Japánban az egyes korszakokban voltak olyan kalligráfia mesterek, akik kimagaslóan nagy köztiszteletnek örvendtek. Ők a nagy „hármasok”.
Kūkai (空海, 774–835) egyike volt annak a három mesternek, akiket Sanpitsu (三筆), vagyis a „három ecset” névvel illetnek. Ezt a nevet a 17. században, a tiszt elet jeleként ajándékozták neki, illetve kortársainak Saga császárnak (786–842, 嵯峨天皇) és Tachibana no Hayanarinak (782-842 körül, 橘逸勢), mivel úgy tartják, hogy ők voltak a korai Heian-kor nagy mesterei.
 |
|
 |
 |
A középső Heian-korban, a 10-11. században, a korábbi kínai stílusok merev másolása után a kreatív asszimilációs alkotások kerülnek előtérbe.
Ez az az időszak, amelyben a Sanseki (三跡, három [ecset] vonás) alkotott.[1] A három nagy mester név szerint Ono no Michikaze (894-966, 小野の道風), akit Ono no Tōfūként is ismernek, és a Yaseki megnevezéssel is illetnek (a nevében lévő野 írásjegy után), Fujiwara no Yukinari (972–1027, 藤原の行成 ) vagy Fujiwara no Kōzei, aki a Gonseki megnevezést viseli (az udvari címében lévő 権 írásjegy után), valamint Fujiwara no Sukemasa vagy Sari (944-998, 藤原佐理), aki a Saseki nevet is viseli (a 佐 írásjegy után, amely a nevében található).
 |
 |
Kan’ei[2] Sanpitsu (寛永三筆), név szerint a művész Hon’ami Kōetsu (1558-1637, 本阿弥光悦), az arisztokrata származású Konoe Nobutada (1565-1614, 近衛信尹) és a shingon buddhizmus szerzetese Shōjō Shōkadō (1584-1639, 松花堂昭乗).
 |
|
 |
 |
 |
 |
A Bakumatsu Sanshū mesterei név szerint Takahashi Deishū (1835-1903, 高橋泥舟), Katsu Kaishū (1823-1899, 勝 海舟), és Yamaoka Tesshū (1836-1888, 山岡鉄舟).
************
[1] Ez szintén egy tiszteletbeli név, mint korábban a Sanpitsu esetén is megjegyeztem, és igen nehéz más nyelvre átültetni a jelentését.
[2] A Kan’ei időszaka 1624 és 1644 között helyezkedik el. Ez a korszakjelölés igazából nem vonatkoztatható mind a három mesterre, mivel Konoe Nobutada korábban meghalt, de a név mégis így alaklult.