Minden kóan ugyanaz, mégsem szól minden kóan aktuálisan hozzánk. Ha egy kóant megoldottunk, mindet megoldottuk, mégsem biztos, hogy megszabadulunk. Mára az alábbi kóant találtam:
A BUDDHIZMUS A NAGYKÉPŰSÉGRŐL
A Tang dinasztiabeli Kuo-ce-i miniszterelnök kiemelkedő államférfi és kitűnő hadvezér volt. Politikai és katonai sikerei korának legcsodáltabb nemzeti hősévé tették. De hírnév, erő, egészség és siker sem tudták elvonni a miniszterelnököt szoros érdeklődésétől és áhítatától a buddhizmus iránt. Magát egyszerű, alázatos és hívő buddhistának tartotta, és gyakran meglátogatta kedvenc zen mesterét, hogy tanuljon tőle. Úgy látszott, hogy ő és a zen mester jól kijönnek egymással. Az a tény, hogy a miniszterelnöki pozíciót foglalta el, ami a legmagasabb rang volt az akkori Kínában, úgy tűnt, nincs befolyással kapcsolatukra. Semmi észrevehető nyoma nem látszott udvariasságnak a zen mester, vagy hiú fennköltségnek a miniszterelnök részéről. Így kapcsolatuk egy nagyra becsült mester és egy engedelmes tanítvány pusztán vallásos kapcsolatának látszott. Az egyik nap azonban, amikor Kuo-ce-i, mint ahogy szokta meglátogatta a zen mestert, a következő kérdést tette fel:
– Nagyrabecsült! Hogyan magyarázza a buddhizmus a nagyképűséget?
A zen mester arca hirtelen kékbe borult, és igen gőgösen és megvetően így fordult a miniszterelnökhöz:
– Mit mondasz te fafejű?
Ez az érthetetlen és váratlan kihívás annyira sértette a miniszterelnök érzéseit, hogy a lenézés és harag komor kifejezése kezdett kiülni az arcára. Akkor a zen mester elmosolyodott, és azt mondta:
– Nagyrabecsült! Ez a nagyképűség!
Forrás: Dobosy Antal fordítása
(USZÓ 3, Tanulmányok az Intézet előadásaihoz, Buddhista Misszió, Budapest, 1986, 3-11. oldal
A fordítás Garma C. C. Chang (張澄基 Zhang Chengji (1920-1988)): The Practice of Zen c. műve alapján készült)
