(Összefoglaló jegyzet a tizennegyedik Szombat esti beszélgetésekhez,
mely témáját a japán kultúra sajátosságai adták.)
A japán kultúrával kapcsolatban elsőre általában a szamuráj-kultúra jut eszünkbe, ami természetes, hiszen egyrészről a popkultúra részét képezi, másrészről egy sok száz éves, ma is számtalan területen fellelhető téma. Azonban mi a beszélgetés során sokkal inkább szerettünk volna azokra a kulturális elemekre koncentrálni, amelyek számunkra, akik nem Japánban élünk és nem a japán kultúra szülöttei vagyunk, érdekes, tanulságos és akár a gyakorlati életben is hasznos lehet. Éppen ezért azokra a fogalmakra és magyarázataikra fordítottuk a figyelmünket, amik magukban hordozzák a japán kultúra és esztétika sajátosságait.
Mono no aware 物の哀れ „A dolgok pátosza”; „együttérzéssel fordulni a dolgok felé”; „a mulandóság iránti érzékenység”. A dolgok mulandóságának tudata szépségük értékeléséhez vezet, ami gyengéd szomorúság érzésével jár együtt. Ilyen élmény a virágzó cseresznyefák szemlélése (Hanami 花見), amikor a virág szirmai még lehullásuk pillanatában is gyönyörűek és élettel teliek. Ez a kép az élettel telt virágszirmok lehullásáról, a rövid, de jól élt életet jelképezi.
Wabi-sabi 侘び寂び / わびさび A japán esztétika központi fogalma. A mulandóság, az átmeneti jelleg, a tökéletlenség, a befejezetlenség természetben fellelhető megjelenésének értékelése a tökéletesség hajszolásával szemben. A gyönyörűség a tökéletlenségből és mulandóságból fakad.
Miyabi 雅, vagyis elegancia. Minden durva, vulgáris, nyers megszüntetése, kiküszöbölése a legnagyobb áldás, kegyelem elérése érdekében. Egyik kifejeződése a szépség iránti érzékenység. Szorosan kötődik a Mono no aware-hez, a dolgok mulandósága felett érzett keserédes szomorúsághoz.
Shibui 渋い, vagyis „szigorú, finom, elegáns, visszafogott, egyszerű és csendes” – és még számtalan jelentésárnyalattal bír. Fontos esztétikai fogalom, amely megjelenik a tárgyak elkészítésének kultúrájában, vagy egy tér berendezésében. Az egyszerű, finom, nem feltűnő szépség esztétikája. Finom határvonal az elegáns és durva, vagy a spontán és visszafogott között.
Iki いき, 粋, az egyszerűség, kifinomultság, spontaneitás és eredetiség kifejezője. Nem túl kifinomult, nem bonyolult, inkább egyértelmű, természetes és fesztelen. Esztétikailag vonzó tulajdonságokra utalnak vele, ami mindig dicsérő. Nem a természetben található és többnyire nem is a természetre vonatkozó esztétikai fogalom.
Johakyū序破急, művészi modulációhoz és mozgáshoz köthető fogalom. Úgy lehetne fordítani, hogy „kezdet, közép, befejezés”, vagy úgy értelmezhető, hogy „kezdés, törés/szünet, sebes”, ami olyan tempóra utal, ami lassan kezdődik, gyorsul, majd gyorsan véget ér. Ezt a koncepciót alkalmazzák a teaszertartásban, a harcművészetben, hagyományos japán színházművészetben, sőt a költészetben is. (Lásd. renga, rengu – haikai no renga)
Yūgen 幽玄, vagyis „homályos, mély, titokzatos”. A szépség, a gyönyörűség érzékelése azáltal, hogy finoman ráébredünk, hogy mindezek nem csupán a látottakból, hanem a láthatatlan dolgokból is fakad.
Geidō芸道, a „művészet útja” a hagyományos japán művészetekre utal, mint a kalligráfia (shodō 書道), a virágkötészet (kadō 華道), a teaszertartás (sadō/chadō 茶道), a noh színház (能), vagy éppen a japán fazekas művészet (yakimono 焼物). Ezek a művészetek esztétikai és etikai jelentést is hordoznak, valamint megtanítanak az alkotás folyamatának értékelésére, a fegyelem elsajátítására. Ezért kötődött össze a művelésük a harcosok életében a harci technikák elsajátításával és gyakorlásával.
Komorebi 木漏れ日, „a fák között átszűrődő napfény”.
Wa 和, „béke”. A társadalom természetes rendjére utalva, amikor a közösség tagjai összhangban vannak.
Omotenashi お持て成し/ おもてなし, vagyis „vendégszeretet”. A teaszertartásokhoz kötődő fogalom egy fontos társadalmi hozzáállás, amikor igyekszünk átgondoltak és figyelmesek lenni másokkal, hogy már előre láthassuk az igényeiket, és annak megfelelően alakítsuk ki a cselekedeteinket.
Metsu 面子, „arc, becsület, erény, jó-hír, tisztesség” és hasonló jelentésekkel bíró kifejezés, ami szintén a japán társadalom működéséhez kötődik. Ez a gondolat szorosan kötődik az emberi becsülethez, büszkeséghez és méltósághoz. Ezért, ha valaki kínos, szégyenteljes helyzetbe kerül, akkor a körülötte lévők figyelmen kívül hagyják, vagy figyelmen kívül hagyhatják a helyzetet, hogy a másik megőrizhesse méltóságát.
Giri 義理, vagyis „kötelesség, kötelezettség”, ami egy nagyon fontos társadalmilag elismert érték a japán gondolkodásban. Amikor munkáról, szolgálatról van szó, akkor a „giri” az „önfeláldozó odaadással való szolgálat”. A japán világnézetben ezzel a „társadalmi kötelezettség” értékkel száll szembe a ninjō 人情, vagyis az „emberi érzelem”. Értelmezésében benne rejlik az emberi együttérzés, nagylelkűség, a gyengék iránti szimpátia. Egy olyan emberi érzés ez, ami elkerülhetetlenül szembe ütközik a kötelességgel. Pontosan ilyen konfliktust ír le Shakespeare Rómeó és Júlia története.
Gaman 我慢, vagyis az „állóképesség, kitartás, tűrés, önkontroll” fogalma szintén egy társadalmi érték, egy kulturális jellegzetesség megjelenítője. A saját komfortzónánkon túli kellemetlenségek elviselése annak érdekében, hogy elkerüljük a „béke” (wa) megzavarását. A zen buddhizmusban gyökerező fogalom lényege: az elviselhetetlennek tűnő dolgokat (fájdalmat, kényelmetlenséget) türelemmel és méltósággal tűrni. Egyfajta hatalmas képesség a sztoikus kitartásra.
Enryo 遠慮, rendkívül fontos társadalmi viselkedés. A szó jelentése „visszatart, tartózkodik valamitől, tapintatos”, ami társadalmi értelemben úgy jelenik meg, hogy nem zavarunk másokat a viselkedésünkkel. Jellemző japán példa, hogy nem beszélgetnek telefonon senkivel tömegközlekedésen, vagy például, hogy közös tálból nem veszik el az utolsó falatot. Mindez udvariasság és előzékenység.
Mottainai 勿体ない / もったいない, tartózkodni mindenféle pazarlástól. Ez a gondolat kiterjed az élet legkülönfélébb területeire, mint például az étkezésre (az állati test minden részének felhasználása; a zöldségek, gyümölcsök héjának megmentése), vagy éppen a régi javak újraformálására (tárgyak átalakítása, ruhák újraszabása). A mottainai kifejezés egy érzést is rejt magában, amikor sajnálattal tölt el minket, hogy valami, ami hasznos (étel, idő), elvész, elpazarolják.
Isshokenmei / Ganbarimasu 一所懸命 / 頑張ります Az isshokenmei szó szerint azt jelenti, hogy „az élet elkötelezése egy feladat végrehajtására”, a ganbarimasu pedig, hogy „mindent megteszek”. A két gondolat általában együtt jár.
Ōbaitōri桜梅桃李 Tulajdonképpen egy buddhizmusból eredő mondás, amely négy gyümölcsfát sorol fel: cseresznye, japán kajszibarack, őszibarack és japán szilva. A négy fa, amikor virágzik mind-mind csodálatosan virágba borul, és mind gyönyörű a maga teljességében. A mondás arra utal, hogy mások és magunk összehasonlítgatása nélkül éljük az életünket, saját értékeinkre koncentrálva, saját egyedi vonásainkat értékelve.
Intoku陰徳, vagyis „titkos jótékonyság”. A kifejezés lényege: „titokban jót cselekedni” úgy, hogy senki se tudja, hogy mi tettük azt, így tökéletesen hálát nem várva cselekedhetünk.