Ecset vagy toll?
A japán – és kínai vagy koreai – kalligráfiához különleges ecsetet használnak, amely szőrének teste több rétegből épül fel, és a jó minőségű ecsetekben érezhetően több tus tárolódik, így egyetlen ecsetmártással elkészíthető egy nagyobb mű is.
A modern kor azonban modern megoldásokat vár még az ecsetek terén is, és főleg egy olyan országban, mint Japán. Manapság, ha bemegyünk egy nagyobb írószer boltba számtalan japán tollal, filccel, rostironnal és egyébbel találkozhatunk. Szerencsére elért hozzánk már az ecsetfilcek számtalan fajtája is. Azonban közel sem mindegy, hogy milyet szerzünk be.
Alapból elmondható, hogy ha nem japán gyártmány, akkor nem érdemes vele törődni, mert árban nincs lényeges különbség. Mondhatnám, hogy igénye válogatja, hogy melyik ecsettollat vagy filcet érdemes megvenni, mégis inkább igaz az, hogy már elsőre sem feltétlenül érdemes nagyon spórolni, de nem is kell a legdrágább terméket megvásárolni ahhoz, hogy a megfelelő eredményt kaphassuk. Szeretnék itt most bemutatni három ecsettollat, illetve filcet. Azért nevezem őket így, mert bár nevükben mindannyian a Fudepent (vagyis ecsettollat) viselik, azonban ez nem feltétlenül fed „tollat”. Van olyan, amely ugyanúgy szőrből készül, mint eredeti mártogatós testvére, és van olyan, amely „műanyag”, vagyis egy ecset formájú rugalmas „plasztik” dolog. Utóbbit nevezem ecsetfilcnek.
Elsőként egy Kuretake gyártmányú ecsettollat mutatnék be:
Feje szőrből készül és különböző méretekben kapható, ezen kívül cserélhető patronos.
(lásd.: www.maido.hu )
Maga a toll körülbelül 20 cm-es tesstel rendelkezik. A patron rész rugalmas, és a rajta lévő osu (おす) feliratnál megnyomva „életre kelthetjük” a benne lévő tust.
Patront lehet külön vásárolni az ecsetfejhez, amely így csak hosszabb idő után, az elkopással cserélendő. A patron pedig már nem kerül többe, mint egy eldobható és gyengébb minőségű ecsetfilc. (És mai világunkban az sem elhanyagolható kérdés, hogy a patron test kifogyás után elhelyezhető a műanyag szelektív szemétgyűjtőbe.) A patron:
Miután a tollat kibontottuk a csomagolásból, el kell távolítani egy kis műanyag gyűrűt, amely megakadályozza, hogy a tus idejekorán az ecset szőrébe jusson, és maga a szőr még fehér. Aztán az imént említett helyen többször megnyomva a tuspatront szőrrel lefelé függőlegesen tartjuk a tollat és láthatjuk, ahogy a tus az ecsetbe folyik, és már írhatunk is.
Ilyen ennek a tollnak az írásképe:
 |
|
Az íráskép hasonlít egy közel ilyen méretű ecsetéhez. Itt-ott „repülő fehérek” jönnek létre a vonásokban, és ha hosszú ideig hagyjuk a hanshin (半紙 – a kalligráfia papíron) akkor lassan megfut. Bár ezen a képen sajnos nem feltétlenül látszik jól, hogy mire képes az ecset, mivel éppen ismerkedem vele, azért az látszik, hogy szépen kialakíthatóak a kezdő- és befejező részei az egyes vonásoknak. Szőre nagyon puha, így első használatkor igen nehéz irányítani és uralni, de a gyakorlás mindezen segít. |
A második egy ecsetfilc, amelyhez pontos gyártót nem tudok megadni. Íme:
Ez egy nagyon szép kivitelű, bambusz mintás „műanyag” filc.
Azonban jól látható a fotón is, hogy egy „műanyagból” kialakított fejjel rendelkezik, amely mérsékelten rugalmas, inkább egy kemény, porózus, szivacshoz hasonló anyagból, s nem szőrből készült.
Bár ha kifogyott kénytelenek vagyunk megválni tőle, mivel nem tölthető újra, benne valóban tus van, ami jól megmutatkozik írásképén:
 |
|
Szándékosan ugyanazt a szöveget írtam le, hogy még jobban szembe tűnjenek a különbségek. Ez az ecsetfilc csak úgy ontja magából a tust a hanshira. Figyelni kell a vonalakra, hogy ne fussanak túlzottan, mert amint a papírhoz érünk már indul is. Ez nyilván a vonalak kialakításában (mivel igen kis méretben lehet csak írni vele) nehézséget okozhat, azonban nem szürkül ki, olyan hatást kelt, mint egy ecsettel írt szöveg, amelyhez igazán tust használtunk. Szép mély fekete színben pompázik a végeredmény.
|
A harmadik – ha szabad így fogalmazzak – a „jó öreg” Art&Graphic Twin ecsetfilc.
Ezzel a termékkel már legalább két éve találkoztam először egy művészellátó boltban, és azóta írószerboltokban is megtalálható. Számtalan színben létezik, és – véleményem szerint – elsősorban „festéshez” alkalmas, vagy „rajzoláshoz”.
Mind a két végén található filc fej, és azokhoz a testben egy-egy, a filcekből ismeretes „patron”. Egyik felén található maga az ecsetformára kialakított testű filc, a másikon egy szimpla vékony filcfej.
A bambuszmintáshoz képest ez az ecsetfej rugalmasabbnak tűnik, puhább anyagból készült, azonban egyes vonások meghúzásakor ez nem feltétlenül jelent előnyt, valamint könnyebben el is deformálódhat.
Írásképe így mutat:
|
|
|
Jól láthatjuk, hogy a fentről-lefelé, jobbról-balra induló vonalak viszonylag szépen kialakíthatóak, ahogy többnyire a vízszintesek is. Fő problémája az ecsetfilceknek itt azonban kiütközik, miszerint a végén elszélesedő vonal kialakítása nehézkes, előfordul, hogy nem is igazán sikerül, és gyakran megremeg a fej a papíron, ettől furcsa vonalszélek alakulnak ki. Valamint ha kifogyóban van már a toll, mint ahogy nekem, akkor furcsa szürkés, igazi filces foltot hagy. Ha kicsit elkenődik, mert olyan papíron van, amelybe nem szívódik be azonnal, akkor elmaszatolva beszürkül teljesen. Ettől függetlenül ha sikerül megismernünk rugalmassági tulajdonságait ez az ecsetfilc is nagyon kellemes eredményekre képes. Sajnos szintén nem tölthető – bár ha kissé megfeszegetjük, akkor szétnyitható és egy másik filcből (bármilyenből) átrakhatjuk bele a „patront” -, így el kell dobjuk, amennyiben kifogyott. |
