Tatabányán a Shinkendō dōjōban

Tatabány Shinkendo dojo Jaoán kalligráfia

Alig több, mint egy éve voltam a tatabányai Shinkendō dōjōban először, amikor a zen és a harcművészetek kapcsolatáról beszélhettem a rendkívül figyelmes hallgatóságnak, majd egy rövid japán kalligráfia bemutatót követően, együtt gyakoroltunk.
Idén ismét meghívást kaptam, amelyet örömmel fogadtam el!

Újra több, mint három órát tölthettünk együtt, hogy a harcművészet, a kalligráfia és a zen gyakorlatában mélyedjünk el.
Idén az előadás témája Yamaoka Tesshū (山岡鉄舟) volt, aki az imént említett három területet mélyen és tökéletesen ötvözve értette meg a végső valóságot. Megvilágosodott harcművészként a “kardnélküli iskola” követője volt, miközben a modern kendō megalapításában is komoly szerepet játszott. A legóvatosabb becslések szerint is milliós nagyságrendű kalligráfiák készítője volt, s ezzel a kalligráfia történetének talán legtermékenyebb alkotója.

Az előadást követően Yamaoka Tesshū alakjához, tanításaihoz és művészetéhez kapcsolódó japán kalligráfia bemutató következett.
Yamaoka Tesshū Kannon Bodhisattva hű követője volt már 9 éves korában is. Éppen ezért a könyörületesség bódhiszattvájának neve is leírásra került:

A nagy mester – mint említettem korábban – elképesztően termékeny kalligráfus és festő volt, így valójában csupán az idő szabhat határt annak, hogy milyen témát emelünk ki ebből a színes életműből. Leírásra került a Szív szútra mantrája, majd természetesen az egyik igen híres tusképe(i) mellé került szöveg is, amely arra tanít bennünket, hogyha igazán elszánjuk magunkat és kitartóan gyakorolunk, akkor bármit elérhetünk, ám, ha feladjuk, minden elvész. A tuskép egy csigát ábrázol a Fuji hegy lábánál. Yamaoka Tesshū verse azt mondja, hogyha a csiga elhatározza, hogy feljut a Fuji hegy tetejére, akkor végül meg is fog oda érkezni. Majd a kínai bölcs Zhu Xi (1130-1200) szavait idéztük fel: “Ha test és tudat egy(séges), ugyan mi az, ami lehetetlen?

Yamaoka Tesshū szűkszavú ember volt. Bár kevés tanáccsal látta el tanítványait, amelyek legtöbbször így szóltak: “Küzdj keményebben! Eddz keményebben!”, mégis fennmaradt néhány rövidebb írás is, amelyet neki tulajdonítanak, vagy hűnek éreznek alakjához.
A kardvívás titkáról többször is így nyilatkozott: “Villám hasít át a tavaszi szellőn.”

Végül egy fontos gondolat is papírra került: “A ragaszkodásoktól mentes élet eleganciája: áramlani akár a víz a kövek között

Igazán szerencsés az, aki olyan hallgatóság előtt írhat, mint a tatabányai harcművészek. A csendes pillanatok az egész univerzum tágasságát magukban foglalták.

A kalligráfia bemutató után közös gyakorlás vette kezdetét.

Mindenki ecsetet ragadott és elmélyült az alapvonások és az ei (永) írásjegyének tanulmányozásában.

Nagyon hálás vagyok a meghívásért, és azért a türelmes és odaadó figyelemért, amellyel mindenki őszintén és teljes erőbedobással részt vett ezen a közös délutánon!