a た, „ta” hiraganába).
Az előző képen az első kettő kötés kimondottan a „teljes kötés”. A harmadik viszont az a fajta, amit már inkább „részlegesnek” neveznék. És ha már így szóba került ez a „teljes” és „részleges” kötés dolga, akkor mélyedtünk is kicsit komolyabban el benne. Figyeljük meg a következő képeken, hogy ugyanaz a két kana kapcsolódhat így is és úgy is egymáshoz. Hogy mi dönt mégis abban, hogyan készítsük el? Tulajdonképpen az egyensúly. Érdemes rajta tartanunk a szemünk egy igen lényeges dolgon, amikor kalligráfiákat készítünk. Talán már esett is szó erről korábban, de nem árt, ha felelevenítjük. Ez a lényeges dolog pedig az, hogy amikor egy kalligráfiát készítünk, amelyben mondjuk két- vagy több alkalommal is előfordul ugyanaz a kanji, akkor azokat ne egyformára írjuk meg. Amennyiben szemléljük az alkotásokat, hamar felfedezhetjük, hogy ez mindig így van a mesterek munkáiban is. Ez egyfajta esztétikai kérdés. Éppen ilyen esztétikai kérdés a kanák kötése is. Tehát miután már megismertünk minden lehetőséget, ahogyan összekapcsolhatjuk a kanákat, azzal pedig magát a logikát is, akkor nem szabad megfeleldkeznünk arról sem, hogy ne legyen egysíkú, vagy folyton ismétlődő, amit írunk.
Szóval íme néhány példa:
KÉP
Ezek a példák egyben a most megismert kötési formákat is segítik jobban elmélyíteni bennünk.
Nincs is más hátra, mint gyakorolni! Sok sikert kívánok hozzá!
jordan release date | Nike SB Unveils Parra-Designed Olympic Federation Kits