A négy fogadalom

Ezalakalommal Sugitani senseijel a “Bódhiszattva négy fogadalma” címet viselő szöveket írtuk le, és amelyről már korábban is írtam, illetve kalligráfiát is készítettem (link).

Korábban inkább a kaishoból gyōshoba forduló stílusban, hanshira írtam, négy oszlopba. Most kakizome méretű papírt használtam, sōsho stílusban és két oszlopba írtam. A tus most sima fekete tus volt, folyékony, nem dörzsöltünk külön és egy kisebb szimpla ecsetet használtam. Amikre felhívta figyelmem Sugitani sensei azok igen fontosak ilyen esetben. Először is, amikor kaishoval írunk akkor többnyire igen fontos, hogy a kanjik azonos méretűek legyenek, egységes képet adva, viszont sōshonál éppen ellenkezőleg. Választhatjuk azt, hogy fenntről lefelé egyre kisebbek az írásjegyek, vagy mondjuk a négy oszlop kettőbe írásakor az első írásjegyeket mindig nagyobbra veszzük, esetleg a számunka fontosakat emeljük ki. A kimelés a méret mellett azzal is történhet, hogy az adott kanji előtt frissen tusba mártjuk az ecsetet, így az sötétebb, erőteljesebb lesz. A lényeg mégis a sōsho esetében, hogy a kanjik különböző méretűek legyenek, az erőteljes, friss vonalak és a szárazabb ecsetvonások váltogassák egymást, finom ütemben lüktessenek a vastag és vékony vonalak is. Ha mindez egyben van, akkor egy izgalmas kalligráfiát kapunk. Ami viszont fontos, hogy például az utolsó írásjegyet nem szokás kiemelni, és még az egyes kanjik közti terek is nyugodtan váltakozhatnak. Viszont azt sem szabad elfeljteni, hogy a szabadság nem végtelen. Könnyen elveszíthetjük az egyensúlyt és végül csak egy káosz lesz az eredménye. Talán egy igen kellemes próbálkozás, amit most itt megmutatok:

A negy fogadalom

0 0 vote
Article Rating